[ Szeretem csodálni az isteni egyszerűséget... ]

"Milyen szép lehett, hogy a Szent Család hazamegy! Mi fogadhatta őket otthon? Szeretem elképzelni, hogy a Világmindenség Ura odaáll az édesanyja elé, és azt mondja: 'Anyu, kiengedsz a fiúkkal egyet focizni?'... Amikor először elgondolkoztam ezen, egészen mellbevert... Mielőtt Jézus egyetlen csodát tett volna, egyetlen nagy beszédet tartott volna, játszott az emberek fiaival..... Olyan jó elképzelni, hogy szalad a kis Jézus elöl, utána a többi gyerek: 'Megvagy fogva, kis Jézus, bújjunk el, most te vagy a hunyó!' Ez mind olyan szép!... Szeretem magam elé képzelni, hogy a Szűzanya a mindennapi munkáját befejezve kihajol a kisablakon, és szól Jézusnak, hogy menjen és szóljon az atyjának, hogy jöjjön vacsorázni....  ézus odafut, és segít az apukájának elrakodni a szerszámokat. Leülnek a názáreti kis házban.... Lélekben mi is próbáljunk odaülni a Szent Család mellé az asztalkához. Az asztalon néhány agyagtányér, párolog benne a lencsefőzelék, megfogjuk egymás kezét, hálát adunk a Mindenhatónak a mindennapiért. Nekiülünk szerényen elkölteni a vacsorát.... Ne olyan helyen keressük a boldogságot, ahol az nincs, de a kút mellett ne haljanak szomjan! ... Merjünk meríteni ebből a kútból! Merjétek szeretni egymást, merjétek megfogni egymás kezét.  Merjétek átölelni a gyermekeiteket, merjetek játszani. Merjetek örvendeni annak, hogy ajándék vagy Te is, és ajándék a melletted lévő családtagod is! -  Nemsokára Karácsony lesz, és meg van írva: megszületik nekünk a Megvátó.

Emlékezés a nyár illatára  (2024, Losonc)

30x40cm ambrotípia/  nedves kollódiumos eljárás, üveg

[ Őszi napsugár ]

"Az ember néha szép nyugodtan, egyenesen és mozdulatlanul fekszik az ágyában, s mindamellett szentül meg van győződve róla, hogy szélsebesen kering egy ismeretlen középpont körül, a szobával, a bútorokkal, a székre rakott ruhadarabokkal és a faliórával egyetemben, mely szomoruan tiktakkoz ehhez a kalandhoz. Ebben a lelkiállapotban a legtarkább képek váltakoznak az ember előtt: ismeretlen biborosok, a kik velünk együtt forognak, dühösen kiabálnak ránk s mi nem értjük a beszédjöket, vasúti gőzösök vágtatnak rajtunk keresztül, oly gyors egymásutánban, mintha ágyunk volna a legkedvesebb séta-helyök, pióczák másznak a testünkön és mi hiába igyekezünk szabadulni tőlük, veszett kutyák vesznek űzőbe s torkunkon elakad a segitségkiáltás, a torony tetején találjuk magunkat s nem leljük meg a levezető utat, fájdalmasan tapasztaljuk, hogy egy úr ágyúgolyókat vagdos a fejünkhöz, s mikor a fejünkhöz kapunk, rémülten vesszük észre, hogy a fejünket elvesztettük valahol, ellenben helyette egy dinnyenagyságú léggömb ül a nyakunkon..."  Ambrus Zoltán (1861-1932), író, kritikus, műfordító

Őszi napsugár a parkban (2024, Losonc)

Foma Medix 18x24cm / Fomatone MG Classic 542-II Chamois 24x30cm – kontaktmásolat, gyenge szelén toner

[ Arad, 1849. október 6. ]

Hajnali fél hatkor, a négy golyó általi halálra ítélt tisztet, Lázár Vilmost, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernőt és Schweidel Józsefet – végezték ki először. Utánuk következtek a kötélre szánt tábornokok. A sort hat órakor Poeltenberg Ernő nyitotta meg, őt pedig Török Ignác, Láhner György, Knezić Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly gróf, Aulich Lajos, majd Damjanich János követte. Utólsóként Vécsey Károly grófra került a sor.

Leiningen gróf, Damjanich János, Kiss, Poeltenberg, Lahner, Lázár Vilmos, Aulich, Knézich, Nagysándor, Schweidel, Török, Dessewffy, gróf Vécsey. Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!

A kapu  (2024, Ipolybolyk)

Fomapan 100 4x5"/  Ilford MG FB 30x30cm/ gyenge tiokarbamid és szelén  toner

[ Hamvas Béla a behódolásról ]

„Hogy mi történik ma itt, azt tudjuk. Ezerkilencszázötvenhatot az egész irodalom, az egész sajtó, a zene, a festészet, a művészet, a társadalom, a tudomány, a politika elárulta. Minek árulta el? Annak, hogy élni csak kell. Senki sem mert meghalni, mint az orosz tankok alatt a munkások és a diákok és a gyermekek. (…) Egy év múlva már úgy éltek, mintha semmi sem történt volna. (…) Persze, élni csak kell. Nagyon nehéz. De ha nagyon nehéz, hát nagyon nehéz. Elrejtőzni és hallgatni, és napszámos munkát vállalni, és fogakat összeszorítani is nagyon nehéz...  A behódolás nem bűncselekmény, hanem botrány. Aki alkalmazkodik, nem gonosztevő, hanem aljas. (…) Aki behódol, az alkalmazkodásban lényét feladja, és végül elveszti. Aki nem hódol be, lényét megtartja, de nem tud vele mit kezdeni, mert egyedül áll."   Hamvas Béla

Az ősz apoteózisa (2024, Losonc), 9x12cm dagerrotípia/  ezüstözött rézlemez 

Érzékenyítés bíbor színre 2perc 30mp, napos idő, expozíció 3 perc / f 5,6 
előhívás Becquerel módszerrel: 400W halogén hűtéssel 45cm magasról 8 réteg piros fólia 2 óra  30 perc
fixír 7g nátrium-tioszulfát, 7g nátrium-szulfit, 250ml desztillált vízben oldva, 10 perc, színezés, toner:  gyenge arany-klorid

[ A delfti Mechelen fogadó ivója - Heródesek ]

1648 őszén a delfti Mechelen fogadó ivójában Vermeer beszélgetésbe elegyedett egy Klees Hantje nevű weebruggei obsitossal, aki nemrégiben tért haza a lassan harminc éve elhúzódó háborúk egyikéből, amelyben Lens városától nyugatra az ifjú Louis de Condé, Enghien hercege által vezetett francia csapatok tönkreverték Habsburg Lipót főherceg spanyol és németalföldi zsoldosokból verbuvált seregét, és most a Delft melletti Schipluyban, távoli rokonainál szándékozott letelepedni. A katona bal kezéről hiányzott a gyűrűs és a kisujja, amit elmondása szerint néhány évvel korábban, valahol a Jütland-félszigeten hagyott el egy svédekkel vívott csatában, miközben sikerült hárítania a végzetesnek szánt kardcsapást, valamint néhány első foga. Ez utóbbihoz annyit fűzött hozzá, hogy az ujjaimat az életemért adtam, de a fogaimat igen sajnálom, mert részegségünkben összeverekedtünk egy szajhán az elsőbbségért.

 Nyári körtvély  (2024, Losonc)

24x30cm ambrotípia/  nedves kollódiumos eljárás, üveg

„A fenti tűzeset kapcsán el kell végezni még némi utómunkát…”, mondta az író, „…és erre nem tudom rávenni sem Vermeert, sem Ulenspiegelt, de még a mindig segíteni kész Lammét sem. Itt vannak ezek a Heródesek, bezuhantak ide váratlanul a szövegbe, mindjárt három is. Kicsoda Heródes? Mit jelent Heródesnek lenni? A gyermekek leöletését, amit a hatalomféltő Nagy Heródes rendelt el? Salome táncát, és jutalmát, Keresztelő János levágott fejét, vagy Jézus keresztre feszíttetését, azaz Heródes Antipászt? Vagy Heródes Agrippát, aki Zebedeus fiát, Jakabot fejeztette le az imént, egy bizonytalan napon? Mert így, egy homályos névként emlékezünk Heródesre. Mit kezdenénk azzal, ha tudnánk, hogy a tömeggyilkosnak jó humora volt, vagy szerette a datolyát és a fanyar görög borokat, esetleg időnként fiúkkal hált? Vagy a másik Heródes néha jótékonykodott, hogy enyhítse az álmatlan éjszakáit? És mit kezdünk azzal, ha tudjuk, hogy ezek az aljas vagy kevésbé aljas, de mindenképp gonosz és semmirekellő lények, a heródesek, itt vannak közöttünk, a szaporodás hosszú láncán, lényegüket átörökítve, eljutottak a mába, és a sor végén lévő heródesek, hatalmuk lévén, változatlan dölyfükben naponta cinikusan belekacagnek a világ arcába, a mi arcunkba, és hirdetik magukat? Hol lennének mind ezek a Heródesek, ha nem gyilkolnak gyermekeket, nem fejeznek le prófétát, nem feszítik keresztre Jézust? Ki emlékezne ma rájuk? És hogyan emlékeznek majd a mai heródesekre?    

*** Süli István: Jan Vermeer van Delft. Vanitas darabok/ részletek

[ A kert ]

Mindannyiunkban van egy Kert. Ez a kert nem más, mint az Édenkert. Az a hely, ahová egész életünkbe szüntelen kívánkozunk,  ahol minden kezdődött, és ahol majd minden végződik. Az örök hajlék, az a hely, ahonnan elindultunk és ahová majd hazatérünk. Nem véletlen, hogy a kert sokszor jelenik meg versekben, prózákban, de színpadon, filmen és egyéb vizuális alkotásban is. Saját, igen mély kert-élményem Josef Sudek Varázslatos kertje, mely nem nemcsak fotográfiáin létezik, ha nem valóban objektív  valóság. Sudek kert-ciklusa nem az hivalkodó, modern angolkertről szól, hanem a fények és homályok egyensúlyából született hely lenyomata. Ott lenni jó, mert ott körte- és almafák virágoznak, mert időtlen, megérthetetlen és felfoghatatlan. Ahol lehullott, száraz falevelekkel teli rozsdás fürdőkádba botlunk, kopott szék néz ránk hívogatón, s az asztalon nincsen semmi. A málladozó téglafal mellett lévő poros-mohos, régi üvegekben ugyanúgy lehet kimondhatatlan, rettenetes gyilkos méreg, mint a borok bora, melyet Ponczius Pilátus lovag, Júdea híres ötödik helytartója ivott, a Falernum. A vadszőlő fürtökben csüng a fákról, és mint mérhetetlen béke és nyugalom csordogál a sötétzöld lombok függönyén át beszűrődő bágyadt napsütés.

A kert I.-II.  (2024, Hatvan)

Ilford FP4 Plus 125 6x6/  Ilford MG FB 30x30cm/ gyenge tiokarbamidos és szelén  toner

[ Tarajas taraj ]

Tarajas taraj egy képzeletbeli lény. Tiszta paradox, sohasem volt és mindig létezett. Ha van úgy hogy nem te vagy, a rátermettség kiválthat egy focilabdát, ki kell érdemelni. Csak így ér valamit. Jelentése túl súlyos ahhoz képest, hogy a természeti változások és a nagy ünnepek elmulasztják az önmagukkal való szembenézést. Fojtogat minket, úgy érezzük, hogy sok esetben egy. Úgy teszünk, mintha maguk. Amikor az embernek kialakult jövőképe van. Nagyon nehéz korlátozni, kemény munkával persze. Abban hiszek. /teljesen értelmetlen zagyva szöveg, óriási nagy  hülyeség/
 

Zsidótemető  (2024, Gács)

Kodak T-Max 100 4x5" /  Ilford MG FB 30x40cm/ gyenge tiokarbamidos és szelén  toner

[ Visszafelé kezd futni a táj ]

Ez nem egy Jókai-regény, hanem a valóság. Boldog emlékezetű Nagyanyám mondogatta, no megájj fijam, majd ha elhagyod a ötvenet, akko melátod majd, hát drága Mama, bizony megláttam, bár néha mér magam sem tudom, hogy valóság-e vagy csupán káprázat, amit látok vaksi szememmel, értek tompuló agyammal. Mint mikor a vonat ablakán kitekintve visszafelé kezd futni a táj, vagy mikor a vetítőbe avatatlan kezek fordítva teszik a filmet és visszafelé kezd peregni minden kocka.  De mivel a patak sem folyik visszafelé, így  nem valószínő, hogy az idő sem, így ezzel együtt  a visszafelé futó táj sem a valóság. De hat akkor mi a valóság? Ott kinn a rétem, a semmi közepén szól a madárének. Most vad szél, vagy fúj, vagy nem.

  Virágok  (2024, Losonc)

30x40cm ambrotípia/  nedves kollódiumos eljárás, üveg

[ Szabad-ötletek jegyzéke ]

"Sovány vagyok, csak kenyeret/ eszem néha, e léha locska/ lelkek közt ingyen keresek/ bizonyosabbat, mint a kocka...//  A pillanatok zörörgve elvonulnak/ de te némán ülsz fülemben,/ Csillagok gyúlnak és lehullnak,/ de te megálltál szememben.//  Dolgaim már úgy hallgatják személyem/ Mint bolond tanárt az üres padok. // Eltöm a föld és elmorzsol a tenger,/ Azt mondják, hogy meghalok,/ De annyi mindenfélét hall az ember,/ Hogy erre csak hallgatok.// Mint gyerek a páncélos bogarat,/ két ujjal megfogtam hóna alatt,/ imígy morogván: Ez hát a vihar!.../ S kapálódzott kis villámaival.//  Akácocskát babrál a homály./ A fa telt kicsi keble/ beléreszket, csöpp sóhaja száll - / levegő lepke./  S körülem, míg elfed hallgatag/ a lágy borongás bokra,/ ugatások némán hullnak/ nagy bársonyokra...//"  (József Attila)

Élességeltolás  (2024, Losonc)

Fomapan 100  24x30cm/  Fomatone MG Classic 532-II  Nature 30x40cm/ gyenge szépia toner

[ Nyolc  haiku ]

Meghajoltatok/ az első hó súlyára,/ nárciszlevelek.// Fenséges a csend! / Sziklákat átitató/ tücsökcirpelés.//  Vihar közelít./  Már a csigaházon is/ átfütyül a szél.//  Itt van hát az ősz…/  Nem jut már egy tányérnyi/ rizskására sem.// Varjú vert tanyát/ elkorhadt, aszott ágon/ őszi éjszakán.// Fehér krizantém./ Bimbódhoz a legkisebb/ porszem sem érhet.// Kámforfa-harmat/ könnycseppekként hullik a/ bíborszegfűkre.// Lehullott szirom/ repül vissza az ágra?/ Csak egy lepke volt.// Macuo Basó (1644-1694)

Reggeli napfény (2024, Losonc)

Foma Medix XG 24x30cm/  Fomatone MG Classic 532-II  Nature 30x40cm/ gyenge tiokarbamidos szépia toner és szelén színező

[ Az idő ]

Az a rácsodálkozás, amellyel az ember tekint az időre, és a vele az állatok és a növények az időben élnek és változnak; az emberrel kapcsolatos minden dologra, a természet élő részeként mégis az ember talán azt is mondhatjuk, hogy ez különleges kapcsolatból ered. azt is érzi bárki, hogy képes uralkodni az idő felett, képesnek érzi, mert fel tudja magát ebben idézni a múlt eseményeiként,  és képzelőerejét valamint előrelátását emlékeivel összehasonlítva, szinte elő tudja varázsolni a jövőt, vagy legalábbis annak egy lehetséges megvalósulását, a képessége tette az embert emberré, hiszen így embertársaival céltudatosan, a lineáris idő elvont szegénységére hívja, de amikor egybeolvadtan jutnak eszünkbe valamely dallam hangjai, akkor amikor a munka és az élet nem követi a nappalok–éjszakák természetes tagolását, az örökkévalóság mozgó képének nevezve, sugallva ezzel is, hogy az időhöz képest, semmi nem válik múlttá, sem jövővé, és így könnyen tagadja az anyag kontinuumát, ébredve megfogalmazta azt a bizonytalanságot, hogy vajon lepkét álmodó tökfilkó-e, nem lenne ilyen értékes, ha nem foglalná magában önmagát, de soha nem az elbeszélés szereplője érti meg saját életét, csupán egy rövid életű kristályszerkezet, mert itt ezentúl minden csupán expozíciós próba és semmi más. (értelmetlen szövegmontázs)

Expozíciós próba  (2024, Losonc)

Fomapan 100  24x30cm/  Fomatone MG Classic 532-II  Nature 30x40cm/ gyenge szépia és szelén  toner

[ Hermann Hesse: A pusztai farkas ]

„A középkor embere iszonyodna mai életvitelünktől, mert sokkal kegyetlenebbnek, rettenetesebbnek és barbárabbnak találná a sajátjánál. Minden kornak, kultúrának, erkölcsnek és hagyománynak önálló jellege van, vannak szelíd és kemény, szép és kegyetlen vonásai, a szenvedés bizonyos fajtáit természetesnek tartja, bizonyos gyötrelmeket megadással tűr. Az emberi élet akkor válik igazán szenvedéssé, pokollá, amikor két kor, két kultúra és vallás keresztezi egymást. Az ókor embere nyomorultul elpusztult volna a középkorban, mint ahogy a vadember is megfulladna civilizációnk dzsungelében. Néha azonban egész nemzedékek szorulnak két kor és életstílus közé, ilyenkor megszűnik az egyértelműség és az erkölcs, a védettség és az ártatlanság. Ezt persze nem mindenki éli át egyformán. Egy olyan természet azonban, mint Nietzsche, már egy nemzedékkel korábban megszenvedte korunk nyomorúságát – amin ő társtalanul, meg nem értve ment keresztül, attól ma ezrek szenvednek.”

Szalajka-patak (2021, Szilvásvárad/ nagyítás 2024, Losonc)

Fomapan 100, 4x5"/  Ilford MG FB 30x40cm/ gyenge tiokarbamidos színező és  szelén  toner

[ Krisztus születése napján... ]

" Karácsonynak éjszakáján, Krisztus születése napján, örüljetek, örvendjetek: a kis Jézus megszületett! A kis Jézus aranyalma, Boldogságos Szűz az anyja. Lábaival ringázgatja, két kezével ápolgatja. Kirje, kirje, kisdedecske, Betlehemi Hercegecske, ki mi értünk sok jót tettél, a pokoltól megmentettél. "  

Egy kehely víz  (2023, Losonc)

Fomapan 100, 24x30cm/  Ilford MG FB Warmtone 30x40cm/ gyenge szelén és platina toner

[ Kontraposzt ]

Kontraposztban vagyok ezzel a világgal, mint az ellentétbe állított tagok, de az ellentétes mozgások vágül nálam is egyensúlyi helyzetet eredményeznek. "A nyakgödörtől húzott függőleges egyenes kb. az alló láb ugró sarokcsont-izületön halad át. Amikor kontraposztban van atest, akkor tulajdonképpen a törzs form8inak tengelyei összehajolnak."   A művészeti anatómia sokmindenre alkalmazható. Régi témáimat csinálom újra? A nagyobb formátum az ok, vagy az, hogy semmi új témám nincs?  "Elől a törzs középvonalában végighalaó barázda ugyanolyan hajlást ír le, mint hátul a gerincoszlop."   Barcsay Jenő azt mondta, hogy a képzóművész számára az emberi test elsősorban látvány és, hogy szeme azt vizsgálja, ami ezen a testen felfedezhető. Én meg itt csendéleteket fényképezek...

Idő és kenyér  (2023, Losonc), 30x40cm ambrotípia/  nedves kollódiumos eljárás, üveg

[ A losonci Szilassy-kastély nyomorúsága ]

A város szinte kellős közepén, a Füleki úton, a Tugári patak mellett, gyönyörű plátánok alatt állt valaha a hírneves pilisi és szilasi Szilassy család csinos úrilaka. Állt, mondom, mert az ami most ott áll, az csupán egy holt test, egy torzó, egy hatalmas szégyenfolt.  Eredete állítólag egy földszintes XVII. századból származó barokk épületben gyökerezik, erre épült a a XIX. századi, romlásában, nyomorúságában is szép klasszicista kastély.  Parkja, csodás kerítése mára vagy teljesen megsemmisült, vagy csak nyomokban ismerhető fel. Minden tekintetben látható a szocialista és a csürhe rombolása. A kastély utolsó lakói, Szilassy Béla és családja, 1944 végén  menekültek el a rohamosan és fenyegetően  közeledő orosz-ukrán  hordák elől. Azután a kastélyt többször kirabolták, amit lehetett elloptak és tökretettek, később kényszermegoldásként mindenféle oda nem illő intézményt telepítettek bele. Ennek okán állandó jelleggel durván átépítették, szétrombolták mint a belsejét, mint  a környékét. Volt ostoba huzavonák tárgya, majd a véghez közeli stációként mai zűrzavar és feje tetejére állított antivilág szimbólumaként kicsit sem úri "lakóinak" köszönhetően többször kigyulladt és teljesen lerongyolódva végképp méltatlan állapotba került. Ez a valaha szebb és boldogabb időket  látott épület jelkép:  a változó idők jelképe, a rombolás, emberi butaság, a durvaság, a közönségesség felemelkedésének a szimbóluma, a múltat végképp eltörölni-féle rém és az értékek devalvalódásának mementója. Múltunk, történelmünk, lelkünk, énünk, lényünk, öntudatunk törött, csorba, megcsúfolt darabja. "Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban ?" - kérdezhetjük Vörösmartyval, vagy mondhatjuk Márai nyomán:  "Mert a kastélyok is meghalnak, mint minden nemes dolog a földön. Meghalnak, mint te meg én...".

A Szilassy-kastély nyomorúsága (2023, Losonc), 9x12cm dagerrotípia/  ezüstözött rézlemez 

Érzékenyítés bíbor színre 2perc 45mp, változóan felhős és napos idő, expozíció 4 perc / f 5,6 
előhívás Becquerel módszerrel: 400W halogén hűtéssel 40cm magasról 8 réteg piros fólia 3 óra 
fixír 7g nátrium-tioszulfát, 7g nátrium-szulfit, 250ml desztillált vízben oldva, 10 perc, színezés, toner:  arany-klorid  

[ A reneszánsz reneszánsza:  Balassi Bálint ]

"Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?/ Holott kikeletkor az sok szép madár szól, kivel ember ugyan él,/ Mező jó illatot, az ég szép harmatot ád, ki kedves mindennél./ / Ellenség hírére vitézeknek szíve gyakorta ott felbuzdul,/ Sőt azon kívül is, csak jó kedvébül is vitéz próbálni indul, / Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik, homlokán vér lecsordul./ / Veres zászlók alatt lobogós kopiát vitézek ott viselik,/ Roppant sereg előtt távol a sík mezőt széjjel nyargalják, nézik;/ A párduckápákkal, fényes sisakokkal, forgókkal szép mindenik./ / Jó szerecsen lovak alattuk ugrálnak, hogyha trombita riadt,/ Köztük ki strázsát áll, ki lováról leszáll: nyugszik reggel, hol virradt,/ Midőn éjten-éjjel csataviseléssel mindenik lankadt, fáradt./ /  A jó hírért, névért, a szép tisztességért ők mindent hátra hagynak./ Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak,/ Midőn mint jó sólymok, mezőn széjjel járnak, vagdalkoznak, futtatnak./ / Ellenséget látván, örömmel kiáltván, ők kopiákat törnek;/ S ha súlyosan vagyon a dolog harcukon, szólítatlan megtérnek,/ Sok vérben fertezvén, arccal reá térvén űzőt sokszor megvernek./ /  A nagy széles mező, s a szép liget erdő sétáló palotájuk,/ Az utaknak lese, kemény harcok helye tanuló iskolájuk,/ Csatán való éhség, szomjúság s nagy hévség, fáradság mulatságuk./ / Az éles szablyákban örvendeznek méltán, mert ők fejeket szednek,/ Viadalhelyeken véresen, sebesen, halva sokan feküsznek,/ Sok vad, madár gyomra gyakran koporsója vitézül halt testüknek./ / Ó végbelieknek, ifjú vitézeknek dicséretes serege,/ Kiknek e világon szerte szerint vagyon mindeneknél jó neve,/ Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel áldjon Isten mezőkbe'"

A Szilassy-kastély nyomorúsága  - előtanulmány  dagerrotípiához  (2023, Losonc)

Foma Medix XG 4x5"/ Fomatone MG Classic 532-II  Nature 24x30cm/  gyenge szelén toner

[ John Milton: Az elveszett paradicsom ]

"Látta Pokol fejedelmének dúlásit az égből/ A nagy Hatalmasság, s a pár embernek elestét,/ Szánta sohajtozván, s idején gyámolt vete néki./ S minthogy az ügy megvizsgáló végetlen igazság/ Szóla keményebben: hívó szentséges haragját;/ S lángos kürt riadási között, mind egybecsatolván/ Fő méltóságát, s komorabb nézéssel ijesztvén/ Mint bosszút álló; székéből hirdetni méltó/ Ostorait mivelő szókkal, mellyekre kimozdúlt/ Sarkából remegéssel egész föld, tenger, egekkel: „Magzatidat nagy kínok közt hozod Éva világra;/ És a tőled adott élet te fejedre halált szül./ Társad kedvéért magadat vétekre kiszánó/ Ádám! mostoha lessz az egész természet ezentúl:/ Homlokad-izzasztó bajjal fogsz enni kenyérből./ Kárhozatos lesz a kígyó, s láb rontja fejét meg./ A sátán pedig, a bűnnek kezdője, pokolnak/ Végtelenül égő mélly örvénnyébe vetődik:/ S annak tűzfenekén megláncoltatva, heába/ Fújja magát, hogy bűne miatt ne fizessen örökké.”

Béklyó-karika árnyékot vet / A szedőkanál élete (2023, Ipolybolyk)

Fomapan 100  4x5"/  Ilford MG FB Warmtone 30x40cm/ gyenge szelén toner

[ Indulatos aszparátusz és még néhány apróság]

"Nem hiszek többé abban, hogy bármilyen műveltség tartósan nevelni és fegyelmezni tudja a legalacsonyabb emberi öszönöket és indulatokat. Nem hiszek abban, hogy az ember másképpen is tud méltányos és igazságos lenni,  mint gyávaságból, szükségből, vagy pillanatnyi érzelmességből. Mind jobban hiszem, hogy a legtöbb, amire az ember képes, az igazi emberi hősiesség nem más, mint a föltétlen, alkura képtelen pártatlanság. Ez az igazi emberi nagyság." - írta Márai Sándor 1944-ben és ezek a sorok igazak voltak. De 1954-ben ugyanúgy, mint igazak és aktuálisak azok napjainkban és igazak lesznek akár 2024-ben is. Ugyanazt a világot éljük, csak a jelszavak mások. Nehezen tanulunk.

Triptichon  (2023, Losonc),  24x30cm ambrotípia, nedves kollódiumos eljárás

"Korunknak azonban az a jellemzője, hogy a közönséges lélek nemcsak tudatában van közönségességének, hanem van mersze, hogy jogot követeljen a közönségességnek, és mindenütt azt érvényesíti.  A tömeg eltipor mindent, ami különböző, kiemelkedő, egyedi, minőségi és kiválasztott.  Aki nem olyan, mint mindenki más, aki nem úgy gondolkodik, mint mindenki más, az azt kockáztatja, hogy kiközösítik."  - írja José Ortega y Gasset időtlen művében a Tömegek lázadásában, majd eképp folytatja:  "Tévedés azt hinni, hogy az életben a körülmények határoznak. Ellenkezőleg: a >>körülmények<< a mindig új feladat, mely előtt döntenünk kell, hogy mit határozzunk. És ami határoz, az a jellemünk...   ... Élni annyit tesz, mint meghatározottat cselekedni, egy vállalkozást betölteni; és amily mértékben elkerüljük azt, hogy életünket feltegyük valamire, oly mértékben válik üressé az életünk."   Ortega értette a világot, akart és tudott tanulni.

A  nyár üzenete  (2023, Losonc)

Ilford  Ortho Plus  4x5"/  Ilford MG Art 300  24x30cm/  gyenge tanninios színező / szelén toner

+

[ Június 23. hajnali öt óra egy perc  ]

Drága Kisunokám, Barnabás, azelőtti napon, mikor erre a világra jöttél, amikor délután három körül, a szüleid beértek a hatvani kórház szülészetére, én akkor idehaza Losoncon gondolataim mélyén botorkálva belerúgtam az ágyunk sarkába. Ebből rögtön tudtam, hogy minden rendben lesz, a Teremtő szeretni fog Téged, mint ahogy bennünket is szeret. De estére már nem találtam a helyemet, mint egy vicsorgó mérges farkas forogtam a saját vermemben s alig hallhatóan morogtam a bajszom alatt. Nem ám a lábamon támadt vérömleny okán, hanem a szégyenletesen kicsiny hitem miatt, pedig tudva tudtam, hogy másként nem lehet, csakis jól. De ilyen hitvány is az ember, ezt jó ha tudod.  És még mennyi minden van, amit majd tudnod kell...  Július 23-án, pénteken, hajnali öt óra egy perckor születtél erre a világra, Hatvanban. Langyos, hársfaillatú, madárfüttyös nyári reggel volt.

 A losonci katolikus temető  I. - II. (2023, Losonc), 9x12cm dagerrotípia/  ezüstözött rézlemez 

[ Holdfogyatkozás avagy Azália Elza titkos üzenete ]

Édeseim, Azália Elzán már több a kinyílott virág, mint a bimbó. Mikor reggel hatkor nagy nehezen életet lehel Mamika belém, s kicsoszogok a konyhába egy pohár langyos vizzel bevenni egy-két bizonytalan eredetű, tartalmú és hátású fehér mütyürkét, akkor az első tekintetem mindig Elzára esik, s jó kedvem támad, mert Ti juttok eszembe. Ne haragudjatok, hogy fancsali ábrázatot vágtam. Szerintem nagyon jó helyen van itt ez az Elza. Köszönöm Nektek. Ma reggel titkos üzenetet találtam Elza szoknyazsebében. Így szólt: "Édeseim, már több rajtam a kinyílott virág, mint a bimbó. Mikor reggel hatkor nagy nehezen életet lehel Mamika Papikába, s Papika kicsoszog a konyhába egy pohár langyos vizzel bevenni egy-két bizonytalan eredetű, tartalmú és hátású fehér mütyürkét, akkor az első tekintete mindig rám esik, s jó kedve támad, mert Ti juttok eszébe. Ne haragudjatok rá, hogy fancsali ábrázatot vágtott. Szerintem nagyon jó helyen van itt ez a Papika. Köszönöm Nektek."  Csatoltam Nektek egy képet a virágzás mai állapotáról.  Puszilunk, ölelünk Benneteket:  Mamika és Papika
 

A losonci katolikus temető - előtanulmányok dagerrotípiákhoz  (2023, Losonc)

Foma Medix XG 4x5"/ Fomatone MG Classic 532-II  Chamois 24x30cm/  tiokarbamidos szépia toner/ gyenge szelén toner

[ Korniss Péter: Hosszú úton/ Szék 1967-2022 ]

Nézem ezt a nagy és nehéz fekete könyvet, melynek nemcsak a mérete nagy és a tömege nehéz, hanem súlyos és nagy dolgok, örök kérdések vannak benne. Egy világ elsüllyedése és egy másik felemelkedése. Egy történet, mely képekben meséli el a folyamatot, mikor valakikből csupán akárkik lesznek. Mikor az értéktelen, talmi átveszi az értékes, eredeti helyét. De így van-e az valójában, vagy ez csak néhány elrugaszkodott agy rögeszméje? Mert voltaképp mik az értékekek? Ami tegnap drága az ma a sárban hever. Nehéz dolog ez... nehéz megsaccolni, hogy mi a haladás és mi nem az, és mi a fontosabb, az aszfaltos utca, (páva)csempés fürdőszoba, vagy az évszázadokon keresztül felhalmozott kincs, mely az akárkikből valakiket csinál. Mely tartást ad az embernek. Törvényszerűek-e ezek a változások, vagy láhatatlan kezek terveznek erőltetett jövőt, kedvük és érdekeik szerint megváltoztatva az örök rendet?  Mindennek úgy kell-e lennie, ahogy van, vagy azért létezik valamennyi szabad akarat? Valóban ellentétes-e a múlt és a jövő? Talán az emberi értelem nem is képes megérteni önnön kérdéseit. Talán majd egykor választ kapunk minden kérdésünkre. Talán majd akkor kiderül minden...  Addig nem marad más, mint csodálni emlékműveinket - mert ez a könyv is az, sőt Korniss Mester egész életműve alapkő - és gondolkodni megfejthetetlen kérdéseinken, csendben elmerengeni az alkonyatban múlton, jelenen s jövendőn.

A losonci zsinagóga  II. (2023, Losonc), 9x12cm dagerrotípia/  ezüstözött rézlemez 

Érzékenyítés sötét sárga 2perc 15mp, felhős és erősen napos idő, expozíció 1perc 35mp/ f5,6 - előhívás Becquerel módszerrel: 400W halogén hűtéssel 40cm magasról 8 réteg piros fólia 2 óra 20 perc
fixír 15g nátrium-tioszulfát, 15g nátrium-szulfit, 500ml deszt, víz

[ Rajzolati próbák ama ezüsttel borított réz lemezeken ]

"Ki saját szemivel láthatta, s kezeivel tapinthatta Daguerre bámulatos találmányát, mint nekem a bécsi tudományok egyetemében, vala szerencsém kitett fényképeit láthatni és tapinthatni, elegendően meggyőződhetik e kevésre terjedő munka értékéről." - írja Dr. Zimmermann Jakab (1808-1878) piarista paptanár bevezetőjében. Zimmermann német nyelvből fordította magyarra Daguerre képei elkészítése módjának leírását, mely 1840-ben jelent meg Bécsben. A fordítónak nem volt könnyű dolga, hiszem néhány szakkifejezésnek egyáltalán nem volt akkoriban magyar megfelelője. Igaz, de a mai dagerrotípistának sem nagyon egyszerű, hiszen mai szemmel nézve az egész eljárás olyan, mint egy rendkívül kimerítő akadályfutás. Van benne minden: bádogos munka, csiszolás-polírozás, galvanizálás, asztaloskodás, mindenféle politechnikai bütykölés-barkácsolás, vegyészet, expozíciós és előhívási tesztek, ha úgy adódik villanyszerelés, és ha sikerrel járunk üvegezés, paszpartuzés, képkeretezés. A jutalom legjobb esetben is szüntelen tanulás és rengeteg munka. A végeredmény meg talán néhány nézhető és értékelhető kép...

Déli látkép  (2023, Losonc),  9x12cm dagerrotípia/  ezüstözött rézlemez

Érzékenyítés lila-kék között, felhős idő, expozíció 10 perc/ f5,6 , előhívás Becquerel módszerrel: 400W halogén hűtéssel 40cm magasról 6 réteg piros fólia 1 óra,
50cm magasról 8 réteg piros fólia 30 perc, fixír 15g nátrium-tioszulfát, 15g nátrium-szulfit, 500ml deszt, víz

A dagerrotípia, mint fényképészeti eljárás, a következő munkafázisokból áll: a lemezek előkészítése, polírozása (ritkábban tömör ezüstlemez használatos, általánosságban ezüstözött rézmelmez, illetve felbukkant ezüstözött üveg, vagyis tükör is), a lemez érzékenyítése (kristályos jód gőzésben, bár a spektrális érzékenység tágítására és az fotográfiai érzékenység növelésésre használnak bróm- és klórgőzt is), exponálás, előhívás (higanygőzben, ill. Becuguerel-módszerrel), rögzítés (eredetileg konyhasó-oldatot használtak, aztán áttértek a jobb nátrium-toszulfátra, de alkalmaztak próbélkoztak ciánkálival is), öblítés-mosás, aranyozás (nem elengedhetetlen, de fontos). Arany-kloriddal történik, javítja a kép tónusgazdagságát, és a mechanikai-kémiai stabilitását is), mosás, szárítás és speciális légmentes keretezés. Maga a folyamat meglehetősen munkigényes és kellő felkészülést igényel. Ennél az eljárásnál az idő fogalma teljesen eltolódik, átértékelődik, még  a nedves kollódiumos eljáráshoz képest is. Még a gyakorlott és nehézségekhez szokott fényképész is gyakran akadálypályának érzi. Ízelítőt ad a bádogosságból, az üvegességből, a fémek galvanizálásából, polírozásból, vegyészkedésből és általánosságba sokféle politechnikai szöszmötölésből. Persze azért ha minden jól megy, akkor exponálunk is (először csak úgy találomra, aztán valami kis gyakorlatot is lehet szerezni, ha elég elszánt az ember), sőt több hónapos, esetleg éves munkánk gyümölcsét is leszüretelhetjük jobb esetben egy-két sikerült kép formájában. Egyszerűen csodálatos, élvezem minden percét.

[ Ibolyó és bágyadt üveg - a hihetetlen dagerrotípia ]

A dagerrotípiáról írták, hogy létrejöttekor látni lehetett, hogy ez az eljárás esztétikailag teljesen tökéletes képet eredményez. Mikor aztán az emberek elkezdék piszkálni, babrálni, javítgatni, akkor elindult a tökéletlenség felé. S vele együtt az őt követő összes újabb fotográfiai eljárás egy újabb és újabb lépcsőfokot jelentett lefelé, a tökéletlenség felé. Tökéletes...? - kérdeznénk... nem technikailag, hiszen azt ember alkotta, hanem esztétikailag, mert az meg örökké fogva való kategória. Sokan értetlenül, hüledezve mormolnak, hiszen az idő és vele együtt a dolgok haladása számukra csak pozitív értelemben vett fejlődést jelenthet. Ezek az emberek általában nem értik az örök szépséget. Talán  Pilinszky is valami ilyesmire gondolhatott, mikor így írt: "Mi törjük el, repesztjük ketté, / mi egyedűl és mi magunk / azt, ami egy és oszthatatlan."

Évek óta tanulmányozom a dagerrotípiát, már egyszer nekifutottam, de valahogy gyenge voltam és nem volt erőm legyűrni a nehézségeket. Most úgy érzem, hogy ismét neki kell futnom. Az egyik barátom azt mondja, hogy nem is olyan nagy tudomány, a másik azt, hogy teljesen más, mint bármi ebből a kategóriából és rendkívül összett és körülményes, megint más meg azt, hogy ő is megtorpant, s hátrált. Háromféle vélemény és szerintem minden igaz: én is tapasztaltam és tapasztalom ezeket az érzéseket. Mikor már azt hiszem, hogy még  csak pár lépés, akkor jövök rá, hogy nem tudom teljesen tükörfényesre polírozni az ezüstözött rézlemezt, olyan ez, mint a hegyekben, mikor hosszú és megerőltető menetelés után már csak egy karnyújtásnyira van a csúcs, s mégis az a karnyújtás, ami sohasem csupán csak karnyújtás, a legnehezebb. Minden nehéz, amit nem tud az ember, s minden könnyű, amit tud.

Judit/  Rózsa vízben  (2023, Losonc),  24x30cm ambrotípia, nedves kollódiumos eljárás

[ Sőreg látképe ]

Sőregi Nagyapám mindig azt mondta, hogy ott ahol az új házunk van, ott valamikor tavacska vagy kenderáztató volt, azért olyan nedves a föld és nedvesednek a ház falai is. Az új ház építését Nagyszüleim 1944-ben fejezték be, Édesanyám `44 áprilisában már ott született. A régi ház a felvégben volt a vár alatt. A várból már csak a szikla lett, magát a kis váracskát valamikor a XIII. században építették a falu alapítói. Nagyapám nagyon szerette a könyveket, főleg a történelmi tárgyúakat. Gárdonyi volt a nagy kedvence, s esténként abból olvasott. Nagymamámmal gyermekkoromban sokat jártunk a várhegyre. Köröskörül földjeink voltak arra. A helyi mértékkel mérve kétségtelenül impozáns sziklák már messziről látszanak, s engem rendkívüli módon vonzottak. Nagymamám nagyok sok mesélt, helyi történetet, mondát, legendát tudott. A halálra táncoltatott lányról, a jégen korcsolyázó csacsiról, a száraz ágon ülő rézcsőrű bagolyról, a boldogtalanul szerelmes legényről meg kísértetekről, garabonciásokról. Főleg az egyik történet volt rám igen nagy hatással, melyet a sziklánál mesélt el. Egy kecskéket legeltető leányról szólt, aki  felmászott a váracska meredek szikláira, s vigyázatlan volt: egy slég kövön megcsúszván a mélybe zuhant és szörnyethalt. Nyugtalan lelke azóta a vár körül bolyong, s ha fúj a szél akkor tisztán lehet hallani a sírását. Csodálatba ejtett de el is borzasztott ez a történet. Valóban hallani véltem a lányka sírását, s langyos nyári estéken udvarunról figyeltem, hátha megpillantom a kísértetet. Hasztalan, mert a sziklakúpot szinte teljesen eltakarta három hatalmas eperfa.

Sőreg látképe (2023, Sőreg) - Fomapan 100 4x5" / Ilford MG FB Warmtone 12x40cm/ gyenge szépia toner

[ f/64 ]

Rózsát és Almát együtt vittem az Enyészetbe, s naponként árgus szemekkel figyeltem, hogyan végzi be rajtuk fatális művét az elkerülhetetlen, Mondhatni, hálás csendélet-téma, csak ki kell várni a megfelelő időt. Aztán elkezdődött: meposhadt a víz a pohárban, opálossá, fátyolossá vált, zavaros, békanyál-szerű képződmények lebegtek benne. Megszáradtak, törékennyé lettek Rózsa szirmai, lehullottak az üde zöldből szürkésre fordult szirmai, egyenes tartása meggörnyedt, feje lekókadt. Alma rácossá fonnyadt, elvesztette eredeti formáját, bőre megsötétedett, foltossá vált. Több képet készítettem róluk, de az f/64-es blendével készületek adták át számomra legjobban azt, amit látni akartam. Ez akár érdekes is lehetne, ha nem találták volna fel ezt már vagy kilencven évvel ezelőtt... Az f.64 csoportot 1932-ben alapították Ansel Adams, Imogen Cunningham, Edward Weston, Willard Van Dyke, Henry Swift, John Paul Edwards, Brett Weston, Consuelo Kanaga, Alma Lavenson, Sonya Noskowiak és Preston Holder. Ugye mondani sem kell, hogy mit jelent az f/64, és azt sem, hogy ennek a rekeszállásnak milyen hatása van a képre. A csoport a huszadik század elejének divatos, mondhatni uralkodó irányzatának a piktorializmusnak ellenpólusaként fogalmazta meg önmagát, mégis - véleményem szerint - erősen hatott rájuk ez az irányzat még akkor is, ha f/64-es rekesszel nem könnyű puha rajzolatú képet készíteni. A festményszerűség az ő képeikben is megmutatkozott, de egészen másképp, mondhatni újszerűen. Ez nem véletlen, hiszen mindannyian kötődtek a piktorializmushoz, talán legjobban Imogen Cunningham képein érhető ez tetten (még akkor is, ha Cunningham a huszas évektől változtatni látszott a stílusán, s előtérbe kerültek a közelei nagy blendés képek pl. a virág-tanulmányai). Mindent egybevetve, úgy vélem a f.64 csoport antipikturalizmusa nem megszüntette vagy más módon csorbította ezt az irányzatot, hanem ellenkezőleg: egy valamiféle poszt-piktorializmust hozott létre, mely erős rajzolattal ugyan, de mégis a grafika és a festészet világát idézi.

Rózsa, Alma és az Enyészet / Kenyér tojással  (2023, Losonc)

24x30cm Foma Medix XG/  kontakt másolat 24x30cm-es  kézműves ezüst-zselatinos papírra/ gyenge palládium toner

[ Megváltó született nekünk ]

„Voltak pedig pásztorok azon a vidéken, akik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszaka nyájuk mellett. És íme, az Úrnak angyala hozzájuk jött és az Úr dicsősége körülvette őket, és nagy félelemmel megfélemlettek. Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lesz, mert született néktek ma Megváltó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.”  Lk2, 8-11

Körte variációk II. - III.   (2022, Losonc)

30x30cm kollódiumos üvegnegatív - ambrotípia/ 30x30cm kallitípia/ vörösvérlúgsós halványítás/ kézi anilin-festékes színezés és retus

Nedves kollódiumos üvegnegatívot készíthetünk úgy, hogy eleve olyan előhívó-formulákat használunk, melyek az ambrotípiákhoz képest fedettebb, kontrasztosabb nedves kollódiumos képeket eredményeznek. Ennél megoldásnál két formulát próbáltam, mindkettő jó eredményt adott. Az egyikben 17g vasszulfátot oldunk 230 ml deszt. vízben, hozzáadunk még 10ml alkoholt és 44ml ecetsavat. A másik receptben pirogallolt használunk: 300ml desztillált víz, 9g pirogallol, 40ml ecetsav, 10ml alkohol. A másik megoldás, mely elméletileg szinte ugyanaz, ambrotípiákhoz használatos hívó után, még a rögzítés előtt beiktatunk egy második erőteljes hívást, ami erre a célra használatos előhívóval történik.Itt a hívás utáni “erősítő” hívó összetétele és használata a következő: A-oldat:  8g pirogallol, 10g citromsav, 500 ml desztillált víz.  B-oldat: 5 g ezüst-nitrát, 100 ml desztillált víz. A két oldatot közvetlen használat előtt keverjük össze, 5 rész A-oldat és 1 rész B-oldat arányban. Vas-szulfátos hívás után a lemezt vízzel öblítjük, majd leöntjük a munkaoldatunkkal. Vízszintesen tartva figyeljük, addig hagyjuk amíg el nem éri a kívánt hatást, majd vízzel öblítjük, s rögzítőbe tesszük. Ha papír-másolat készítése után mégiscsak úgy döntünk, hogy a kollódiumos üvegnegatívunkból mégiscsak ambrotípiát szeretnénk, akkor először fekete háttérrel ellenőrizzük. Ha úgy tűnik, hogy túl fedett a kép, akkor fekete tálban - hogy jól meg tudjuk figyelni a gyengülés mértékét - vörösvérlúgsóval (kálium-ferricianid) addig halványítjuk (gyengítjük), míg megfelelő ambrotípiát nem kapunk. Halványítás-gyengítés után finom sugarú folyóvízben, vagy többször cserélt állóvízben alaposan kimossuk a képet. Lakkozás és teljes száradás után inkább fekete bársonyból készült hátteret használjunk, mert néhány fekete festék károsan reagál a vörösvérlúgsóval gyengített képpel.

[ Sós kútba teszlek, onnan is kiveszlek ]

"Talán elvesztem valahol ezen a tájon, amidőn tíz év előtt utoljára jártem erre? Talán egy másik ember élt a messzi idegen városban, akiről csak hittem, hogy én vagyok? Az igazi lényem itt maradt a Nyírségben, fűzfák, nyírfák, búskomoly tájak és nádasok között..."   Krúdy Gyula

Már lassan leszentül az fáradt őszi nap, de előtte mindent átfest a maga kénye és kedve szerint, régi filozófusok mondták, hogy ez az időszak a nap legmisztikusabb órája, amikor bármi megeshet. Ilyenkor mozdulatlan minden, de ez nem a fehér riadt várakozás dermedtsége, hanem az utolsó pillanat előtti, mikor már nincs mire várni, amikor már minden megtörtént, semi új nem jöhet, csak az platinaszőke ősz és a néma feledés. 

Mozdulatlanság  (2022, Losonc) - Fujifilm Acros 100 6x12cm/ Ilford MG Art 300 18x36cm/ platina toner

[ Lüke ]

Csavarosat gondol az elme, a tett a gondolat halála. Lüke a kéz, mire odaér...  A kallitípia a vas- és ezüstsók fényérzékenységén alapuló XIX. századi fényképészeti másolótechnikák egyike. Ebbe a családba tartoznak a kallitípia mellett az argentotípia - Van Dyke barna eljárás, és az argyrotípia. Míg az argentotípia és az argyrotípia fényérzékeny anyaga a vas(III)-ammónium-citrát, addig a kallitípiáé a vas-oxalát. Leírások és gyakorlati tapasztalatok szerint a vas-oxalát több szempotból is szerencsésebb választás (részletgazdagság főleg arnyékokban, jobb kontrasztszabályozás). Pontos és valóban archaikus receptek ki tudja, hogy mennyire maradtak fenn. Mindenesetre több receptvariáns is elérhető. Ennek az eljárásnak alapjai ugyanúgy John Herscheltől származnak (1842), mint a többi hasonló eljárásoké. Mégis W.J. Nicol szabadalmazta 1889-ben...

Azokat a recepteket adom közre, melyeket magam is kipróbáltam, de van több egyéb is. A kész kép kinézetét az előhívás és a színezés adja meg, mely ennél az eljárásnál is sokféle lehet. A színezések néhány fajtája nemcsak a vizuális élményhez járul hozzá, hanem a kép stabilitásához, állandóságához is elengedetlen. "Sokan azt mondják, hogy elmúlt már a régi világ, midőn az emberek  kedvteléseiknek éltek. A kémények nem füstölögnek oly őszinteséggel Magyarországon, és a szívek befásultak. Ámde akármint újhodik a világ - hiszen ez a természete, - mindig akadnak utasok, akik a vonatról lekéstek." - írta Krúdy Gyula egyik legszebb,  szinte lírai prózájában. Hát, akkor akinek kedve van, késsen le velem együtt arról a vonatról.

Első verzió - fényérzékeny réteg:  1 liter langyos desztillált vízben oldunk 150g vas-oxalátot, 10g oxálsavat, szűrjük, majd keverés közben oldunk benne még 60g ezüst-nitrátot (légenysavas ezüstlégeny). Az oldat fényérzékeny, sötét üvegben, sötét helyen tartjuk, első használat előtt 2-3 napot állni hagyjuk. Ha kevesebb vagy több oldatra van csak szükségünk, akkor természetesen mindent arányosan átszámolunk alacsonyabb térfogatra. Előhívás kb. 15 pec, fekete színre: 90g bórax,  60g Rochelle-só (kálium-nátrium-tartarát), 1 liter vízben oldva.  Bíbor-barna színre:  45g bórax,  90g Rochelle-só, 1 liter vízben oldva, szépia színhez: 90g bórax,  90g Rochelle-só, kék színhez: 37g Rochelle-só, 40g nátrium-formiát, 3g borkősav, 2%-os kálium-bikromát 6ml, gesztenyebarna színhez: 37g Rochelle-só, 55g nátrium-wolframát, 3g borkősav, 2%-os kálium-bikromát 6ml, természetesen 1 liter vízben oldva.  Tisztítás: 120g kálium-oxalát 1 liter vízben 5-6 percig. Fixálás: 45g nátrium-tioszulfát, 12g ammónium-hidroxid, kb. 5 percig majd 10 perc folyóvizes mosás. Második verzió - fényérzékeny réteg:  A oldat: 10% ezüst-nitrát oldat  B oldat: 20% vas-oxalát oldat (oldás után legalább 24 órát hagyjuk állni), felhasználás előtt az A és B oldatokat 1+1 arányban keverjük. Előhívó: 20%-os nátrium-citrát oldat. Tisztitó: 3%-os citromsav oldat. Fixír:  50g nátrium-tioszulfát, 10g nátrium-karbonát, 2g nátrium-szulfit, l liter vízhez. utántisztítás: 1% nátrium-szulfit oldat. 

Körte variációk I.   (2022, Losonc)

24x30cm kollódiumos üvegnegatív/ 24x30cm kallitípia/ vörösvérlúgsós halványítás/ kézi anilin-festékes színezés

Hordzóként enyvezett, savmentes, vagyis hasonló papírt használunk, mint a rokon másolótechnikákhoz. Ugyanúgy, olyan fénnyel (UV) és másolókeretben exponálunk - a megvilágítási idő a negatív fedettségőtől, npasütés erőssegétől, stb. függ, vagyis próbát ajánlatos csinálni. A papírnál azért még álljunk meg egy szóra: a papír minősége határozza meg a kép minőségét, de mindenki saját maga kisérletezze ki, hogy milyen a számára megfelelő papír. Negatívokkal is az a helyzet, mint a rokon eljárásoknál, kontrasztos negatívra van szükség. Ideális a kollódiumos üvegnegatív (esetleg erősítve), zselatinos száraznegatív is jó, a síkfilm is, még bőven elmegy,  de aki ehhez a gyönyörű történelmi másolótechnikához "digitális negatívot" használ, annak csak azt tudom ajánlani, hogy menjen sürgősen a bús és bides fűrésztelepre. Egyéb ajánlások:  érzékenyítésnél nem szabad fém alkatrésszel rendelkező ecsetet használni, dupla bevonatot is lehet alkalmazni, de kb. 5-7 percet várjunk a két réteg között, érzékenyítés után kb. fél órát hagyjuk száradni, természetes módon, erőltetett hőforrást, hajszárítót ne használjunk. Tartsuk be az előhívási, fixálási, stb, időket, még akkor is, ha vizuálisan már nem történik semmi a képpel (mert kémiailag még történik...), ne feledkezzünk meg az alapos és jó hatékony mosásról. Előhívásnál a kontraszt úgy szabályozható, hogy az előhívóhoz 1-2ml 5%-os kálium-bikromát oldatot adagolunk, óvatosan, figyelve a kívánt eredményt. Az előhívó többször is felhasználható, de nem korlátlanul. Használt hívóval előbb csináljunk mindig kis próbaképet. A tisztítást legalább kétszer cserélt  friss citromsav-fürdőben kell végezni. A színezést a tisztítófürdő-öblítés és a fixálás-öblítés közé ajánlatos beikatatni. Arany toner: 5% arany-klorid 5ml, ciromsav 5g, 1 liter deszt. víz... vagy még jobb:  1% arany-klorid 50ml, 1% tiokarbamid 50ml, borkősav 0,5g 1 liter deszt. vízhez. Platina vagy palládium toner: citromsav 5g, 20% kálium-kloroplatinit (vagy 20% nátrium-kloropalladit) oldat 5ml, 1 liter deszt, víz. Szelén-toner: 100g nátrium-szulfit felodva 100ml forró vízben, hozzádani 10g szelénport.  Vagy egy egyszerűbb: 10ml Kodak Rapid-Selenium 1 liter deszt. vízben oldva. Kimondottan érdekes az osztott színezés, mikor többféle tonert használunk egymás után - mindig a nemesebb fémmel kezdjük, és a kevésbé nemessel fejezzük be. A kettős, osztott színezés kísérletezést és sok gyakorlatot igényel. Eredménye nemritkán több rosszul sikerült, elrontott kép. Nem szabad elfeljetetünk, hogy mindennek ára van, így a tudásnak is.  Ha valódi színes képet szeretnénk, akkor anilin-festékes színezéssel próbálkozzunk, ezt  jobb száraz vagy csak enyhén nedves papíron végezni, több rétegben ismételve, erősen hígított festékkel - itt is a gyakorlaton van a hangsúly. Túlexpozíciónál sikerrel alkalmazhatunk klasszikus vörösvérlúgsós halványítást, gyengítést. Ugye mondani sem kell, hogy némelyik vegyszer veszélyes, erős méreg. Annak, aki még nem ismeri ezeket az anyagokat, az első legyen minden egyes vegyszer ismertetőjét, adatlapját áttamulmányozni, különös tekintettel az élettani hatásokra.  Lüke a kéz ész nélkül, mire odaér... ha az elme meg nem előzi.

[ Múlt és eljövendő ]

Kinézek az ablakon, a sárguló nyírfalomb között fekete dolmányos varú-pár üldögél, évek óta látom őket, felfigyelnek az ablaknyitódás hangjára, de nem ijednek meg, úgy néznek rám, mintha nemcsak engem ismernének, hanem tudnák a múltat és az eljövendőt, az időtlen idő összes bugyrát, hideg szemeikkel fürkészve a világot. Talán remekbe szabott pitykés lajbi lenne rajtuk, örök pásztorok, hallgatag ridegek. Aprókat lépegetnek jobbra, balra a fehér ágakon, kicsit lehajolnak s felfelé nézve vizsgálgatnak, némán, tudom jól, a lelkembe látnak és nemcsak az elmúlt és jövendő időbe, néha nehéz állni a nézésüket, időnként olyan érzesem van, mintha rosszallóan csóválnák a fejüket, szemük, mint egy sötét tükör, melyben az ember megleli azt a pillanatot is, melyet egyáltalán nem szeretne látni. Gyönyörű, amint a végzet árnyaiként suhannak  a szürkéskék égbolton, kinyújtott hegyes csőrük kardként szeli az áttetsző leheletvékony selyemként örvénylő levegőt, és lassan elkezdek visszaszámolni.

Megálló idő  (2022, Losonc) - Fujifilm Acros 100 6x12cm/ Fomatone MG Classic 532-II  Chamois 18x36cm/ szépia toner/ lágy szelén toner

[ Önnek van kedvenc műve Klód Döbüsszitől? ]

Impresszionista zeneszerző. Francia. A tenger. Képek. Játékok. Szonáta gordonkára és zongorára. Három noktürn. Egy faun délutánja. Kertek esőben. Léptek a hóban. Ezt látta a nyugati szél. Ködök. Valóban impresszionista, ahogy Monet a festészetben, Rodin a szobrászatban, vagy Rilke a költészetben. Ami a Felkelő nap impressziója a festészetben, vagy Balzac mellszobra a szobrászatban, az a Kertek esőben a zenében.  Az impresszionalizmus a fényképészet nyelvére lefordítva: pillanatfelvétel. A benyomás művészete.  Claude Debussy - tökéletes zene. Kint már sötét van, egy felhőfoszlány alatt mosolyogva-fényesen kel fel a hold, de az eső még komolyan-csendesen dobol az ablakpárkányon. Gyenge, simogató fuvallat jön,  közeledő ősz párás illata érződik, igen, vannak kedvenc műveim Claude Debussy-től.

Csendéletek - körték és tulipánok (2022, Losonc) - Foma Medix XG 24x30cm/ 24x30cm albuminpapír/ halványítva, gyenge arany-kloriddal színezve

[ Anyakovász, paradicsom, égen, földön ]

Azt mondják, talán egy jövendölés szerint,  - hisz a bolond és a bölcs egy tőről fakad - amiről szinte semmit biztosat nem lehet tudni, ami szinte csak homályos álom volt egy enyhe gyomorrontás utáni nehéz éjszakán, kezek nyúltak be egy piszkos üvegablakon át úgy, mint valamilyen csápok, vészjóslóan, mi több, riadalmasan, és ő, egy hirtelen ötlettől vezérelve lehapdosta ezekről a csápszerű kezekről a karmos ujjakat, és aztán egyszerre minden elcsendesedett. Napok, hetek, s évszakok, évek rohantak át felette, mint a mesebeli madarak, melyek az időt és a sorsot egyaránt a csőrükben hordják.  Uram, Pilátus helyett az egész világ mossa kezét.

„...az egész emberiségben a józan és világos értelem helyébe az izgékony, homályos és hisztérikus tudattalan lép, amelynek intelligenciája nincs, mérlegelni nem tud, amely úgy viselkedik, mint egy választógyűlés, vagy színházi publikum, vagy egy osztályra való iskolás gyerek, az egész emberiség készül egyetlen lélekké olvadni, amely hiszékeny, maradi, zsarnok, gondolkozni, szeretni nem tud, csak félni, reszketni, őrjöngeni és főként pusztítani, mert a tömeg feladata a kultúrák lerombolása” - Hamvas Béla: A Vízöntő

Gyakran leválik a kollódium az üveglemezről? Néha előfordul, még a leggondosabban tisztított, mosott üveglemezekkel is. Az egyik lehetséges megoldás az aláöntés - stabilabb réteget eredményez és a képszéleken egyenletesebb lesz q fedés is. Ami szóba jöhet az a benzinben oldott kaucsuk, zselatin és tojásfehérje (albumin). A kaucsuk nagyon jó, de nehezebben beszerezhető. Marad, ami jobban kéznél van, a zselatin vagy az albumin.  Zselatin:  1000ml desztillált víz, 5g étkezési zselatin, 2g krómtimsó. Vagy talán még jobb: 500ml desztillált víz, egy tojás tiszta fehérjéje (Válasszuk el a tojásfehérjét a sárgájától, ne kerüljön sárgája a fehérjébe, különben el kell dobni, a tojásfehérjét és a desztillált vizet egy nagyon tiszta, lehetőleg üveg tálba tesszük, és alaposan felverjük. Leszűrjük, a habos részt kidobjuk, és az átlátszó részt egy üvegbe töltjük - hűtőben kb. 6 hónapig eláll. Fémmel ne érintkezzen az albimin, vagyis nem használhatunk fém eszközöket sem !!!). Természetesen az aláöntést mindig tökéletesen megszárítjuk a kollódium előtt, valamint a hátoldalról is eltávolítjuk az ide nem kívánatos alaöntés-maradványokat. Fontos tudnunk, hogy az aláöntés nem helyettesíti az üveglap tökéletes tisztítását.
 

Gergő és  Éli  (2022, Gombaszög) - 18x24cm ambrotípia/ nedves kollódiumos eljárás*

* a képek a Gombaszögi Nyári Tábor történelmi fényképészműhelyében készültek

[ Bisson, Gombaszög ]

Bisson, párizsi fényképész, 1861-ben elsőként ment fel a Mont Blanc-ra fényképezni. Huszonöt teherhordóval vitte fel az anyagot és a felszerelést, s egy hétig tartó útján mindössze három használható felvételt tudott készíteni. Bizony.

Ettől mi jobban jártunk Gombaszögön. Rövidebb idő alatt, több képet készítettünk, csak néhány "teherhordóval" vittem be a laborba a felszerelést és a dombocska sem volt Mont Blanc, csupán  egy füves magaslat. Érdekes, mióta élek, lényegében csak az időről gondolkodtam. Nem csoda, hiszen nem hagy békét nekem, 1/125 másodperc néha kevés, de azért sok is szokott lenni, aztán már csak nagyon kevés, mindem csak egy másodpercen felül számítódik, ha rohanni kellene az időnek, akkor szinte áll, ha meg állnia kellene, akkor úgy rohan, mint egy fékevesztett elszabadul vonat-szerelvény. Hát így volt Gombaszögön is, három nap kb. három perc alatt telt el. Nem is tudom, hogy mi volt ott még, csupán a kollódiumra tudtam figyelni, meg az ezzel kapcsolatos ügyekre. Már szerdán kezdődött azzal, hogy Zalka Imre jött vendégségbe, s megnézni a történelmi fényképészműhelyt. Csütörtökön reggel  együtt indultunk, Gombaszögön vártak a barátaim, kedves embereim, Gergő, Jason, Dani, Rájli, Gyuri és a többiek, legnagyobb meglepetésemre rengeteg új arc, csupa fiatal aktív résztvevő - Bálint, Eszter, Réka... és sokan mások-, valamint sok érdeklődő, akik csak úgy menet közben rácsodálkoztak egy 170 éves fényképészeti eljárásra és 21. század-béli művelőire.  Ó. ismét jó volt együtt dolgozni, szép képek születtek. Azok a boldog idők, mikor csak az volt a gondunk, hogy jó legyen a kompozíció, hogy ne száradjon meg idő előtt a kollódium a melegben, hogy jól tartsuk a lemezt öntésnél... De csupán három perc volt az egész és hamar elmúlt, mint minden jó és kellemes.

Két portré (2022, Gombaszög) - 24x30cm ferrotípia/ nedves kollódiumos eljárás*

* a képek a Gombaszögi Nyári Tábor történelmi fényképészműhelyében készültek

[ Én a dolmányos varjúk pártján állok ]

Fogtál már a kezedben egy marék homokot?  Nos ez az idő és minden, ami ezzel összefügg. Csak pereg, folyik ki az ujjaid között, kellemesen csiklandoz, s vele elmúlik mind, életek,érzések, országok, világok, emberek.  Mert  tudjátok meg, én a dolmányos varjúk pártján állok, mikor a területükre betolakók fejét kemény és éles csőrükkel vágják. Maguk szabnak törvényt, s tisztességre tanítják a tiszteletlent. De ha már erről van szó, vasárnap volatm az Ipolynál. Kipróbáltam a 6x12cm-es panoráma-rollfilm tartót. Ó, hát ez nagyon jó. Rögtön készítettem az egyik képről egy 18x36cm-es nagyítást egy 30x40cm-es régi Fomatone MG Classic 532-ra, majd kicsit híg szelén színezőben áztattam. Nagyon érdekes, poros-zöldes-sárgás tónusa lett a képnek. Hiába, csodálatos ez a papír. Nagyon nagy kár érte, mondanák a dolmányos varjak is.

Az Ipoly Bolyknál (2022, Ipolybolyk) - Fujifilm Acros 100 6x12cm/ Fomatone MG Classic 532-II  Nature 18x36cm/ lágy szelén toner

[ Régi idők ]

Azok a régi idők nem is olyan régen még nem voltak annyira régi idők. Ami ma van, arról már én letettem. Veszett világban, bolond emberekkel nem érdemes foglalkozni. Inkább régi negatívjaimat rendezgetem, némelyből készítek egy-egy új nagyítást vagy kontaktot, mindig kicsit más felfogásban. Találtam egy negatívot, rajta az öreg Horti, no nem a Miklós, hanem a nagybalogi cigányprímás, mely kissé alul volt exponálva, de sajnos nagyon-nagyon alul volt hívva, nem is emlékszem, hogy mi okból. Évtizedek óta  minden hívás előtt végzek próbát, az nem lehetett, hogy kimerült hívóban hívtam volna, vagy rövidebb ideig, ilyen véletlenül sem fordulhatott elő. Nem is értem... no, de gondoltam megpróbálkozok valamilyen érősítéssel. Tudvalevő, hogy több fajta erősítési módot ismerünk, a legelterjedtebb talán a kálium-bikromátot és sósavat használó módszer. Csak alulhívott negatívoknál használható eredményesen, alulexponáltaknál nem, mert ugye, ami nincs a fllmen, az nem lehet erősteni. Az erősítésnél a szemcse durvulásal kell számolni. A recept egyszerű, 10g kálium-bikromát, 30ml sósav 100ml desztillált vízben oldva. A jól kimosott negatívot addig áztatjuk az oldaban, még teljesen el nem halványul, majd lassú folyóvízben 5-10 percig mossuk, a mosást a sárga színeződés eltűnéséig végezzük. Ezutám metol-hidrokinonos hívóban előhívjuk, majd ismét mossuk. Rögzítés nem szükséges, az egészet világosban végezzük. A műveletet többször is megismételhetjük mindaddig, amíg számunkra megfelelő eredmény nem születik.  Mondanom sem kell, hogy a használt vegyszerek nem piskóták. Ugye a sósavról köztudott, hogy veszélyes, maró anyag (gumikesztyű, reszpirátor, védőszemüveg), meg azért mindig a vízbe ötjük a savat és nem fordítva (még akkor is ha a sósav nem kénsav). A bikromát se birka, mérgező, karciogén  anyagról van szó, ne poroljunk vele, mert a szálló alakban belélegezve is veszélyes (reszpirátor), bőrőnkkel se érintkezzék (gumikesztyű). Ha ezeket az alapvető biztonsági szabályokat betertjuk, akkor máris megszelídítettünk a vicsorgó szörnyet, és esélyünk lesz hosszabb ideig élvezni munkánk gyümölcsét.

Régi idők - "Horti" és Zoli bácsi (2014 Nagybalog és Sacca/ 2022 Losonc) - Kodak T-Max 100/120 6x6cm/ Ilford MG Art 300, 30x40cm/ gyenge szépia és szelén toner

[ Vándor ]

"Patakzó láthatár szemében/ Morgó homok az ujjain/ Tört álmú sarló íves éden/ Reszkető gyönge vállain/ Hegy és tenger mint két nyulacska/ Futott elébe reggel/ Ámult a hegy ugrált a tenger."                                                 Pedro Garfias - Vándor/ Dél szárnya alatt

A költészet napja van. Mi a költészet, és mi nem az? És ki a költő, mindig írja-e  verseit, vagy csak reméli őket?  Vándor, vagy egy láthatatlan szellem, ki a képzelet lankáin járja soha véget nem érő útját? A poézis táplálék-e ugyan, mely időtlen és növel, vagy tán csupán rusnya, keserű méreg, mely kéjt ad, de végeredménye fájdalom, pernye, hamu és pusztulás? Talán a művészetek közé tartozik, vagy paprikajancsik cspűrágása, írjunk gnómát vagy étlapot, terjedjen szájhagyomány útján, vagy veretes, míves  kötetekben, egyre megy. Vándor, kinek idő és tér nem ura, vándor, aki magányosan, egykedvűen tarja kezében örök dalosok líráját, melynek sohasemvolt elaggott, hamis húrjain néma igaz dalokat pengetget tétován, s csendesen.

Teavirág árnyékkal/  Vekker  (2022, Losonc) - Foma Medix XG 24x30cm/ kollódiumos üvegnegatív 24x30cm/ 30x40cm albuminpapír

[ Kihuzat II. ]

Már nemcsak kinn van huzat, hanem benn is. Harmónikus huzat...  Úgy tűnik, hogy jó választás volt a nylon. Szívós és erős, jól ragasztható, valóban vízhatlan, a hajtogatásnál sem volt gond. A jó tervezésnek és modellezésnek a jutalma a pontos méret és megfelelő eredmény. Hát aztán a kezembe vettem a gyilok-szerszámokat és lassan, finoman elkezdtem lebontani a régi kihuzatot. Fájt, s közben arra gondoltam, hogy aki ezt készítette már csak por. A kereteket gondosan letisztítottam a maradványoktól, majd fekete matt akrilfestékkel lefestettem. Nem volt kérdés, hogy ragasztáshoz a D3/D4-es, korábban már jól bevált szintetikus, áttetszőre száradó enyvet használom. Nem csalódtam - először a hátsó strandardhoz rögzítettem, majd az elsőhöz. Ezeknél a ragasztóknál fontos betartani a száradási időt, mely 24/48 óra. Legalább 24 óráig keményen rögzíteni kell a felülelteket. Csipeszeket, sikattyűkat, kisebb iratcsiptetőket használtam. Mechanikailag tökéletesre és fénymentesre sikeredtek a ragasztások, ennek ellenére még a széleket sűrű fekete matt akrilfestékkel festettem körbe. Ez a festék aranyat ér fénytömítéshez és esztétikai javításokhoz egyaránt. Elkészült a kihuzat, s már a 24x30cm-es fényképezőgépem újra régi pompájában ragyog...  akár igaz is lehetne ez az állítás, ha nem lenne szemenszedett hazugság úgy, mint ahogy sokminden ebben a világban. Az tény, hogy elkészült a kihuzat, s már a gépen van, az is valóság, hogy a körülményekhez képest még jól is iskerült, de régi pompájában már sohasem fog csillogni. Szembe kell néznünk azzal, hogy valami, ami szép volt, s közelített a tökéleteshez, kipusztult, elmúlt, eltűnt ebből a világból. Sosem lesz már olyan, mint amilyen azelőtt volt.  Meg kell értenünk azt is, hogy ami eltűnt, az bizony érték volt. Ezért úgy vélem, addig kell csodálnunk, tisztelnünk és értékelnünk a ránk maradt örökséget, amig  lehet.

[ Kihuzat I. ]

Kihuzat? Behuzat? Ki huzat? Húzat? Kit húzat? Huzat. Kihuzat. Kizuhant? A 24x30cm-es fényképezőgépem eredeti, 1903-ban készített kétrétegű marhabőr harmonika-kihuzata átadta magát az örökkvalóságnak. Régóta halódik, kint és főleg érzékenyebb síkfilmmel már egy ideje nem használhattam. Bent már kollódiumhoz is be kellett bugyolálnom. Néhány éve lyukadozott, javítgattam serényen, szélmalom-harcot vívtam a megváltoztatatlan enyészet ellen, de tudtam, csak a szükségszerű véget napolom el. Ki kell cserélni. Nincs más megoldás. Készítettem már kihuzatokat, de ilyen nagyságú harmonikát csinálni nem gyerekjáték. Megterveztem, még a fejem is belefájdult. Az alapanyag helyes megválasztása döntő. Sokat gondolkodtam, tanulmányoztam a fellelhető kapcsolódó irodalmat s  magukat az anyagokat is. Az eredeti bőr volt, hát ilyen irányba indultam. Sokfajta bőrt kapni, de eztán mégis az igazi és egyáltalán nem autentikus rétegelt, UV-reszisztant, vízálló és fekete nylon mellett döntöttem. Majd egy fricska a kézművességnek, és elkeztem vágóplotterrel kivagdosni kartonból a cikkeket meg a cakkokat. Kikészítettem a sikattyúkat, csináltam formázó-szorító leceket. Ez a munka nem a kedvencem, de csak azért nem, mert nincs annyi kézügyességem, mint amennyi ehhez kellene. A 4x5"-ös harmonikával is ettem a kefét, elég csáléra is áll, de azért nem annyira rossz. Istenem, de mi lesz ezzel hatalmas naggyal...  Legalább néhány hét, még elkészülök vele. Elkészülök vele? Huzat van, de kihuzat lesz-e? Tudok-e annyira pontosan dolgozni, hogy illeszkedjen az eredeti helyére? Ilyen nyafogások és hasonló poetikus kérdések gyötörnek. Szóval, kinn, huzat van...

Két csendélet (2021, Losonc) - 24x30cm ambrotípia/ nedves kollódiumos eljárás

[ Tojásfehérje ]

A fotográfia hajnalán az ember rengeteg módszerrel tudott fényképet készíteni. Az albuminpapír egy XIX. századi másolótechnika. Vagyis negatívról készítünk pozitív papírképet. Sokban hasonló az adott század számtalan másolótechnikáihoz. Mégis amiben más és ettől érdekes az a tojásfehérje. A fényképészet több kötőanyagot  (értsd. ami a fényérzékeny réteget a hordozóhoz - üveg, fémlemez, papír, celluloid, acetát... stb. - köti, rögzíti) használ, kollódium, zselatin... és persze a tojásfehérje.  Tehát negatív-pozitív másolásról van szó, vagyis először negatívra lesz szükségünk. Mint a korabeli technikáknál itt is a nagy kontrasztú, erősebben fedett negatív a nyerő, az illendőség és a tisztelet kollódiumos vagy zselatinos üveg- vagy síkfilm negatívot engedélyez. Az almbuminpapírt Louis Desiré Blanquart-Evrard  1848-ban fedezte fel és az 1930-as évek végéig volt használatban. Vagyis a nedves kollódiumos eljárással készült üvegnegatív korabeli papír-masoló eljárása volt. Ennek megfeleően gyakran használták, különösen érdekesek a kézzel, ecsettel színezett képek. Az albumint  tojásfehérjéből készítjük, habbá verjük  fel és egy szűrőn - szita, szivacs vagy hasonló... -  állni hagyjuk. Tisztára, mintha cukrászkodni akarnánk...  a  konyhatündérek, cukrászok, süteményesek előnyben vannak. Az állás közben kicsit fermentálódott és levet eresztett valamihez adjuk hozzá a vízben oldott kloridsókat. Minél kevesebb vizet adtak hozzá az albuminréteg annál fényesebb lesz, ha mégis matt felületet szeretnénk, akkor azt több vízzel vagy keményítő hozzáadásával érhetünk el. Hordozónak jó minőségű papírt használunk, ecseteleéssel, úsztatással vonjuk kloridsós albuminnal. Megszárítjuk, és felhasználás előtt érzékenyítjük ezüst-nitrát oldatban. Napfényben, UV fényben másolókeretben kicsit túlexponáljuk. Utána csapi vízben mossuk (kiklórozás),esetleg színezzük  (arany vagy/és platina, palládium), rögzítjük, majd ismét mossuk.  A színezés elég fontos, mert annak hiányában halványul.  Ammónia gőzbe helyezve majdnem fekete színű lehet.

A losonci katolikus temető/ Elöntött mezők (2021, Losonc) - Foma Medix XG 24x30cm/ 24x30cm albuminpapír/ gyenge arany-kloriddal színezve

Először szétválasztjuk a tojás fehérjét a sárgájától. A sárgájából érdekes omlettet süthetünk, kolbásszal, hagymával, borsóval. Mérőhengerbe, mérőedénybe kb. 0,5 l tojásfehérjét gyűjtünk (1 tojás kb. 30 köbcenti fehérjét tartalmaz, az ugye ... 30 ml...). Öntsük egy üvegedénybe vagy mázas cseréptálba - NEM fém edénybe -, és vegyük ki belőle a csírákat.  Nagyon fontos, hogy fém eszközzel ne nyúljunk az albumin oldatba. Tegyünk minden deciliter albuminhoz 5g vízben oldott nátrium-kloridot - lehetőleg tiszta (purum) vagy p.a. (pro analysi) minőségűt használjunk. Ha csak egyszerű konyhasónk van, akkor megpróbálhatjuk azt is, de... szóval konyhasóval sózzuk inkább a levest. Ha kísérletezni van kedvünk, akkor próbálkozhatunk egyéb vízben jól oldódó és ide passzoló kloridokkal is. Minél kevesebb vízben oldjuk, annál nagyobb lesz az albumin fénye, de ezt már írtam. A folyadékot felverjük habnak, fa villával, műanyag habverővel... Ha felvertük, a habot szitára tesszük, azt pedig egy edényre illesztjük. Így hagyjuk 12 óráig. Ezalatt egy része a tálba gyűlik folyadékként - ez az az anyag, amire szükségünk van, a többi kiönthető. Egy tölcsér nyakába gyömöszölt nagy lyukú szivacson szűrjük le a levet. Ismét 12 óráig hagyjuk nyugodni. Ezután tálba öntjük és jó minőségű papírokat vonunk be az egyik oldalukon, úgy, hogy úsztatjuk a folyadékon és nem folyadékban. A képet lehetőleg ne kézzel, hanem valamilyen, nem fémből készült csipesszel vegyük le a léről. Az úsztatás 2-3 percig tarthat. Kivétel után két sarkánál akasszuk fel a képet száradni. Eddig világosban történt minden folyamat. Száradás után, nem sokkal használat előtt érzékenyítjük. Az érzékenyítő fürdő 1 liter desztillált vízben oladott  15g ezüst-nitrátból áll.  Az ezüst-nitrát/ desztillált víz viszonyról már többször írtam. Az oldatnak teljesen víz-szerű átlátszónak kell lennie. Ezért kiváló desztillált vízre van szükségünk, és valószínűleg szűrésre is. Az oldatunkat 1-2 csepp ecetsavval savanyíthatjuk, de megleszünk nélküle is. Piros fényben a  papírt albuminnal bevont oldalával 2-5 percig úsztassuk a folyadékon, majd sötétben szárítjuk. Szokásosan a negatívval együtt másolókeretbe helyezzók és termszetes kinti fénnyel vagy UV lámpával exponáljuk. Kisfokú túlexpozíció szükséges. Az exponált képet többszörös vízcserével mossuk. A vizet addig cseréljük, amíg zavaros, ha letisztult, akkor már nem kell mosnunk. Mosás után, ha színezni akarjuk, akkor színező-oldatba tesszük (arany, platina, palládium... stb.), s ha elnyerte a kívánt színt, rögzítjük. Fixírként 10%-os nátrium-tioszulfát oldatot használunk. Rögzítés után mossuk, szárítjuk, a papír hullámosodását enyhe hidegpreséléssel szüntetjük meg.  Ha kézzel, ecsettel színesre szeretnénk színezni pl. anilin festékkel, akkor a képet ismét nedvessé kell tennünk - nem áztatással, mert azt árthat, hanem elég a kép felületére finoman vizet permeteznünk. Ez a fényképészeti eljárás nagyon megfelelő lehet a konyhai munkát szerető és abban jártas emberek számára, de azoktól sem lehet idegen, akik a tojássárgájából készült omlettett szeretik. Kis akarattal és elég sok pepecs munkával szép képeket tudunk készíteni. Ez a fontos, mert a szépségért meg kell dolgoznunk és az így van rendjén.

[ Karácsony havában... ]

Ádvent idején ünnepbe öltözik lelkünk, hiszen a Megváltó születését várjuk. Sokszor úgy gondoljuk, hogy túl sokat tudunk, ami lehet igaz is... de egyre kevesebbet hiszünk. "Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből származott,hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban." (Lk 2:1-11)
 

Két csendélet  (2021, Losonc) - Foma Medix XG 13x18cm/ Ilford MG Art 300 30x40cm / magas hőfokú szépia toner/ erős szelén toner

Rendhagyó decemberi recept:  főtt spekacski pikáns paradicsommártásban

Hát nem is tudom, zavarban vagyok, hiszen egy teljesen "tájidegen" és minden tekintetben erősen rendhagyó receptet közlök, itt Nógrád és Gömör határán, Karácsony havában, igazán ennek semmiféle hagyománya és kulturantropológiai miliője nincsen.  Na, ezt jól felvezettem, tehát a recept. Ja, mégsem, először teremetsük meg a közeget. Talán nem lenne rossz néhány alapfogalmat tisztázni... Mi is az a spekacski? A spekacki, pontosabban špekáčik, vagy špekačky először 1891-ben jelent meg Prágában, mint kulináris különlegesség.  A finomra darált marha- és sertéshúsból álló, birkabélbe töltött kolbászkába a slusszpoén a benne lévő szalonna-darabok voltak, melyről a nevét is kapta (a csehül a szalonna neve ugyanis špek...).  A spekacsi elég gyorsan szédítő karriert futott be, széles körben elterjedt és ismert lett. Spekacskiból készül az ismert cseh kocsmai eledel az Utopenci (magyarul talán megfuladtaknak, vízbe főltaknak fordítanám...) is. Manapság már a spekacski sem az igazi, de azért még vannak elhivatott húsosok, kik komalyan veszik a szakma becsületét és az eredeti recepte szerint készítik a kolbászkákat. De mégis, hogy jött az ötlet, hogy pikáns paradicsommártásba helyezzem ezt a cseh csodát? Meglepő módon Bulgakov híres regénye adta az ötletet. A Mester és Margarita ugyanis a figyelmes olvasó számára nemcsak múlhatatlan irodalmi élményeket, hanem rejtett és érdekes löncs-receptetket is tartalmaz. Ebben a kérdesben irányadó Sztyepan Bogdanovics Lihogyejev reggelije, amit a zuhant másnaposságában leledző moszkvai varieté-igazgatónak  Woland remekelt össze, és a regényben "ismeretlen tartalmú födött kis lábos" néven kerül először említésre. Azután lekerül a födő, s így kiderül a lábos tartalma is: virsli volt benne paradicsommártással. Nos én csak annyit tettem, hogy a  virlist a jóval érdekes spekacskival cseréltem fel, a natúr paradicsommártásba meg tettem ezt-azt. Hát jöjjön akkor maga a recept:  néhány darab jó minőségű, eredeti cseh recept szerint készült, valódi spekacski, melyeket egészben megfőzünk. Hagyjuk kihülni, miközben elkészítjük a mártást. Ha szezonja van, akkor finom érett paradicsomból is készíthetünk mártást, de egyébként meg rendes házi paradicsompürébe apróra vágunk egy közepes fej hagyma felét, ízléstől függően teszünk néhány csipet oregánót és bazsalikomot, fehér- és fekete borsot, valamint sót és őrölt erős paprikát. Persze kísérletezésre itt is bőven van lehetőség, de ez a mai túlzásokra hajlamos világ sokszor elfeledteti velünk, hogy a kevés sokszor több...  Nohát,  összekeverjük, és folyékonyra hígítjuk vagy sűrítjük, ahogy tetszik. A kicsit kihült főtt spekacskit félbe vágjuk, s beletesszük a még hideg mártásba. Majd kevergetve melegítjük és pár rottyanásig főzzük. Megkóstoljuk, esetleg utóízesítjük. Melegen, friss péksüteménynel fogyasztjuk, majd egy korsó igazi pilzenivel öblítjük.

[ Magyarországról, romlott hazánkról... ]

Mikor baljós árnyak suhannak emlékeink ismerős arcán,  a felázott mélyen szántott barázdákban nehezen esik a járás, alig jutni előre. Mintákat és nehezen megfejthető alakzatokat hagyunk hátra magunk után, ha még netán érdekelne valakit, hogy mire voltunk azok, kik voltunk tán. Soha nem volt még ilyen hosszú az éjszaka, sötéten csillanó fekete brokátja lomhán, hangtalanul inal, nem szeretné ha itt kapná a hajnal. Mi az a fény, mely ennyire fekete és mi az a homály, mely ilyen tündöklően fényes. Az üveg-égen baljós árnyak suhannak, halkan neszezve szürkébe fordul lelkünk színes fénye.

Képzőművészet I.-II.  (2021, Losonc) - 24x30cm ambrotípia/ nedves kollódiumos eljárás

[ Tanúhegyek ]

"A tanúhegy földrajzi fogalom, egy felszínforma: egy terület felszínének valamilyen módon lepusztult, eredeti magasságát és rétegződését kőzetanyagának keménysége révén megőrző, elkülönülő kiemelkedés." - vagyis ami még megmaradt, ami emlékeztet bennünket, mert azt mutatja, ami elmúlt és talán soha nem jön már vissza.

„Száz év nagy idő. Ma, amikor vissza kell tekintenünk a trianoni békediktátum óta eltelt száz esztendőre, úgy gondoljuk, azt méltó módon illik megtennünk. Nem siránkozva, nem is fenyegetőzve. Kerülve a pátoszt és a hamis önsajnálatot. Az elcsatolt országrészekben rekedt magyarok milliói nem csak létükkel, hanem a magyar kultúra általuk megőrzött gyöngyszemeivel is emlékeztetnek minket a mögöttünk hagyott évszázad küzdelmeire. A Fonó Zenekar a százéves évfordulóra egy külön produkcióval készül.  Társulatunk és hagyományőrző vendégeinknek közös koncertje arra a felismerésre épül,  mely szerint a szomszédos országok magyarlakta régióiban a magyar népdal, illetve a hangszeres magyar népzene Trianon után száz évvel is még mindig az élő hagyomány részét képezik. Úgy gondoljuk, ezt nem csak az elszakítottság okán, hanem azért is fontos hangsúlyozni, mert széles körben elterjedt az a nézet, mely a népzenét az archívumok, vagy legfeljebb a különféle újraéltetők, újraértelmezők tartozékának tekinti. A „Tanúhegyek” című előadás azokat a hagyományőrző mestereinket vonultatja fel, akik még száz év elteltével is képviselik környezetük régi magyar hagyományát. Az ő tudásuk révén a körülöttük már nagyrészt lemálló, elporladó örökség régi tündöklésében tárulkozik elénk. Bartók Kárpát-medence koncepciójának megfelelően az előadás a magyar népzene értékei mellett egy-egy ponton a szlovák, az erdélyi román, illetve a ruszin hagyományos zenei kultúra autentikus teljesítményeit is megjeleníti. A Fonó Zenekar tagjai mellett a produkció szereplői gömöri és zoboralji, kárpátaljai, vajdasági, kalotaszegi és mezőségi magyar, Nyárád menti székely, és gyimesi csángó hagyományőrző énekesek, illetve muzsikusok. A koncerten egyes Kodály-, vagy Bartók-művekből, vagy akár az iskolai ének-zene tankönyvekből ismerős zenei témák is felhangzanak, többségük abban az alakváltozataiban, ahogy azokkal a magyar zenefolklorisztika nagy úttörői a terepen találkozhattak. A népdalok szövegein pedig olykor átütnek a kisebbségi lét sajátos hangsúlyai…” - írta Agócs Gergely barátom a Fonó Zenekar Tanúhegyek című koncertsorozatához, amolyan bevezető gyanánt. Már csak az is csodálatos, hogy 2021-ben, évtizedekkel az Utolsó óra  után egyáltalán ilyen műsort még meg lehet csinálni.... Aztán vannak másfajta tanúhegyek is: a hulló vakolatú, de még álló templomok, és temetőkben a kidőlni készülő mohás sírkövek. A kőkeresztről főkötős fiatalasszony nézi száz éve egykedvűen az öreg vadgesztenyefa barnás-száraz lehullajtott leveleit. Ősz van, s közeleg a tél.

A sőregi templom/ Ősz (2021, Sőreg/ Ipolybolyk) - Foma Retropan 320 4x5"/ Ilford MG Art 300 30x40cm / platina toner

[ Hieronymus Bosch: Bolondok hajója ]

Van-e ugyan valaki, aki ne érezte volna még soha, hogy a Bolondok hajóján utazik? Hogy mind jól ismerjük az útitársainkat, az óbégatókat, a vízben másiknak edényt nyújtót, a csuhás lantost vagy az énekes szerzetest, a kulaccsal hadonászókat, a vizet bámulót, vagy a magányos fán gubbasztót. Hát persze, hogy ne ismernénk őket, mikor ezek a karakterek mi magunk vagyunk. Még az arcuk sem idegen, még az arcunk is ismerős. A szerepcsere mindennapos a Bolondok hajóján, ahol a bujaság korsójából öntik az italt és hal képében gonoszság csüng a fán.

Őszi temetők  (2021, Losonc)  - Foma Retropan 320 4x5" / Fomatone MG Classic 532-II  Nature 30x40cm / híg szelén toner

Érdekes, kicsit zöldes árnyalatú, szürkés-feketés tónust lehet elérni Fomatone MG Classic papírokon, ha Foma GD-L hívóba hívjuk, 1+4...1+6 hígítással, és híg szelén tonerben kezeljük. Hívjuk kicsit melegebb hívóban, kb.  22-24 C-on, a szelén színező pedig elmélyíti és sejtelmesen csillogóvá teszi az amúgy is mélyfekete tónusokat. A középszürkáknek meg kicsit olyan "poros" árnylatoto ad, ami főleg tájképeknél érdekes.  Papírból ha van, akkor mindenképp érdemes Nature-t vagy Chamois-t használni (bár az utóbbi inkább sárgás-zöldes árnyalatot ad...  - sajnos a Foma ezeket már nem gyártja), de ha nincs egyszerű Classic is megteszi. A szelén tonert már a múltban bőségesen részletezem, ha nincs kedvünk, akkor nem muszáj nagy munkával és nagy fústtel undorító szelént főznünk otthon, megteszi a gyári Adox, Ilford... stb. is. Szeptember elején visszatértem a 4x5"-ös formátumhoz, egy egyszerű felépítésű, szuperhordozható és ultrakönnyű Intrepid 4x5" Mk4-es kamera-modifikáció és átépítés  jóvoltából.  A gép tömege 1,1 kg (vagyis 1100 g...), mattüveggel, objektív nélkül s könnyű gömbfejes sztatív is nagyszerű hozzá. 94x96mm-es Linhof- lemezen levő objetíveket fogad. A 4x5" mellett használható 9x12cm, rollfilm-adapterekkel 6x7,6x9cm. És 6x12cm-es panorámaformátumot is tudok használni, s ezeket nagyítani.

 Bélapátfalva  (2021, Bélapátfalva) - Fujifilm Neopan Acros 100  6x6 / Fomatone MG Classic 532-II  Nature 30x40cm / 30x30cm/ híg szelén toner

[ Krúdy és világa ]

"…az élet gazdagsága az övé, az a kincs, hogy mindent másképpen lát, mint a többiek...  Ez a világ, amit ő álmodik a bánatos, egyszerű frizurájú nőkkel, a kisvárosi alakokkal,  a legendás hercegekkel, máris mese és történelem, a szemünk előtt sóhajt el innen…" - írta Krúdyról és világáról Kosztolányi Dezső, 1929-ben, mikor Rezeda úr még ezen a világon tartózkodott, s Valakit elvisz az ördög c. regényét fejezte be. Ebben az időszakban tornyosultak felette azok a fekete fellegek, melyek már élete végéig nem oszlottak el a feje felül. Ő maga írófejedelm létére nem sokra tartotta az irodalmat:  "Az emberek sokkal boldogabbak volnának, ha nem volna irodalom. Az írók, mint egy titkos szövetség, századok óta mérgezik az emberek lelkét, hogy maguk meg tudjanak élni. A meséik, dalaik mind arra valók, hogy nyugtalanságot, zavart idézzenek elő az emberi lelkekben. És ha egy családba beköltözött az irodalom édes mérge, ott nyomon következik a boldogtalanság."  Mintha csak vicc lett volna az egész íróskodása, mintha egyáltalaán nem is az lett volna a lényeg. Csupán álca, mely elkendőzte a valódi okot. A nők, az idal és a finom ételek határtalan imádatát. Vagy valami egészen mást, amiről még csak halvány fogalmunk sem lehet... Talán az egyik legérdekesebb, és legmeghökkentőbb regényénben, az Asszonyságok díja címűremekműve bevezető szavai mondják: „Démon, aki az egész világ felett uralkodik, egy napon Pestre jött, és a temetésrendező házában lelt búvóhelyet”. Az Álom, mely mindannyiunkban ott él, micsoda mondanivaló egy ételt, italt  mindenekfelett kedvelő dajna ember szájából?  Krúdy és világa... micsoda nagyratörő gondolat ez, és mindek is fongan az ilyen, mikor soha nem lehet megfejteni. „ Az álmokat hagyjuk meg álmoknak. Még oly gyengédek, hogy kézzel nem lehet nyúlni hozzájuk. Csak fújni lehet ez álmot a levegőben, mint a gyerekek a réten a vadvirág szálló csillagát.”

Portrék  (2021, Gombaszög) - 18x24cm ferrotípia/ 18x24cm ambrotípia*/ nedves kollódiumos eljárás

[ Világok találkozása: Gombaszög ]

Sokan és sokszor megírták már Gombaszög történetét, szerepét, miértjét, jelentőségét a régi időktől egészen napjainkig. A gombaszögi táborok újkori története számomra 2015-ben kezdődött érdekes módon Krasznahorkaváralján – ekkor még a váralji kempingben rendezték a tábort. Ebben az évben hívtak meg először fiatal barátaim, akik klasszikus fényképészettel foglalkoztak, hogy megmutassam nekik, hogy hogyan működik ez a nedves kollódiumos eljárás nevű csoda.  Ez volt a Hívd elő a Csacsit fényképészműhely, melyet brünni kötődésű magyar egyetemisták, fiatal értelmiségiek hívtak életre és működtettek, név szerint a teljesség igénye nélkül: ötletgazdája és első alapítója Jason (Tóth Péter), Gergő (Demjén Gergő), Csambi (Csambal Tamás), Gyuri (Szajkó György).  Ők klasszikus fekete-fehér és színes filmeket hívtak elő és nagyítottak szolgáltató és bemutató jelleggel, fényképezőgépeket kölcsönöztek, és tanácsadást tartottak kezdőknek a táborok időtartama alatt. Hozzájuk csatlakozott még a nyári táborok idejére Fodor Dániel János budapesti fotóművész, aki elsősorban lyukkamerás (camera obscura) műhelyeket vezetett és jómagam a nedves-kedves kollódiumommal, Az idén a következő felállásban dolgoztunk: Tóth Péter Jason, Demjén Gergő, Fodor Dániel János, Tuba Dániel Rajli, May Adél mint a médiasátor fényképésze, Gyetvai Anna mint pszichológus, Komka Péter barátom az MTI többszörös sajtófotó-díjas fotóriportere mint vendég, aki pár órára meglátogatott bennünket, néhány érdeklődő, aki csatlakozott hozzánk rövidebb, hosszabb időre, valamit szerény személyem. Meg kell mondanom, hogy ebben az évben is kitűnő képek születtek, kiváló fiatal barátaimmal ismét megtiszteltetés és öröm volt együtt dolgozni. Köszönet nekik.

*A képet Tóth Péter Jason, Demjén Gergő, Fodor Dániel János, Tuba Dániel Rajli  és Gyetvai Zoltán készítették.

A gombaszögi völgy  (2021, Gombaszög) - 100x30cm-es panoráma, 4 darab 24x30cm-es ferrotípiából összeállítva*/ nedves kollódiumos eljárás

[ Vaddisznók és emberek ]

Én a vaddisznók pártján állok. Kétségtelen, vannak emberek, akik vaddisznók. Sőt, időnként, néha-néha, vagy ki gyakrabban is, szinte mindenki kicsit átmegy vaddisznóba. Van ilyen, Istenem, emberek vagyunk. Minap olvasom, hogy furcsamód elszaporodtak a vaddisznók, afrikai sertéspestist hordoznak, meg szétcincálják az emberek által elképesztő mennyiségben létrehozott szemetet, tönkreteszik a termést és a hasznot, zavarják, riogatják a népeket, a sűrű sötét erdők mélyéből áttették székhelyüket a "teremtés koronája" által lakott és használt területekre. Ez egyébként szinte minden vadon élő állatra  jellemző. De arról már vajmi kevesen beszélnek, hogy ennek mi az oka. Vajjon a vaddisznók bontották meg ak ökoszisztémát, a medvék meg beleavatkoztak a természetes rendszerek működésébe? A rókák meg az őzikék tán felborították a természet egyensúlyát?  A szarvasok a farkasokkal meg egyre csökkentik, ipari mértékben irtják a még megmaradt erdőket? Nem hiszem, hogy van, aki komolyan gondolná, hogy ezeket a (vad)disznóságokat az állatok tették volna. De akkor meg miért őket hibáztatják, miért őket akarják egyenlőtlen küzdelemben kilőni, elpusztítani, visszaszorítani? Ki az, aki szisztématikusan, semmit sem kímélve, a technológiát fegyverként forgatva, önző módon csakis a saját hasznát szem előtt tartva gyilkol, pusztít, rombol, tönkretéve az örök és természetes rendet? Hát ezért mondom, hogy én a vaddisznók pártján állok.

                               A losonci zsinagóga nyáron (2021, Losonc) - 24x30cm kallitípia/ platina tonerrel színezve

A  papírt UV fényen/ napfényen való exponálás után, vizes mosást követően belemerítjük a platina-színezőfürdőbe (1000ml deszt. víz, 1g kálium-kloroplatinit, 5g  citromsav), ahol 1-3 percet tartjuk. A színezés szemmel láthatóan megy végbe, úgyhogy akkor vesszük ki, mikor úgy véljük, hogy képünk elérte a megfelelő színt. Színezés után vízzel öblítjük, majd fixírbe (1000ml víz, 45-50g nátrium-tioszulfát) tesszük legalább 1-2 percre, de ügyeljünk, hogy képünk a rögzítőben ne halványuljon el. Ha mégis így lenne, akkor kapjuk ki és gyorsan mossuk. Készítsünk hígabb fixír-oldatot és abban rögzítsük.  Másolásnál ügyelnünk kell a helyes expozícióra, valamint számítanunk kell rá, hogy a rögzítőben is még változik a képünk. Ezért javallot minden munkafázist árgus szemekkel figyelni, és először próbát csinálni. A színező-fürdőnk alapanyaga egy elég ritka, de meglehetősen drága vegyszer, ezért először gondolkodjunk, másodszor tanuljunk, harmadszor csináljunk próbát kicsi papíron, negyedszer cselekedjünk, ötötdször igyunk meg egy porhárka jó pálinkát.

[ "Ugye, valamit mintha veszítene az ember, de meg lehet találni olyat is, amit nyerni képes, ha figyelmes rá." ]

A fenti idézet Tóth Péter Jason barátom leveléből való. Talán jó lenne és hasznunkra válna, ha gyakrabban gondolnánk ilyesmi gondolatokat. Köszönöm, Péter. Hideg tavasz, hűvös nyárelő, és megint bodza.  Bodzaszörp majdnem ipari mennyiségben, mindenkinek kell, hogy jusson, mert nagyon szereti Gergő és Kristóf, meg Anna és Julcsi is. A recept a régi, bevált, sokáig eltart, egész tavaszig, ha hamarabb el nem fogy.  Még négy nap és elkészül. Hát ha kevergetek, akkor már kedvet kaptam egy koranyári csalamádéhoz is, bár pár éve megfogadtam, hogy nem fogok már több előhívó-variánst kutyulni, mert mind jó, és egetverő külünbségek nemigen vannak közöttük, de hát mégis: mert ugye a diferencia a filozófia egyik kulcsfontosságú fogalma.  Neki is fogtam, 5g kálium-nitrát, 4ml kénsav, 16ml ecetsav, 16g vas-szulfát, 5g réz-szulfát, 15ml (izopropil) alkohol  és 360ml desztillált víz összekeveréséből, a rézgálictól kicsit furcsa színű löttyöt kaptam, melytől teljesen más színtónusű képek születtek, nátrium-thioszulfátban fixálva...  Keverés közben Antonín Dvorák  E-dúr szerenádját hallgattam,  lehet ez is hatással volt a kollódiumos réteg érdekes színére. Sohasem lehessen azt tudni.

  Csecse-becse  (2021, Losonc) - 30x40cm ambrotípia                              Tavasztündér  (2021, Losonc) - 24x30cm ambrotípia   

Mindig kedveltem régi dolgokat, kiváltképp ha ez a dolog egy gyönyörű Petzval-rendszerű objektív. Érdemes talán megemlíteni, hogy feltalálója Josef Maximilián Petzval egy olyan személyiség, mely kapásból összeköt vagy négy közép-európai nemzetet, hiszen szülei cseh-morva származásúak, ő maga Szepesbélán szlovákok között született, Késmárkon és Lőcsén tanult, Budapesten szerzett egyetemi diplomát és itt lett egyetemi tanár, Bécsben  kapott katedrát. Méltán lehetünk büszkék erre az emberre, aki bizony elég sokkal megelőzte a korát. Számos találmánya mellett korszakos volt a még ma is nagy fényerejűnek számító portréobjektív, mely abban az időben lehetővé tette a megvilágítási idő jelentős csökkentését. Erre a szépségre teljesen véletlenül akadtam egy isztambuli ócskás kínálatában. Egy fransz Lerebours et Secretan à Paris, 300mm f/4,5-ös optikáról van szó, melyben irisz-rekesz van. 1887-ben gyártották, ebben az időben elég ritka volt ez ilyen blende. Az is lehet, hogy a későbbi években szerelték bele a bedugós lap-rekesz helyett, de erről sem adat nincs, sem nem látni semmi nyomát, hogy utólagos bütykölés lett volna. A réz tubus, barna meg zöld, van rajt vagy évszazados kosz, a lencsék jók, a blende szépen működik. Azért egy nagytakarítás ráfér. 18x24cm-es formátumhoz készült, de nagy nehezen a 24x30cm-t is kirajzolja. Karima nincs hozzá, de már készül. Szerintem nemcsak szép, hanem jó is lesz.

Lerebours et Secretan à Paris, 300mm f/4,5 - gyártási év 1887, egyenesen Isztambulból

[ Korunk ]

„Korunknak az a jellemzője, hogy a közönséges lélek nemcsak tudatában van közönségességének,  hanem van mersze, hogy jogot követeljen a közönségességnek, és mindenütt azt érvényesíti.” - írta José Ortega y Gasset spanyol egzisztencialista filozófus A tömegek lázadása c. munkájában. Ha nagyképű akarnák lenni, akkor azt mondanám, hogy ezt olvasva Kierkegaard és Heidegger gondolatai sejlenek fel bennem, de ha csak szimplán szeretnék fogalmazni, akkor az a vélekedésem, hogy nem kell filozófusnak lenni, hogy e kitétel gyakorlati bizonyítékaival naponta találkozhassunk. Ortega a huszadik század filozófus-óriásai között eredeti és zseniális gondolkodó volt.  Tegnap emlékeztünk Frederick Scott Archer (1813-1857) angol szobrász és fotográfus halálának a 164. évfordulójára.  Archer-t a nedves kollódiumos eljárás egyik felfedezőjéként tartjuk számon.  Halála évfordulán a fotográfus-szakma kollódiumos világnappal emlékezik rá, tiszteletére nemzetközi kiállítás készül olyan képekből, melyeke az általa kifejleszett százhetven éves fotográfiai eljárással készítettek.

Julcsi/ Az élet értelme (2021, Losonc) - 24x30cm ambrotípia/ nedves kollódiumos eljárás

[ Tamás János 1945-2021 ]

Kiskálosi fenyves erdő a tanyám, oda gyere kisangyalom, énhozzám! Megmutatom az aranyvesszős tanyámat, közepébe' két szál jegenyefámat. Magam lakok a pusztába egyedül, Nékem csak a sárgarigó hegedül Azt fütyüli kora reggel hajnalba Kelj fel juhász, megvirradt a tanyába.

[ Aranykörte, ezüstdió ]

Magam is meglepődtem rajta, hogy mennyire vonzanak a körték.  A körte egy metafora, s azonkívül nagyon finom pálinkának, gyümölcslének, befőttnek, megaszalva, vagy csak úgy a fáról szakajsztva és nyersen fogyasztva is. Finom a vajkörte, a vilmoskörte, apró nagyasszonkörte, mézkörte, vérkörte vagy akár a fojtó vackor is. Kovács Gyula a Tündérkertekben számtalan régi gyülölcsfajtát gyűjtött össze, közöttük rengeteg olyan körtét, melyet manapság már nem is ismerünk. Nem igazán forog közszájon a bakszarkörte, de nem túl sokat emlegetjük a gömbölyű zabérőkörtét sem, a németfalusi lómonyukörte meg egyenesen szóba sem kerül.  "A tündéreket csak mi ismerjük, Kárpát-medencei magyarok, és munkánkat is bizonyára a tündérek igazgatták. Hisz napjainkra a legnagyobb pusztítások közepette is sikerült a régi magyar gyümölcsfajták valaha volt legnagyobb gyűjteményét létrehozni. Több mint száz Közösség és sok-sok jóakaratú magyar ember közreműködésével.... A Gyümölcsészeti Értéktár célja, hogy megossza a régi idők gyümölcsészetének egy töredékét – azt, ami a Kárpát-hazában napjainkra még megmaradt. Úgy adom át, ahogyan én kaptam az elmúlt évtizedekben. A lényeget próbálom láttatni – egy pórszombati parasztember szemszögéből..... A Tündérkertek bemutatásával mintát szeretnénk adni. ..... Célunk tanulni és tanítani – hogy valósággá váljon Bereczki Máté egykori álma. Hogy Isten legszebb gyümölcsöskertjévé változtassuk Magyarországot." - írja a bevezetőben Kovács Gyula, s munkája eredményén még az is leképed, akit csak kevésbé érdekelnek a növények, gyümölcsök. Érdekes, hogy mindig ugyanarról írok s gondolkodok, hiszen a Tündérkertek kapcsán is Hamvas Béla Száz könyve jut eszembe. Csakhogy Kovács Gyula nem száz gyümölcsfát mentett meg az ostromlott világból, hanem több ezret. S talán igazándiból még meg sem köszönte neki senki. 

Nagypéntek van máma, ha tehetjük, akkor egy pillanatra álljunk meg s hajtsunk fejet.

Aranykörte, ezüstdió  (2021, Losonc ) - 30x40 cm ambrotípia-diptichon/ nedves kollódiumos eljárás

[ Olbrin Joachim csodálatos utazása ]

Lassan már csak a könyvek maradnak. Könyvek, melyekbe évezredek bölcsességét foglalta az emberiség. Hamvas Béla erről így ír: "A feladat száz könyvet megmenteni. Most mindegy, hogy az ostromlott városból, vagy az ostromlott világból. Olyan száz könyvet, amelyből, ha minden más könyv elveszne, az emberiség irodalmának vonalát nagyjából helyre lehetne állítani."  De nem akármilyen vagy bármilyen könyvekről van szó: "Ezúttal nem arról van szó, hogy valaki szórakoztató útikönyvek katalógusát szerkessze meg, vagy hogy időtöltésből a „puszta szigetre” száz kedves szerzőjét magával vigye, hanem arról, hogy olyan műveket gyűjtsön össze, amelyeknek fordítása minden nyelven már régen meg kellett volna, hogy legyen. E száz mű közül az egyiknek legalább mindig az éjjeliszekrényen kellene lennie, hogy az ember, ha nem is többet, elalvás előtt egyetlen szót elolvasson, és az emberi lét igazi tartalmából legalább valamit az éj sötétségébe világításul magával vigyen."  Hamvasról mindig úgy gondolkodtam, mint ahogy a mesterek Mesteréről szokás. Többek között tőle tudtam meg, hogy Hölderlin milyen szép verseket írt. Olbrin Joachim csodálatos utazása mosolyt csal az arcomra.  Mint a körte-csendéleteim. Valamitől valami felé haladunk, és útközben talán mintha megértenénk egyet s mást a lényeges dolgokból is.

Körte-diptichon  (2021, Losonc ) - 24x30 cm ambrotípia / nedves kollódiumos eljárás

[ Volt egyszer egy öreg Linhof ]

Hozzám került egy roncs. Az elmúlt időszakban már a második. Márai írta a kastélyokról, hogy "... mert a kastélyok is meghalnak, mint minden nemes dolog a földön. Meghalnak, mint te meg én.". Valahogy talán így van ez a fényképezőgépekkel is, mert a fényképezőgép  hasonló az emberhez: fiatalkorában délceg és büszke, majd ahogy telik az idő, úgy csendben hanyatlik, lecsúszik és ha nem kap utána egy kéz, és nem süt le rá egy fénysugár, akkor teste elenyészik. Hát ennek a roncsnak valaha az volt a neve, hogy Linhof és 1937-ben született, egy olyan országban és egy olyan korban, melyről szóljunk inkáb Radnóti szavaival:  "Oly korban éltem én e földön,/ mikor az ember úgy elaljasult,/ hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,/ s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,/ befonták életét vad kényszerképzetek.". Pedig ez a gép még romjaiban is csodálatos...

Körte és a Múló idő (2021, Losonc) - Foma Medix XG 13x18cm / Fomatone MG Classic 542-II  Chamois 30x40cm / szépia toner

És akkor váltsunk líráról pragmatikus prózára:  mintegy két hét alatt, kb. 50-60 munkaórával új köntösbe bújtattam ezt  a gépet. Sajnos az első pár nap után egyértelművé vált, hogy nincs esélyem megvalósítani azt a nagyratörő elképzelésemet, hogy eredeti állapotába forgassam vissza az idő kerekét. Ezért a lehetőségekhez képesti gyengéd átépítés mellett döntöttem. Volt erre a formátumra két nem korabeli. valamikor a hatvanas, hetvenes években gyártott, Schneider-Kreuznach objektívem, egy Symmar 180/5,6-os meg egy széles látó Super Angulon 120/8. Mindkettő jól működő Compur zárban. A Sinar után maradt néhány Fidelity filmkazettám, hát ezekre meg a roncsra alapoztam az elképzelésemet.  Nem volt olyan rész, melyet ne kellett volna javítani. A gép hátoldalát gyakorlatilag újra kellett gondolni és természetesen építeni is. Olyan volt az egész, mint a nagyszerű jazzista Tóth Viktor zenéje: csupa improvizáció. Például égen-földön nem volt laprúgó. Fűrészlap és laminált textilbakelit házasításából készítettem. Nagyon élveztem, hogy minden lépésben megoldást kellett keresni az éppen felmerülő problémára. Passzió volt ilyen kis méretű mattüveget csiszolni. Egyénként ez igen halás munka: egy csiszolással két mattüveget kap az ember - az egyiket, amelyet csiszol és a másikat mellyel csiszol. Aztán az egyik nap elkészültem a munkával: gép tökéletesen működik, modern filmkazettával (síkfilmekhez) és az eredeti hozzávaló lemezkazettával (zselatinos vagy kollódiumos üveglemezekhez) használható. Köszönöm Sándornak, hogy odaadta nekem apai hagyatékát. Köszönöm Jocó Barátomnak, hogy a "rossz vasat" elfuvarozta hozzám. Azóta több képet készítettem vele. Úgy látom, hogy szeretni fogom.

Ilyen volt... és ilyen lett - Linhof  Technika II. Standard 13x18cm, gyártási év 1937

[ Tajtékos napok, avagy Ritény Aurél levele Csokonay Mihályhoz ]

Január elsején délidőben belevágtam egy kést a bal tenyerembe, folyt a piros vérem. Ezzel elkezdődött az új esztendő. Szó sem volt szándékosságről, csupán ügyetlen voltam. De csak szépen, ahogy a csillag megyen az égen: decemberben átépítettem egy rom-fényképezőgépet. Rüdenberg Perga, 1911-ben gyártották, azóta kissé megroggyant. 9x12cm-es képméretű alapdeszkás, összecsukható, ritka négyzet alakú (vagyis 13x13cm-es belső méretű) gép.  Ami javítandó: mattüveg, és mattüveg-árnyékoló, külső burkolat, festés, mozgó mechanizmusok, kihuzat, objektív, vagyis szinte minden. Új mattüveget csiszolok, F600/F800 SiC (nem sicc macska, hanem szilicium-karbid) csiszolóporral, kevés vízzel. Szép világos lett, fekete filctollal felrajzolom a 6x9cm-es és a 9x12cm-es képtartományt, és négyzethálót. A mattüvegárnyékolót újra kell gondolni, pár nap még elkészítem, egész jól sikerült. Külső burkolatként korabeli műbőrtszerűséget alkalmaztak a fa vázra. Ezen nincsennek helyrehozhatatlan roncsolások, úgyhogy akril-plasztikus festék, cipőkrémből és viaszból készült kenecs jól segít rajta. Fekete zománc-festékkel lefújom az alapdeszkát, mintha új lenne. A krómozásokat megfelelő vegyszerrel tisztítom, majd polírozom. Csillog, villog, mint Salamon töke. Nehezen járó, akadozó fogaskerekek, csigakerekek, egyéb izgő-mozgó cuccok: semelyik alkatrészen nincs törés, cserbulás, görbülés. Jöhet a szétszerelés, védénegyven, oldószerrel történő kimosás, lítium-vazelin,  grafitzsír, varrógépolaj, óraolaj. A kihuzat még bőven javítható, különböző kenceficékkel vizuálisan is kellemessé tehető. Azt a néhány kis lyukat szinte nyom nélkül foltozom és nemcsak fénymentes, hanem egész szép is lett.

Rüdenberg Perga 9x12cm, gyártási év 1911

Jaj, az objektív... az eredeti Geroplan 135mm f/6.3-as D.R.P. Compound zárban (ugye ez légszivattyús fékkel működő rendszer), ez is javításra szorul. Ránézésre is minden idő hosszabb a kelleténél, de csak ki kell tisztítani a zárszerkezet egy részét. Ennyit én is meg tudok csinálni, de már nem nagyon az én vaksi szememnek való munka. Kár lenne ebek harmincadjára hányni ezt az optikát. Még akkor is, ha tartalékban marad, mert van ettől jobb, nagyobb fényerejű objektívem, egy Laack Rathenow Dialytar Tessar 150mm f/4.5-es Rulex (ez Compur fogaskerekes, óramű-rendszerű) zárban, ami tökéletesen működik. Csak jóval nagyobb az átmérője, mint az eredetinek ezért át kell alakítani a kihuzat végét és az első standardot is.  Az objektív frontján van valamiféle gyűrű menettel, melyet tolómércével 48mm-re mérek, mégis a 49mm-es szűrő passzol rá. Érdekes. Nem baj, Németroszágból rendelek korabeli napfényellenzőt és sárga szűrőt. Aztán lassan elkészülök a géppel, hát vagy tíz nap munkába került az egész. A végeredmény egy összecsukható könnyű nagyformátumú fényképezőgép, mely használható 6x9cm-es formátumra rollfilmmel Rollex-Patent adapterrel,  6x9cm-es üvegemezzel vagy síkfilmmel (szűkítővel, adapterlemezzel), meg természetesen 9x12cm-re üveglemezzel és síkfilmmel is - Demjen Gergő nagyon sok és szép 9x12-es lemezkazettát, síkfilmbetétet, és 6x9-es szűkítőket vett nekem Soósnál, meg az Ecserin... A forgatható hátfal még nem tökéletes, viszont a gép tetejére szereltem egy távmérőbe oltott korabeli érdekes expozimétert. Ezenfelül készítettem néhány 24x30cm-es ambrotípiát is...  tájképeket és csendéleteket egyaránt, de ezekről talán majd legközelebb. Pökök erre a bolond világra: nohát kutyák, ugassatok - gondolom magamban, de hangosan nem szólok semmit. Csak mosolyogok egy fanyarost a bajszom alatt.

Fekete tea és szemes bors (2020, Losonc ) - 24x30 cm ambrotípia / nedves kollódiumos eljárás

[ Karácsony havában, Krisztus születése napja felé közeledve ]

"Pillanatok, mikor olyan csend  lesz - bennünk és körülöttünk - ,hogy a világ szerkezetének titkos ketyegését véljük hallani." - írja Márai Sándor, s valóban valahogy így kelle megélnünk az adventi időszakot és a Karácsonyt. De érdekel-e  manapság valakit még Márai, a csend, Advent, a világ szerkezete, meg a Karácsony?  Az ólomszürke decemberi ég alatt, ha nem akarunk magunktól, majd a Mindenség rákényszerít bennünket, hogy emberekként viselkedjünk. Minden gondolatnak, minden cselekedetnek nyoma marad. Ne higyjük, hogy bármit megtehetünk, bármit megúszhatunk. De higyjük, ha egyáltalán még tudjuk, hogy közel a nap, mikor megszületik a Kisded, aki talán majd megsimogatja buksi kobakunkat, s ezentúl esténként tiszta lélekkel térhetünk nyugovóra. Gyertyát gyújtok, s merengve kortyolgatom a mézes zöld teát, s hozzá a kupica szilvapálinkát.

Tea-diptichon (2020, Losonc ) - 24x30 cm ambrotípia / nedves kollódiumos eljárás

A történelem egyre sűrűbben ismétli önmagát. Igen, ott tartottunk, hogy milyen előhívót használjunk a frissen készített házi ezüstzselatinos üvegnegatívunkhoz...  Persze az ideális az, mikor mindenki megtalálja a maga kedvencét, s dolgozik, kísérletezik vele egy cseppet. Magam kipróbáltam a több átalam gyakran használt gyári hívót, elég jó volt bármelyik, de azért még kevertem kétfélét. Az egyik mondhatni klasszikus metol-hidrokinon hívó, picit megváltoztattam benne ezt-azt, így igyekezve optimalizálni, némi sikerrel. 6g metol, 4,5g hidrokinon, 20g nátrium-szulfit, 5g formalin. mindez 300ml deszt. vízben oldva. A klasszikus oldási sorrendet jó betartani, ha a negatívot 20 ASA-ra exponáljuk, akkor 1+2 hígításban, 20C fokon 8 perc a hívási idő, bár elég kontrasztos lesz...  kallotípiához megfelelő, kevesebb kontrasztért hígíthatjuk jobban is, esetleg kéttálas módszerrel vízzel, borax-al csinálhatunk valami kiegyenlítő-hívásszerűséget is. Bár van valamiféle hívásidő, de piros fényben szemre hívjuk, látjuk, a részletek kifejlődését a fényekben, de árnyékokban is, egyarányt. Ugye a régi mondás szerint, exponálj az árnyékokra, hívj a fényekre.

Gicces virágcsokor/ Losonci református temető (2020, Losonc) - 24x30cm ezüst-zselatinos üvegnegatív/ 30x40cm ezüst-zselatinos papír/ palládium-toner

A másik hívó kicsit érdekesebb, 2g pirokatechin, 1g nátrium-szulfit, 2,5g nátrium-hidroxid (marónátron, micsoda szép ez a név, ugye...), 1000ml deszt. víz. Akinek még keményebb negatív kell, az használja hígítatlanul, 20C fokon kb. 5 perc a hívási idő, de ahogy említettük, javarészt szemre hívunk. Ha túl kemény, akkor hígítsunk. Azért jó, ha készítünk néhány próbát és megismerjük, s ha kell beállítjuk a rendszerünket. Ami a pozitív képet illeti, én itt is a nagy kedvencemet a GD-L-t használom...  a kép stabil, lehet füröszteni, pancsolni vígan, főleg, ha az emulziót keményítettük formalinnal, krómtimsóval. Jól reagál a halványításra, színezése, stb. De erről már szóltam, igen, a történelem egyre sűrűbben ismétli önmagát.

[ Október, mely novemberben volt ]

A történelem egyre sűrűbben ismétli önmagát. Csakhogy engem már ez a marhaság egyre kevésbé érdekel. Ebből a pontból egyenes vonalban jutunk el a házilag készített ezüst-zselatinos negatívokhoz, (vagy/ és pozitvokhoz) és a palládium tonerhez. Hogy hűek legyünk a rettenetes címhez, kezdjük a történetet a végétől mesélni. Palládium színező. Jó drága és beszerezni sem tól könnyű, de nagyon kevés is elég belőle. Igen, a nátrium-kloropalladitról van szó. 1000ml tonerhez elég 5ml 20%-os oldat. Persze még hozzá kell adnunk 5g citromsavat is. Lényegében minden ezüst-alapú képet tudunk vele színezni. Érdekes, máshoz nem nagyon fogható tónust és hangulatot érhetünk el így. Mielőtt beszereznénk a szükséges vegyszert, vegyszereket, először tanulmányoznunk érdemes magát a technikát, a hozzá hasonló eljárásokat (platina-színezés, platina- és palládiumnyomat), a használt vegyszerket, és a beszerzési lehetőségeket. Belekezdjek az ezüst-zseltinos negatívok/ pozitík házi készítésnének a leírásához is?  Ezüst-zselatinos negatívot/ pozitívot manapság igen széles és nagy választékban gyártank jó nevű, kitűnő cégek, akikkel minőségben, árban, technológiában az egyén nehezen versenyezhet. De nem is erről van szó. Ez a gondolat ezért nem ok nélkül fogalmazódik meg, és óhatatlanul következik ebből a kérdés: miért?  Hogy másnak miért, azt én nem tudom.Nekem szórakozásból, tudásvágyból, munkaszeretetből, önellátásból, sikerélméynből. Meg kell mondani, elég nagy munkáról van szó. Gondosan, odafigyelve kell dolgoznunk, mert sok és nem olcsó anyag mehet pocsékba és az eredmény csapnivaló, csupán hibaistáknak és nem rendes fotográfusoknak való lesz. Ha az embernek van tapasztalata kézműves fotográfiai eljárásokkal, az kétségtelen előny és mondhatni fél siker. Én lényegében ugyanazt az anyagot használom negatívként (2-3 mm-es síküveg lemezre) és pozitívként (Accademia Fabriano papírra). Az üveglemezeket ugyanúgy készítem elő, mint a nedves kollódiumos eljárásnál (a nagyon alapos tisztítás fontos). Több recept is van. Tehát kezdjük az egyszerűvel:   A oldat: ammónium-bromid 43,2g, kálium-bromid 1,2g, 100ml deszt. víz. B oldat: 2g jó minőségű zselatin, A-oldat 12,5ml, deszt. víz 107,5ml.  C-oldat: ezüst-nitrát 9g, deszt. víz 28,2ml.  2g zselatint bevizezni, hagyni megdagagni (kb. 30 perc), felmelegíteni kb. 70 C fokra, majd hozzáadni a maradék A-oldatot. A továbbiakat gyenge piros fénynél végezzük. Tartjuk a 70 C fokot, kevergetjük, Lassú sugárban állandó keverés mellett hozzáadunk 16ml  C-oldatot, majd a hőmérsékletet tartva tovább kevergetjük. A 11. percben  hozzáadunk 4ml C-oldatot, majd a 15. percben  ismét 4ml C-oldatot, kb. 15 mp alatt lassú sugárban. A 19. percben még hozzáadjuk a maradék C-oldatot, majd a 20. perctől hűlni hagyjuk az emulziót.  Beleötjuk egy telejesen fénymentesen és egyébként is jól zárható edénybe, melyet legalább öt órára a hűtőbe helyezünk. Később piros fénynél a megszilárdult emulziót kivesszük az edényből majd kis darabokra szeleteljük és hideg vizben többszörös vízcserével vagy fél órát mossuk. Ezután 60 C fokra felmelegítve, hőfokot tartva 20 percig állandóan és egyenletesen kevergetjük. Ezzel az emulziónk kész, felvihetjük öntéssel, ecseteléssel üveglemezre, papírra. Keményítőként 0,5-1ml 10%-os formalint vagy krómtimsót használhatunk. Hagyjuk megszilárdulni, természetesen piros fényben, azután megfelelő fénymentes csomagolásban, dobozban, stb. tároljuk.  A negatívot kb. 20 ASA-ra exponáljuk. Milyen hívókban hívhatjuk és hogyan?  No, azt majd legközelebb elmondom. A történelem egyre sűrűbben ismétli önmagát.

Két őszi csendélet I. (2020, Losonc) - 24x30cm ezüst-zselatinos üvegnegatív/ 30x40cm ezüst-zselatinos papír/ palládium-toner

[ Aradi Vértanúk ]

"A világ birája, a történelem fog e kérdésre felelhetni. Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban,  szellemeikben a' hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökké valóságon keresztűl; engem, ki nem borúlhatok le a magyar Golgotha porába, engem October 6ka térdeimre borúlva fog hontalanságom remete lakában látni a mint az engem kitagadott Haza felé nyujtva agg karjaimat a hála hő érzelmével áldom a vértanuk szent  emlékét hűségükért a Haza iránt, s a magasztos példáért, melyet az utódoknak adtanak; s buzgó imával kérem a magyarok Istenét hogy tegye diadalmassá a velőkig ható szózatot, mely Hungária ajkairol a magyar nemzethez zeng. Úgy legyen. Amen!" (Kossuth Lajos fonográfra felvett beszéde, 1890. szeptember 20.) - Leiningen gróf, Damjanich János, Kiss, Poeltenberg, Lahner, Lázár Vilmos, Aulich, Knézich, Nagysándor, Schweidel, Török, Dessewffy, gróf Vécsey. Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!

Két csendélet  (2020, Losonc ) - 10x15 cm, ambrotípia/ 10x15 cm albuminpapír kontakt

"Sok nagyszerű zenésszel, sok műsorban és szép számú hanglemezen zenéltem, amiért hálás vagyok a sorsnak.
Mindig érdekeltek az újdonságok – amik többnyire régiségek voltak.
Leginkább akkor tudok nyugodtan élni és aludni ha valami újat tanulhatok.
E téren a magyar embert bőséggel kényezteti gazdag hagyománya."

[ A bolond világ ]

A bolond világ, jaj. Csapódik az ajtó, recseg a kertkapu, hát mi van? A bolond világ biciklizik a hícskón lefelé, rozsdás régi orosz biciklin. Stoplámpája hunyorogva  vöröslik a szürkületben, számtalan utcagyerek szalad utána visongva. Eldobott parázsló, füstölgő, félig szívott szivarvégét tovább szívják, szamarként ordított bolondságait tovább ordítják, csodálják ócska színes gúnyáját, lyukas bohóc-cipőjét. Legserényebb Véreb Jancsi és Kócz Bélus, meg még néhányan. Apjuk, anyjuk sír-rí, jaj fiam erre hoztalak e világra, bolondnak világ csúfjára? De a gyerekeket ez nem érdekli, ők új világot álmodnak, sisakjuk sóhaj, kardjuk jajszó, pajzsuk büdös fekete füst, minden rossz, ami volt, minden jó, ami lesz. Jaj, száguldanak a rossz biciklin, bolond világ lejtőn gurul, láb kalimpál,  kutya ugat, valahol asszony sír fel. Ki áll elejbe, ki állítja meg, még az okos is bedől neki, a buta meg majmolja, békét beszél, de háborút cselekszik, veres villamos, rozsdás orosz bicikli, fekete olajos lánccal, pecsétet hagy élesre vasalt nadrágszárunkon. Felborult a tányér,  felfordult az ember, most macska rémül, semmi a helyén, száraz hőségben fojtó por van az utcán. Nyikorog az út-testünkön  tipró kerék, jaj a bolond világ.

Idő és kenyér III. (2020, Losonc ) - 30x40 cm/ 24x30 cm ambrotípia/ nedves kollódiumos eljárás

[ Szégyen a futás, de hasznos? ]

Fogyóban vannak a Fomatone MG Classic Chamois és Nature papírjaim. Évek múltán úgy tűnik a Foma végleg leállt ezekkel a világklasszis papírokkal. Indokuk alig hihető, teljességgel érthetetlen, hogy pont az egyik legsikerültebb termékükkel hagynak fel, s helyette valami jellegtelen, se kutya, se macska, se nyúl "retro" papirossal szúrják ki a nép szemét. A tiokarmbaidos szépia (barna) színezésről már írtam. Egy 1955-ös kiadású receptkönyvben egy nagyon érdekes színező-leírást találtam, kipróbálásra érdemesnek tartottam. Nátrium-tioszulfátot használ, ugye fixírsót, melyet toner szerepben nem igazán ismerünk. A halványító ugyanaz, mint a többi kénszínezésnél (vörösvérlúgsó, kálium-bromid), a víz természetesen desztillált vizet jelent, a színező oldat pedig: nátrium-tioszulfát 200g, káliumtimsó 45g, 1000ml forró vízben oldva,  Felodás után hozzáadunk 5 ml 10%-os ezüst-nitrát oldatot. 35-50 C fokon színezünk, a szín tónusa a hőmérséklettől függ.  De ne csak mindig barnára színezzünk, hanem pl. zöldre is, Kicsit meghökkentő, de érdekes. A halványító oldat 5g kálium-bikromátból és 27g vörösvérlúgsóból áll (1 liter vízben oldva), a szinező oldatnál vízben oldunk 22g kobalt-kloridot, 5g vas-szülfátot, valamint hozzáadunk 30ml jégectet, majd 1 literre felöntjük (vízzel). Az eredmény nagyon érdekes smaragdzöld-feketés szín. Ha már színezés és három a magyar igazság, akkor az igazi ínyenceknek itt egy egyszerű, de annál drágább és nehezen beszerezhető hatóanyagból álló palládium/ platinum toner formulája:  5g citromsav, 5 ml 20%-os kálium-kloroplatinit oldat, vagy 5ml 20%-os nátrium-kloropalladit oldat, 1000ml víz.  Ugye, mindenki sejti, hogy nem a citomsav a drága és a nehezen beszerezhető.  Végül szégyen a futás, de hasznos? Ezt a kérdést mindenki magának válaszolja meg, ki-ki lelkiismerete szerint.

Idő és kenyér II. (2020, Losonc ) - Fomapan 100, 24x30cm / Fomatone MG Classic 542-II  Chamois 30x40cm / szépia toner/ gyenge szelén toner

[ Idő és Kenyér ]

Szürkületben értem a kastély elé. Vándor voltam és idgen. Már omlott a kastély, lakói elszéledtek, mind finnyás urak, s most hónapos szobákban ültek valahol, nagyvárosokban, keresztrejtvényt fejtettek lámpafénynél és hosszú körmeiket nézték, sértődötten. De a kastély itt maradt, csak éppen mindennap halványabban és ütődötteben, mint a nagybetegek. Ma egy oszlopa dőlt le, holnap lehullot egy ablakpárkánya. A kőoroszlánokat zöld moha lepte be. A szökőkút is elapadt, megdöglöttek az aranyhalak. A törött ablakok  mögött, a pókhálós, üres szobákban csak az eszelős fájdalom széljárása csapkodta az ajtókat. Mert a kastéylok is meghalnak, mint minden nemes dolog a földön. Meghalnak, mint te meg én. Jer, üljünk a kastély küszöbére. / Márai Sándor: Ég és föld

Idő és kenyér I. (2020, Losonc  - Fomapan 100, 24x30cm / Fomatone MG Classic 542-II  Chamois 30x40cm / szépia toner/ gyenge szelén toner

[ Hangulatok ]

Lépeget a nyár, több mint a felét már el is tipegte. Jó idő van, nincs hőség. Későn volt az idén iborka, az első kovászos adag csak a napokban érett be. Jól megsóztam, olyan lett, mint a ruszkik sós uborkája. Vagy iborkája, amit vodkához esznek. Birkapörköltre készülök, de nemcsak az idő borongós. Gyorsan kiderül, mint az ég, melynek tengerkékjén napsütötte kövér piszkosszürke bárányfelhők úsznak. Márai-könyv reggelire, Sevcsik-Hefelle ebédre. Vacsorára Bulgakov vagy Kós Károly. A következő nap, aztán ismét a következő. Bent ülök. Előhívok, retusálok, paszpartuzok, keretezek..., olvasok vagy írok. Iborkát kovászolok. Vagy uborkát. Zenét hallgatok, Ritkán megyek ki., ha mégis akkor is inkább az Ipoly partjára. Ahol embernél magasabbra nől a csana, s átcsíp még a nadrágon, ingen is. Valami 1984-féle rossz utánzat kezd lenni a világ, s nekem már kedvem sincs ezen utálkozni.

Hangulatok (2020 Losonc) -ambrotípia 24x30cm/ nedves kollódiumos eljárás

[ Régi negatívok ]

Régi negatívjaimat rendezgettem, érdekes, olyan ez, mint mikor az ember élete elmúlt pillanatait fogdosná fehér pamutkesztűs kézzel... elveszettnek hitt időszeletek kerülnek meg, alvó emlékek ébrednek életre. A dolgok szépségét sohasem lehet megszokni. Mintha egy rég elmúlt és elfeledett kedves pillanat jutna az eszembe, vagy mint mikor évtizedek múltán finom gyermekkori ízeket éreznék ismét. Nemrég az Ipoly töltésén üldögéltem, s a faluban gyönyörködve azon gondolkodtam, hogy ha a száz éve élt emberek felkelnének holtukból, kisétálva a temetőkapun megnéznék azt, amit kívüle találnak, ugyan mit mondanának nekünk? Elégedettek lennének-e az utódokkal, vagy azzal a világgal, amit ma itt találnak?  Rakosgatom a régi negatívjaimat, és nem csak az én életem néz róluk vissza  rám, hanem azoké is, akiket valaha fényképeztem, fényképezhettem.

           Pál István (2012, Tereske/ 2020 Losonc) - Bastyúr "Káposzta"  Pista (2013 Szilice/ 2020 Losonc) - argentotípia 24x30cm          

[ Ars Magna lucis et umbrae ]

Mielőtt valaki elbizakodottsággal és önhittséggel vádolna, sietek megjegyezni, hogy a fény és az árnyék nagy művészetét nem a saját képeimre értem, hanem általánosságban  magára a világra. és ezen belül természetesen a fotográfiára is. Úgy vélem, hogy minden a fény és az árnyék egyensúlyáról, vagy annak megbomlásáról szól. Ez az egyensúly a tárgya csaknem minden bölcselet, gondolkodás, sőt a művészet alapkérdésének is. Nem hiába kérdezi Goethe Faust-tal, Kicsoda vagy tehát? És az sem véletlen, hogy így valaszol rá Goethe, ezúttal  Mefisztóval: Az erő része, mely örökké rosszra tör, s örökké jót művel. ... hogy Bulgakov örök regénye  A Mester és Margarita ezzel az idézettel kezd, hiszen maga is ezt a kérdést feszegeti. Manapság is gyaran jut eszembe ez az egyensúly, melyet persze sokszor akaratból is felborítok, most persze ezt elsősorban fotográfiai értelemben gondolom. Hiszen a túl sok fény is elmod valamit, ugyanúgy, mint a túl sok árnyék.

Tavasz I.-II. (2020, Losonc) - ambrotípia 30x40 cm/ nedves kollódiumos eljárás

[ Van ami nincs, lesz ami lesz... ]

Bolondok napján jegyzem, hogy mostanság, mikor ez az elbizakodott, kevély civilizáció ilyen igen szigorú leckét kap, mindenki próbálkozik valamivel. Istennek hála, nekem semmivel sem kell próbálkoznom. Persze csak kevés dolog van örök időkre, ez is változhat. Ennek ellenére mégis próbálkozom, például pirogallolos előhívóval. A pirogallolt, mely erős redukálószer, a fotográfia hajnala óta előhívóként használják. Némely szakirodalom szerint a legszebben dolgozó hívóanyagok egyike. A nedves kollódiumos eljárásban  a vas-szulfát mellett az eljárás archaikus és autentikus hívója.  Oldata nem tartós ("A vegyület lúgos oldata nagyon könnyen elnyeli (abszorbeálja) az oxigént. A gyűrűje felbomlik, ecetsavvá és szén-dioxiddá (ez általában karbonáttá alakul) oxidálódik. Ez a reakció a gyűrű teljes felnyílásával jár. A színe feketésbarnává válik."), oxálsav, salétromsav, ecetsav, citromsav  segítségével savanyítjuk, mely valamennyire tartóssá teszi és lassítja a hívó műküdését is, valamint deríti a képeket. Erőteljes fedéssel működik, ezért jobb kollódiunos negatívokhoz, mint pozitívokhoz (ambrotípiákhoz). Egy kis kísérletezés után azonban találhatunk olyan keverési arányt, mely megfelelővé teszi ambrotípiák hívására is. Nálam ez kb. így alakult: 9 g pirogallol, 40ml ecetsav, 10 ml alkohol, 300 ml desztillált víz, ahol az alkohol csak a hívó egyenletes szétfolyását könnyíti. Vannak receptek, melyben ezüst-nitrát is kerül, s második előhívásként erősítőként is lehet használni a vas-szulfátos gyengébb hívás után (recept valahol alább...). Szóval, szerintem érdemes pirogallolos hívóval kísérletezni ambrotípiáknál is, mert más jellegű képet ad, mint a megszokott vas-szulfátos előhívó.

És aztán jött a színezés...  Hát ez egy külön fejezet. Nem színes fényképről van szó, hanem színezett fényképről beszélünk. A kettő között óriási a kölönbség, és nemcsak  technológiai szempontból. Ugyanúgy anilin festékkel dolgoztam, mint papírkép színezésnél.Ami teljesen más, az a réteg. A zselatinos réteg megköti a vizet és magába szívja a festéket. Vagyis híg festéket használunk és a maradékot valamilyen itatóssal letöröljük. A kollódiumos réteg száraz, nem szív magába semmit. Tehát a híg festékkel dolgozunk, akkor  szinte láthatatlan lesz a színezés. Ebből következik, hogy ha nem szívja magába a festéket, akkor le sem törülhetjük, mert szinte mindent letörlünk.  Kicsit hígítjuk a festéket, és hagyjuk megszáradni, ellenőrizzünk. Ha intenzívebb szín kell, akkor ismét festjük a kívánt területet, majd megint megszárítjuk és ellenőrizzük. Persze más módszerek is lehetnek. Én a réteg oldalt először lakkozom, majd a tökéletesen száraz lakkra viszem fel megfelelő (retusáló) ecsettel a festéket. A képet az üveg oldaról nézem, vagyis csak az a színezés látszik, ami színezés nélkül fekete háttérel, fekete színű lenne. Aki akar, színezni fel, hajrá.

Napraforgó csöbörben (2020, Losonc) - ambrotípia 18x24cm/ anilin festékkel, ecsettel színezett ambrotípia 18x24cm/ nedves kollódiumos eljárás

[ A hetedik ]

"E világon ha ütsz tanyát, hétszer szűljön meg az anyád! Egyszer szűljön égő házban, egyszer jeges áradásban, egyszer bolondok házában, egyszer hajló, szép búzában, egyszer kongó kolostorban, egyszer disznók közt az ólban. Fölsír a hat, de mire mégy? A hetedik te magad légy! Ellenség ha elődbe áll, hét legyen, kit előtalál. Egy, ki kezdi szabad napját, egy, ki végzi szolgálatját, egy, ki népet ingyen oktat, egy, kit úszni vízbe dobtak, egy, ki magva erdőségnek, egy, kit őse bőgve védett, csellel, gánccsal mind nem elég, a hetedik te magad légy! Szerető után ha járnál, hét legyen, ki lány után jár. Egy, ki szivet ad szaváért, egy, ki megfizet magáért, egy, ki a merengőt adja, egy, ki a szoknyát kutatja, egy, ki tudja, hol a kapocs, egy, ki kendőcskére tapos, - dongják körül, mint húst a légy! A hetedik te magad légy. Ha költenél s van rá költség, azt a verset heten költsék. Egy, ki márványból rak falut, egy, ki mikor szűlték, aludt, egy, ki eget mér és bólint, egy, kit a szó nevén szólít, egy, ki lelkét üti nyélbe, egy, ki patkányt boncol élve. Kettő vitéz és tudós négy, - a hetedik te magad légy. S ha mindez volt, ahogy írva, hét emberként szállj a sírba. Egy, kit tejes kebel ringat, egy, ki kemény mell után kap, egy, ki elvet üres edényt, egy, ki győzni segít szegényt, egy, ki dolgozik bomolva, egy, aki csak néz a Holdra: Világ sírköve alatt mégy! A hetedik te magad légy."  (József Attila verse)

Téli körték / Losonci park ősszel (Losonc, 2019/ 2020) - Kodak T-Max 100/120 6x6cm/ Ilford MG Art 300, 30x40cm/ szépia toner/ anilin-festékes kézi színezés

[ Szegény Dzsoni és Árnika ]

"A Százarcú Boszorka a háza előtt jajongott, jajveszékelt...  ... - Ó, ördögök öreganyja, köszönöm, köszönöm, hogy meghallgattál! - repesett a Százarcú, de lehorgadt ám nyomban a kedve, amikor meglátta, hogy kik jönnek. Mert Árnika és szegény Dzsoni jött a Százarcú Boszorka háza felé. Áradt belőlük a Hétfejű Tündér jóságos fénye; tudta a Százarcú, hogy e fölött a két ember fölött bizony nincsen hatalma.- Te, te szegény Dzsoni - mondta dühösen -, te vagy mindennek az elrontója! Hogy az ördög vinné el azt az átkozott  szabadságodat! Te, te világ legszabadabb embere. - Mit átkozódik, öreganyám? - mondta neki szegény Dzsoni. - Nem unja állandóan rémítgetni az embereket, nem unja a sok gonoszságot, ármányt, kétszínűséget, hepciáskodást, kackiáskodást, üvöltözést, süvöltözést? Soha nem jutott eszébe, hogy meg is szerethetne végre valakit, sohasem jutott eszébe, hogy végre segítsen valakin?"

Kristóf és Julcsi  (2019, Fülek) - ferrotípia 24x30cm                                                        Tugári patak  (2020, Losonc) - ambrotípia 24x30cm

[ Atyai ág ]

Az Atyai ág által nézőtérről is megtapasztalható valóság lett Kodály joggal és gyakran idézett gondolata, miszerint „Egyik kezünket még a nogáj-tatár, a votják, a cseremisz fogja, másikat Bach és Palestrina”.  Mintegy két hete a Bodroközben voltunk népzenét gyűjteni úgy, mint régen Agócs, Farkas meg én. Királyhelmecen egy fogadóban szálltunk meg, szombat reggel Jocó még az igazak lóbőrét húzta, mikor Agóccsal már komoly dolgokkal foglalkoztunk: ettünk néhány falást, megittam az elõzõ nap kibontott, de magmaradt és kicsit már állott bukéjú pilzeni sört, közben erről, arról beszélgettünk. Valahogy az Atyai ág, meg a keleti gyűjtései jöttek szóba, mikor megkérdeztem Gergőtől, hogy tudatában van-e annak, hogy ezek valójában micsoda horderejű dolgok. Mert ugyan tudatában van-e a zseni saját zsenialitásának? Tudja-e az ember, mikor korszakot alkot? Vagy csak követi azt, aki a kezét fogja? Különböző korok, különböző társadalmak ígyis, úgyis reagáltak a korszakalkotóra: volt mikor szobrot állítottak nekik, volt mikor vesztőhelyet. A mai kor ebben is zavaros. Ennek ellenére vagy pont ezért jó szívvel ajánlom mindenkinek az Atyai ág-at. Úgy, mint intellektuális kalandot, magával ragadó, nagyszerû pompás utazást.

A fotográfiák kézi festése, színezése régi technika. Kezdetei majdnem a fotográfia kezdeteivel esnek egybe, mikor még színes fényképezés nem létezett, vagy már később mikor igen, de a mindennapi használatra túl drága és tűl komplikált volt. Már dagerrotípiákat és nedves kollódiumos képeket is színeztek. Maxwell 1861-ben készítette a világ első színes fotográfiáját, elég sokára, 1907-re jelent meg a Kodak autokróm eljárásra épült filmje, majd csak 1935-re készült el a Kodakchrome, mely széles körben elterjedté tette a színes képeket. Pedig szerintem a kézzel színezett monokróm képek nem ugyanazt a vizuális élményt nyújtják, mint a valódi színes technikák, ezért a technikailag tökéletesebb eljárások mellett ezeknek is teljes létjogosultságuk van. A kézzel színezett képeknek megvan a maguk nehezen megfogalmazható diszkrét bájuk. Túl vannak a természetességen, nem sokkal, de talán még innen vannak a giccsen. Vagyis nem a színes fotográfiai eljárásokról akartam beszélni, hanem a kézzel színezett monokróm fotográfiákról. Nagyapám gyönyörű színezett katona-portréja a huszadik század harmincas éveiből nagyszüleim hálószobájában lógott a falon, gyermekkorom óta csodáltam, bámultam. Felfedeztem, hogy mennyire más, mint a valóság, de pont ez volt benne a fantasztikus. Mennyi mindent elmondott a korról, csak figyelni kellett, csendben hallgatni, hogy mit mesél. Már ekkor elhatároztam és tudtam, hogy ilyen egyszer én is csinálok.

Ipolybolyki látkép  (2019/2020  Ipolybolyk) - Kodak T-Max 100/120 6x6cm/ Ilford MG Art 300, 30x40cm/ szépia toner/ anilin-festékes kézi színezés

[ Egy zsaku ropogós cseresnye ]

Egy zsaku ropogós cseresnye jutott az eszembe, belerohant gondolataim kellős közepibe, egy teljes zsacskóval. "Mert az emberi szívek alján a várakozés és a reménykedés lappangott, mint a ligeti menazsériából megszökött puma a gödöllői erdőben, s akármilyen nyájas és fegyelmezett volt az emberi külvilág, soha nem lehetett tudni, miféle várakozás rejtőzik a sűrűjében."  De abban a zsakuban sok volt a rohadt cseresnye, mert ez már csak így van, penészpöttyös, plöttyedt, undorító, bödöskés, szétfolyó, erjedő, zavaros levet eregető, semmire sem való, csak bánatot okozó, lélekromboló, kutyaszart érő, hülyemód vigyorgó gubics, mit nemhogy megenni nem lehetett, hanem még jó szívvel árokpartra hagyítani sem. tudja a rendes ember. "Oda kellett perzselni magát az élet lángjához, s ugyanakkor meg kellett menteni lelkében azt a szemléletet, melynek szirtfokáról oly hidegen, beavatottan és indulat nélkül nézte az emberek tébolyodott párharcát, verekedésüket a nőkért, a pénzért, a becsvágyért, a hiúságért, múló és romlandó javak birtokáért, az aranyfüstért, címért és rangért, mellyel teleaggatták életüket és szalonkabátjukat, ahogy a kivándorló nézheti a búcsú pillanatában, utolsó pillantásával az elhagyott haza fátyolos, ismerős tájait."  Bután röhögő, zavaros gondolatú, trutyma beszédű, ocsmányul ragcsos, mindenhol pecsétet hagyó, a legszebb ingemet osszepiszkító, a nejlony zsaku apró lyukain kicsepegő, rohadt selejt cseresnyeszemek, melyek vaksin pislogva várják, hogy a gyanútlan, ártatlan szegény hozzájuk nyúljon, vihogva, bolondan ugrosnak keze ügyébe, tolakodva, törtetve, háttérbe szorítva a jó, szép, édes, és kifogástalan szemeket, mintegy  kényszerítve mindenkit arra, hogy elfogadja elviselhetetlen jelenlétüket, mert most olyan világ van, hogy el kell fogadni még a rohad cseresnyét is, de hát mindig is el kellett, mindig ez volt... "- Nincs még veszve minden - gondolta  bizakodva a hajós. Főtt marhahúst rendelt, s engesztelt lélekkel ebédelni kezdett."

*Márai Sándor: Szindbád hazamegy

Téli körték III. - IV. (2020, Losonc) - ambrotípia 30x40cm/ nedves kollódiumos eljárás

[ Az Úr kétezer huszadik esztendejének kezdetén ]

Mennyi tengernyi idő az ami eltelt már csak az én életemből is, szinte el sem hiszem. Az ember olyan, mint a mezei liliom, megfújja a szél és már nincs. Talán minden szeletekből áll, maga a világ is. Egy szeletét megkaptam ajándékba. Egy szeletének szeletét, pedig mi Bonszay Dezsőnek neveztünk el, de valójában borágófának híjják. A magukat tudósoknak hivők deák nyelven carmona macrophyllának nevezik. Valójában ez egy Dél-Kelet Ázsiában honos örökzöld cserje, tavasztól őszig jellegzetes  kis fehér virágok pompáznak rajta, melyek kis zöld termésekké formálódnak, majd narancspiros gyümölcsökké fejlődnek. Egy lapos edényben lévő kicsi növényről, fáról van szó:  bon (edény), sai (növény). Ha hinni lehet a beszédeknek, akkor eredetét az ókori Kínának tulajdonítják, de a Tang-dinasztia idején már bizonyosan ismerték a bonszait. A megfelelően megformált törzseken volt a hangsúly. A japánok a bonszait a kínaiaktól vették át kb. a 7–9 század között.  Ekkortájt ha hinni lehet a híreknek, a vélt vagy valós őseinket a honfoglalás foglalkoztatta. Most, az Úr kétezer huszonkettedik esztendejének a kezdetén talán számot kellene vetnünk. Mert mi az ember szabadsága?

              Téli körték I.- II.  (2019 Losonc) - Kodak T-Max 100/120 13x18cm/ Ilford MG Art 300, 30x40cm/ 24x30cm/ gyenge szelén toner                       

[ Karácsony havában... ]

"Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből származott,hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek  éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép  öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra:  találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban."   (Lk 2:1-11)

   Gyetvai Mihály (2019, Fülek) - ferrotípia 18x24cm                     Kedvesem, Judit (2019, Losonc) - ambrotípia 30x40cm

[ Pók a falon,  kollódium az üveglapon ]

Ahogy szétcsordul a kollódium az üvegen...  ahogy az ujjaimhoz ér, olyan gyorsan szárad, hogy érzem, lehűti a kezemet. Minta egy ismeretlen, világon túli világba akarna átrántani.  Pók a falon, hálója az arcomon, kollódium az üveglapon. Néhány fehér rózsa,  csokorba szedve, néhány fehér lélek szabadon engedve. Mennyi éve, és még mindig olyan, mint ha először öntenék kollódiumot. Mennyi éve, s még mindig olyan, mintha először nézném a fordított képet a mattüvegen. Soha nem múlik el ez az érzés, soha nem hallgat el ez a zene. Folyamat, mint Epheszoszi Héraklaitosz folyója, melybe nem lehet kétszer belelépni.

       q

Fehér rózsák II.  (2019, Losonc) - ambrotípia 30x40cm / nedves kollódiumos eljárás 

[ „Temët åz idő minkët...” ]

Szeretem, hogy már igazi ősz van. Szeretem, hogy délután hamar sötétedik, hogy sálat lehet már kötni. Szeretem, hogy borult az ég, s időnként szemerkél az eső. Szeretek finom borokat kóstolgatni, vagy csendben pálinkázni, tököt sütni mézzel, s halovány pilacsnál csendesen Kantot, Schopenhauert vagy Heideggert olvasni.  Halk jazz-t hallgatni, régi fotográfusok receptjeit bújni, s piros fényben kipróbálni ezeket. Mert az ősz ennek ideje. Az elmélyedésé. Általában ezért nem szeretik az emberek az őszt. Mert testi szemük lát csupán, lelki szemük vak.   “Hāt ȧz szép élet vót, ȧz ȧ vȧlȧmikori élet, mer´ ȧz ember tisztëlte, bëcsültë ȧ māsikat, hȧ szëgényëk vótunk is. Mȧ me´ ëszi ëgymást ȧ nép. Ilyen sëmmi vilāg vȧn māmȧ. Temët ȧz idő minkët…”  mondta Krisztus Pali bácsi a serki juhász, ő  aki állandó és örök harcban állt mindennel és mindekivel,  és nem találta helyét semelyik ember által alkotott világban sem. Nyughatatlan lelkének nemcsak a test volt szűk, hanem az a földi élet is, mely neki adatott. Igen, valóban ilyen semmi világ van máma, és igen, valóban temet az idő minket. Hát, akkor csak hagy temessen.

Engedtessék meg nekem, hogy olyan képekkel illusztráljam mondókámat, melyeket nem én készítettem, de engem ábrázolnak. Ez ritka dolog, mert igencsak nem szeretek az objektív másik oldalán állni. Ezeket a fényképeket kiváló fiatal barátom Rácz Csaba készítette - Mamiya C330-al, Ilford HP5-re -,  melyek nem engem dicsérnek, hanem alkotójukat. Köszönöm Csaba. Mint ahogy a falakon látható kiállítás sem engem magasztal, hanem azokat az embereket, akik nemcsak arcukat adták nekünk, hanem ennél jóval többet: aranyban mérhető kultúrát, tartást, gyökereket, életszemléletet, emberséget, ha úgy hozza a sors, akkor keménységet is. Városi ember létemre nem bohóckodásból hordom viseltüket, hanem az irántuk érzett mély tiszteletből. Igyekszem erre méltónak lenni. Köszönettel és hálával tartozom nekik, és azoknak a barátaimnak is, akikel együtt részese lehettem ennek a fantasztikus szellemi kalandnak, mely egy egész életre összekötött bennünket.

"Vágyaimat és sorsomat én a Teremtőmnek ajánlom, azt Ő igazítja, nekem azzal gondolnom nem kell. Látom, nagy tülekedés van a világban,  én abban részt nem veszek, másét nem akarom, de a magamét megtartom  vagy csak jó szóért adom. Mást én nem bántok, csak belém ne kezdegessenek. Mi kellhet még az embernek? Hisz mindene megvan."

„Temët åz idő minkët...”   (2019 Budapest) - Ilford HP5, Rácz Csaba fényképei

[ Ülni, állni, ölni, halni ]

"Ezt a széket odább tolni, vonat elé leguggolni, óvatosan hegyre mászni, zsákomat a völgybe rázni, vén pókomnak méhet adni, öregasszonyt cirógatni, jóízű bablevest enni, sár van, lábujjhegyen menni, kalapom a sínre tenni, a tavat csak megkerülni, fenekén ruhástul ülni, csengő habok közt pirulni, napraforgók közt virulni - vagy csak szépet sóhajtani, csak egy legyet elhajtani, poros könyvem letörülni, - tükröm közepébe köpni, elleneimmel békülni, hosszú késsel mind megölni, vizsgálni, a vér hogy csordul, nézni, hogy egy kislány fordul - vagy csak így megülni veszteg - fölgyujtani Budapestet, morzsámra madarat várni, rossz kenyerem földhöz vágni, jó szeretőm megríkatni, kicsi hugát ölbe kapni s ha világ a számadásom, úgy itt hagyni, sose lásson - - ó köttető, oldoztató, most e verset megirató, nevettető, zokogtató, életem, te választató!" - 1926 nyarán írta ez a csodaszép verset József Attila. Már annyi rengeteg ideje annak. Ahogy olvasom, úgy hatalmasodik el rajtam a szépség, melynek koldusa volt József Attila. Micsoda lélek lobogott ebben az emberben, micsoda elme lángolt benne? Mit látott a láthatón túl, mit tudott a tudhatón által? Milyen képeket festett lelke vásznára a láthatatlan kéz, mely az örök ecsetet fogja? S mennyi festét csöpögött közben a  málladozó, korhadozó, mohos padlóra...

Fehér rózsák I.  (2019 Losonc) - Fuji Acros100/120 6x7cm/ Ilford MG Art 300, 30x40cm/ lith print/ szépia toner/ szelén toner

[ Ilford MG Art 300 ]

Soha nem próbáltam még ezt a papírt. Nem újdonság, már jó ideje forgalomban van. A Foma bedobta a törölközőt, már második éve nem gyártja az MG Classic Nature/ Chamois papírjait, hát gondoltam keresek legalább hasonlót. Így akadtam erre az anyagra. Érdekes struktúrájú, vastag, matt felüleltű, tojáshéj színű, rongy alapú papírról van szó, mely a gyártó szerint kiválóan alkalmas lith printre és színezéshez is. Hát nosza, essünk neki. Az adatlapból kitűnik, hogy viszonylag érzéketlen, így is van, ez a csíkpróbából is kiderült, többet kell exponálni, de ez nem gond, csupán szokás kérdése. A szűrőzése ugyanolyan, mint a többi Ilford multigrade papírnak, igen ez is így van, az Ilford-szűrők, a  Durst és Mepota színes fejekre megadott értékek is rendben vannak. Hívóként az Ilford Multigrade-et és a nagy kedvencemet a Foma GD-L-t próbáltam, hát a GD-L ennél a papírnál is jobban tetszik. Nem hiába a kedvencem. Aztán jött a lith print, ID-13-as hívóval, úgy vélem valóban tetszetős, és ebben nagy szerepe van a papír saját textúrájának is. Gondoltam, hogy jöhet a tiokarmamidos szépia és a szelénes színezés. Annyira belejönnem, hogy készítettem kombinált képet, lith-ben hívva, tiokarbamidban szépiára színezve, majd a végére szelénes tonerre megspékelve. A végeredmény valóban érdekes lett. A szelénes cuccnál álljunk meg egy szóra:  ilyenem nem volt, hát gondoltam összeütök egy cseppet. A recept:  1g szelén, 25g nátrium-szulfit, 31g ammónium-klorid, 170 ml deszt. víz. Az elkészítése nem csak a komponensek összekeveréséből áll, munkaigényes, kémiai ismeretket szükségesek hozzá és bizonyos veszélyeket is hordoz. Viszont lehet készen is kapni szelénes színezőt (Ilford, Adox, Moersch...).  A kész szelénes toner vízszerűen átlátszó, ammóniától erősen bűzló folyadék (szellőztetés...). 1+4...1+9 arányban hígítjuk desztillált vízzel (egy rész toner, négy-kilenc rész víz), kb. 25 C hőmérsékleten 5-20 percig fürdetjük benne képünket. A folyamat szemmel ellenőrizhető. A hőmérséklet nem kritikus, ne legyen túl hideg, melegen gyorsabban műkodik, a műveleti idő meg  a kívánt effektustól függ. Mondani sem kell, hogy képünk rendesen legyen fixálva, tökéletesen kimosva, meg persze elővigyázatosan bánjunk a vegyszerekkel. Kalandra fel!

Ipolybolyki anziksz  (2019 Ipolybolyk) - Kodak T-Max 100/120 6x6cm/ Ilford MG Art 300, 30x40cm/ lith print/ szépia toner/ szelén toner

[ A halászhal és a vízár ]

A víz csobog, a víz esik, a világ vízbe öltözik. Falu merül, bagoly repül, gyermek tölgyágra költözik. A gyermek lábát víz fedi, s kiált: „A ví! A ví! A ví!” Halászhal bőg, és mondja: „Sőt, egész világunkat ellepi!” A víz rohan locsog-csobogva a világ aláasztalodna. Gyermek és bagly – ó jajj! ó jajj! – halászhalszájban foszladoz ma.  [ Christian Morgenstern: Bitódalok]

   (2019, Gombaszög) - ferrotípia 18x24cm                                           (2019, Gombaszög) - ferrotípia 18x24cm 

[ Frontátvonulás ]

Miért készítünk ma is, több mint százhatvan évvel felfedezése után is nedves kollódiumos képeket? Törékeny ambrotípiákat, biztosan oldalfordított ferrotípiákat...  hát miért tesszük mindezt? Miért akarunk visszatérni az időtlenség korába, amikor nem kell órát néznünk és idő szerint ugranunk más emberek kényére, kedvére. Miért vágyunk vissza a képzeletbeli parasztember mellé, aki mindenhez ért, mindent meg tud oldani, s nyugalom lengi körül. Miért nem akarjuk a naptárat nézni, de akarjuk csodálni a békésen legelésző állatokat, melyek körül boglyas puli rohangál ugatva. Óránkra nézve tudatosul bennünk, hogy mindez, amit magunk körül látunk csupán díszlet, káprázat, melyet egy mozdulattal kihúzhatnak a lábunk alól. Éter illata érinti meg orromat, a kollódium lassankét betelíti az üveglemezt, szilárdulni kezd, elsüllyesztem hát az ezüstnitrátban, hogy érzékenyüljön. Az üveg opálossá, vajszínűvé válik, milyen szép. Csak úgy puszta kézzel az ezüstbe nyúlok, tudom barnák lesznek tőle az ujjaim, kiveszem az üveglemezt s kazettába teszem.  A síber elzárja a fényt, csendesen kattan a biztosító rúgó, még egy utolsó élesség-állítás, majd oldalra hajtom a mattüveget, helyére teszem a kazettát. Zárom az objektívet, nyitom a sildet, ide nézz, mondom ne mozdulj mondom, blende nyitva, számolom az időt, most kész van, mondom, mondom, mondom, mindig mondom, mert ki gondolná manapság, hogy ki kell várni a dolgok sorát, nem szabad sietnünk, mert az szétmaszatolja a munkára kimért pillanatokat az idő végtelen homokozójában. A ma embere ezt már nem nagyon tudja, csak megy, rohan, kullog, ahogy mások diktálják neki. Sild be, kazetta ki, hogy a sötétkamra meghittségében a láthatatlant láthatóvá varázsolja az előhívó, a fixír pedig rögzítse az emberi léptékkel örökkévalóságnak hitt jövő számára. Jól van hát, a csoda ismét megtörtént, mert csodára vágyunk minden nap, s nem akarjuk elhinni, hogy a csoda bennünk van. Csak elő kell hívni, s a saját két kezünkel és a szívünkkel dolgozni érte.

                 Napraforgó (2019, Losonc) - ambrotípia 24x30cm                         Generációk (2016, Somogyfajsz) - ambrotípia 18x24cm*

[ A lázadás kora ]

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott hazafelé menet? A gyepre éppen langy sötétség szállott, mint bársony-permeteg és lábom alatt álmatlan forogtak, ütött gyermekként csendesen morogtak a sovány levelek.Fürkészve, körben guggoltak a bokrok a város peremén. Az őszi szél köztük vigyázva botlott. A hűvös televény a lámpák felé lesett gyanakvóan; vadkácsa riadt hápogva a tóban, amerre mentem én. Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti, e táj oly elhagyott. S im váratlan előbukkant egy férfi, de tovább baktatott. Utána néztem. Kifoszthatna engem, hisz védekezni nincsen semmi kedvem, mig nyomorult vagyok.Számon tarthatják, mit telefonoztam s mikor, miért, kinek. Aktákba irják, miről álmodoztam s azt is, ki érti meg. És nem sejthetem, mikor lesz elég ok előkotorni azt a kartotékot, mely jogom sérti meg.És az országban a törékeny falvak - anyám ott született - az eleven jog fájáról lehulltak, mint itt e levelek s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse, mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse s elporlik, szétpereg. Óh, én nem igy képzeltem el a rendet. Lelkem nem ily honos. Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet, aki alattomos. Sem népet, amely retteg, hogyha választ, szemét lesütve fontol sanda választ és vidul, ha toroz.Én nem ilyennek képzeltem a rendet. Pedig hát engemet sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek, mint apró gyermeket, ki ugrott volna egy jó szóra nyomban. Én tudtam - messze anyám, rokonom van, ezek idegenek.Felnőttem már. Szaporodik fogamban az idegen anyag, mint szivemben a halál. De jogom van és lélek vagy agyag még nem vagyok s nem oly becses az irhám, hogy érett fővel szótlanul kibirnám, ha nem vagyok szabad. Az én vezérem bensőmből vezérel! Emberek, nem vadak - elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel, nem kartoték-adat. Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!  [ József Attila: Levegőt ! ]

Az Ipoly nyáron  (2019, Ipolybolyk)  - Kodak T-Max 100/120 6x6cm / Fomatone MG Classic 532-II  Nature 30x40cm / 30x30cm

[ Lecsópasz ]

A Gombaszögi Nyári Táborban megszűnt a lecsópasz intézménye, rózsáim virágzásnak adták magukat. Érdekes összefüggések. Saját dolgaim közül nem sok minden tölt el elégedettséggel, de az biztos, hogy már elég jó kollódiumot tudok keverni. Nem hiába bújtam Mathew Carey Lea tizenkilencedik századi fényképészet-vegyismereti könyveit.  Lea zseniális fotokémikus volt.  Sokat gondolok rá, stabil kollódiumot kaptunk tőle. Aztán meg tegnap báránypörköltet főztem. Az sem sikerült rosszul. Cselényi Jóska bácsinak (Isten nyugtassa...) meg Káposzta Pistának is van ebben némi része. A lecsópaszt emlegetem, egyébként ez az elmúlt gombaszögi táborok étkezési módja, nekem tetszik nagyon ez a szófejlesztés, mondom emlegetem a lecsópaszt, hát ismét mentünk Gombaszögre, Folkpajtát avattunk, Jocó, Konki, Norbi, Gabi nagyszerű fundálása, Baffiék, Ulmann Pistaék csodálatos munkája, hagyományos kultúránk méltó helye. Aztán jött a köztársasági elnőknő, ilyen nagy gesztust még egyetlen szlovák elnök sem tett irányunkba. Kedves ember, szépen, okosan beszél a magyar-szlovák kapcsolatokról.  Jó hallgatni, jó eszmét cserélni, de jó fényképezni is, mosolyogva tűri a nedves kollódiumos eljárás minden nyűgét. Én meg segédeimmel rekord idő alatt készítettem el róla a készre keretezett  ferrotípiát, melyet magyarul és szlovákul köszön meg. Fényképészműhelyeimben államelnököt még nem fényképeztünk. Ez egy érdekes momentum, de a lényeg, hogy ismét jó volt veletek fényképezni, együtt dolgozni. Köszönet a közös munkáért Gergőnek, Jason-nek, Csabának, Danikak, Péternek  és a többieknek, mindenkinek, akit csodálatba ejtett a fénnyel való rajzolás.

Báránypörkölt, ahogy én csinálom (kinti s benti tűzhelyen is alkalmazható). Hozzávalók:  két kilo bárányhús, disznózsír, három nagy fej vöröshagyma, egy gerezd fokhanyma, hat nagy paradicsom, kettő zöldpaprika, bors, erős- és édes daráltpaprika, só, köménymag ízlés szerint. Elkészítés: a húsról valamennyi faggyút leszedünk, de rajta is hagyunk (ízlés szerint), felaprózzuk ehető darabokra, megmossuk. Felvágjuk a hagymát, paradicsomot, paprikát, fokhagymát - nem kell túl apróra, amúgy is szétfől - majd félre tesszük. Egy edénybe teszünk elegendő disznózsírt, s ebben a felaprított hagymát üvegesre pirítjuk. Egy nagyobb edényt bőségesen kikenünk zsírral, majd rétegesen belerakjuk a párolt hagymát és a húst. Minden réteget módjával megsózunk. Lassú tűzön elindítjuk, vizet nem öntönk hozzá, a bárányhús bő levet enged. Jó másfél órát pároljuk a húst a saját levében. Mielőtt lefőlne, hozzátesszük a fokhagymát meg a törött köményt (csak módjával) és kevés erős paprikát. Zsírjára sütjük, lassú tűzön, folyamatos mozgatás közben pörköljük. Aztán a tűzről levesszük, forró vízzel addig felöntjük, míg éppenhogy el nem lepi a húst. Több vizet ne!  Lassú tűzön főzzük, ekkor tesszük bele az őrölt piros paprikát és a borsot, a paradicsomokat és a zöldpaprikát. Beállítjuk az erősségét és sósságát is. Még vagy két órát lassacskán csekély tűzön, de állandó forrás mellett, mozgatva főzzük. Le is takarhatjuk fedővel. Akkor jó a tűz, ha mindig bugyog, de kevés víz fől el. Mikor már puha a hús, akkor lefőzzük róla a lét a sűrűjéig. Friss, puha kenyérkével, hideg kovászos uborkával kínáljuk.

Zuzana Čaputová (2019, Gombaszög) - ferrotípia 18x24cm                  Miqueu Montanaro (2019, Fülek) - ferrotípia 18x24cm   

[ Sós kútba tesznek, onnan is kivesznek, kerék alá tesznek, onnan is kivesznek ]

Bitang meleg van, bár az is igaz, hogy most van ideje. Kemencébe tesznek, onnan is kivesznek... Cirka egy liter előhívóhoz harminc gramm vas-szulfát, negyven milliliter ecetsav, húsz milliliter etanol. Mindezt hétszáztíz milliliter desztillált vizben. A tiszta ecetsavat jégecetnek nevezik, mert olvadáspontja plusz tizenhét celziusz fok, azon alul jéghez hasonlatos. Aztán az ezüst-nitrát fürdő... néhány napig napoztatás, aztán  desztillált vízzel való föltöltés, egy literre, sűrűségmérés, legkevesebb ezernyolcvan kilogramm per köbméter... ez kábé tíz százalékos oldatot jelent, ugye. Ha nem annyi, akkor lassanként feltölteni ezüst-nitrát kristálykákkal, többszörös leszűrés. Péhámérés, savanyítás, vagy lúgosítás, vagy semmi. Az ezüst-nitrát a az ezüst salétromsavval alkotott sója. Pokolkő. Közben megiszok egy jó pilzenit. Rögzítő. Nátrium-tioszulfát, hősz-harminc százlékos oldat. Erősebb oldat kicsit barnás tónust ad. Csak úgy mondom. Gyengébb zöldesszürkét, még gyengébb neutrális szürkét. Fixírsó. A kollódium meg már rég megkeverve. Lea három, a lusta kollódista kollódiuma. Évekig eltart. Sós kútba tesznek, onnan is kivesznek, kerék alá tesznek, onnan is kivesznek. Halódó rózsáim, mint a Főnix madár, poraikból egyszercsak új életre keltek, igaz kicsit én is segítettem nekik ebben, megintcsak igazsága van a régi öregeknek, kik szerint az ember még a rózsákat is képes megszeretni, mert felfedezni bennük Isten mindent átható teremtő erejét. Én azért félszegen hozzá teszem, hogy a szépséget is, mert nemcsak József Attila volt a szépség koldusa. És jött a hír, meghalt Ökrös Csaba, a prímások prímása. Gondolat megreked, szó elakad...  se szólni, sem írni nem tudok.

(2018, Salgóbánya) - ferrotípia 18x24cm                                             (2018, Gombaszög) - ferrotípia 18x24cm  

[ Szindbád hazamegy ]

Pár hete betöltöttem az ötvenhármat, majd csendesen az ötvennegyedikbe léptem. Szép rózsáim végüket járják, takács (k)atka szívja levüket, lelküket, könnyezve figyelem lassú halódásukat. Paszpartuzás közben levágtam az ujjam hegyét, valóban kitűnően fog a pengém, minőségi darab, a keretezendő argentotípia is jól sikerült, nem is lett véres. Az ujjam levágott darabját zavaromban lehúztam a vécén. Akkor úgy tűnt, hogy az adott pillanatban ez a legjobb megoldás. Körülöttem lassan elszabadul az állatkert, kitört a nyár, érik a kertben a szamóca. Nem nagyon értem hogyan keveredtem én ebbe az egészbe, de panaszra okom nincs. "Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm."'  Ma reggel egy ismeretlen, fél szemét leragasztva tartó, fekete szemüveges férfi köszönt rám illedelmesen. Megkérdezte, hogy hogy vagyok és megismerem-e, persze nem ismertem meg, de meglepetésemben azt hazudtam neki, hogy természetesen igen, s nem tudom miért átmentem az utca túloldalára. Hazafele két cigányasszony jött velem szembe, ócska műanyag vödreikben pompás szepegombákkal, s magyarul kiabáltak felém: szép fiatalember, vegyen gombát. Valahogy, az egészről Márai Sándor jutott eszembe, pedig ennek a minden mindennel összefügg elvén kívül nem is látom más okát. Márai zseniális író volt. Géniuszának egyik bizonyítéka a Krúdy-emlékkönyv. Annyit olvasom mostanában. Mikor az egyik legnagyobb magyar író a másik egyik legnagyobb magyar író bőrébe bújik.   "Most végre csakugyan hazindult utasaival a vörös postakocsi. Döcögött a májusi fényben a batár, s minden benne volt és vele utazott,  amitől Szindbád az életben szenvedett, s amit szeretett. Lassan hajtott a kürtőkalapos kocsis.  Már elhagyta a hatvani vámot, s elhagyott mindent, ami az élet bűvölete, kedvessége, nyájassága, értelme volt.  A világ elmaradt a batár mögött és Szindbád mosolygott, mert tudta, hogy idejében kell elmenni egy világból, melyhez  nincs már igazi közünk. Így mosolygott és utazott a hajós, mert végre hazament. A gyertya csonkig égett, s utolsó  lobbanásával megvilágította Szindbád arcát: most bölcs volt a csukott szemű arc, közömbös és szigorú. Csak keleten tudnak ilyen közömbösen és méltóságteljesen nézni az urak. Mikor vége van valaminek."

      (2019, Losonc) - ambrotípia 24x30cm                                        (2019, Losonc) - ambrotípia 24x30cm

[ Tájképben csendélet ]

Tájképben csendélet, és az a furcsa technika, sejtelmes hangulatok, mintha rajz lenne és nem fényrajz. A negatív... semmi különös, normál negatív, ne legyen túl nagy, lehet kis-, közép-, vagy kisebb nagyformátum.  Én 9x12cm-es Kodak T-Max 100-ra fényképeztem, de ez nem nagyon lényeges. Jobb ha inkább nagyítás, bár elméletileg kontakt is lehet. Itt, jegyzem meg - mert a pozitív anyag fontos - milyen érdekes, hogy mennyire megszerettem az a néhány Foma-cuccot, melyeket már évek óta használok. A Fomatone MG Classic/ Nature papírokhoz nem leltem foghatót a világon. Az Iford Multigrade Art 300, hasonló, de csak hasonló. Nagy kár, hogy a Foma anyaghiány miatt időlegesen leállította a Nature és Chamois papírok gyártását...  Fantasztikus a GD-L fenidon-hidrokinon alapú papírhóvó is, mely elsősorban reprográfia célokra készült. Olyan feketét produlál, ami párját ritkítja. Nagyon kontrasztos, ezért ha az ellentetjét akarjuk, akkor hígítsuk legalább 1+4-re. Vagyis, igen, MG Classic Nature vagy Chamois papírra készítjük a képünket és GD-L-ben hívjuk. A számunkra megfelelő megvilágításhoz expozíciós próbákat (csíkpróba) készítünk, lágy (Y) és kemény (M) szűrőkkel. A tizenkilencedik és a huszadik század fordulóján volt divat, mikor a kép nem négyszög alakú, s nem határolják éles kontúrok. Ezt többféle módon érhetjük el. Én egy maszkot készítettem, fekete karton a közepére egy nem túl nagy lyukat vágtam, a kartont a nagyító-objektív és az alapdeszkán lévő fotopapír között tartjuk, és expozíciók közben enyhén mozgatjuk, hogy a kép ne legyen szabályos kör, kontúrjai meg halványodók, semmibe tűnők legyenek - ezért használjunk hosszabb megvilágítási időt. Enyhén exponáljuk túl a képünket (a következőkben halványítani forgjuk...).  Hívjuk elő, fixáljuk, majd alaposan mosssuk ki a kész képet - vastag anyagról van szó, hosszabb ideig, alaposan mossunk. Mosás után halványítóval, gyengítővel és egy finom ecsettel igazítsuk ki a kép-háttér(alap) átmenetet, ill. híg halványító-oldattal állítsuk be a kép számunkra megfelelő "fedettségét". Ha kicsit több megy le a képből, vagy máshogy, mint ahogy szeretnénk, azt előhívóvaj visszahozhatjuk. Ezért a következő halványítót használjuk:  35g kálium-ferricianid (vörös vérlúgsó), 10g kálium-bromid, 1000 ml vízben oldva. Ha erősnek tűnik az oldat, akkor tovább hígíthatjuk.  Ezután pár percnyi fixálás és ismét alapos mosás következik, majd a papír alapját színezzük enyhe vajszínűről halvány sárgásbarnára. A tonerünk kávé lesz, igen az iható feketekávé. Részint s színe miatt, részint a benne található tannin (csersav, digalluszsav) okán. Legjobb erre a célra, paradox módon a legolcsóbb, silány ízű instant kávé - egy liter vízben kb. 3 evőkanállal oldunk fel, és 10-15 percig áztatjuk benne a képet. Többszörös öblítés jön, majd szárítás. Száradás után a kész képet ízlés szerinti (fehér) kartonnal pasztpartuzzuk, majd tetszés szerint keretezzük.

Emlékezzük meg Frederick Scott Archer-ről, aki százhatvankét éve, 1857 május 1-én halt meg Londonban. Archer - Gustave La Gray és Robert Jefferson Bingham mellett - a nedves kollódiumos eljárás egyik felfedezője, leírója, úttörője, művelője. 1850-ben írt a pirogallol felhasználásáról (az előhívóban), 1851-ben leírta a nedves kollódiumos eljárást, majd 1854-ben üveg-alapú kollódiumos fényképezésről, vagyis a direktpozitív ambrotípiáról közölt kézikönyv jellegű írást. Az utókor nem volt kegyes hozzá: több évtizedre elfeledték, újrafelfedezése egybeesik a kollódium huszadik századi reneszánszával.

Losonci park/ A fa  (2019, Losonc)  - Kodak T-Max 100  9x12cm / Fomatone MG Classic 532-II  Nature 30x40cm

[ A Költészet Napja ]

Ime, hát megleltem hazámat, a földet, ahol nevemet hibátlanul irják fölébem, ha eltemet, ki eltemet. E föld befogad, mint a persely. Mert nem kell (mily sajnálatos!) a háborúból visszamaradt húszfillléres, a vashatos. Sem a vasgyűrű, melybe vésve a szép szó áll, hogy uj világ, jog, föld. - Törvényünk háborús még s szebbek az arany karikák. Egyedül voltam én sokáig. Majd eljöttek hozzám sokan. Magad vagy, mondták; bár velük voltam volna én boldogan.  Igy éltem s voltam én hiába, megállapithatom magam. Bolondot játszottak velem s már halálom is hasztalan. Mióta éltem, forgószélben próbáltam állni helyemen. Nagy nevetség, hogy nem vétettem többet, mint vétettek nekem. Szép a tavasz és szép a nyár is, de szebb az ősz s legszebb a tél, annak, ki tűzhelyet, családot, már végképp másoknak remél.  - József Attila (1905-1937)

Ipoly-part / Rózsa az ablakban (2019, Ipolybolyk/ Losonc)  - Fomapan 100 24x30cm/ Fomatone MG Classic 532-II  Nature 30x40cm

[ Márczius Tizenötödike ]

Én szemfedőlapod lerántom: kelj föl és járj, Petőfi Sándor! Zúg Március, záporos fény ver, suhog a zászlós tűz a vérben. Hüvelyét veszti, borong a kardlap: úgy kelj föl, mint forradalmad! Szedd össze csontjaid, barátom: lopnak a bőség kosarából, a jognak asztalánál lopnak, népek nevében! S te halott vagy? Holnap a szellem napvilágát roppantják ránk a hétszer gyávák. Talpra, Petőfi! Sírodat rázom: szólj még egyszer a Szabadságról! - Utassy József: Zúg Március

Losonc - zsinagóga I. (2019, Losonc) - kallitípia 24x30cm                              Losonc - zsinagóga II. (2019, Losonc) - kallitípia 24x30cm

[ Tandori Dezső:  Szpéró gesztenyefája ]

Szpéró gesztenyefája, pihenni leültem alája, árnya-a-fénye-a-folt, ő, ami-lett-ami-volt. Gyászol az ég ma Medárddal, fákon emitt a madárdal, állok a sírja fölött, jönnek a völgyi ködök. Járok, hajnalok-eljén, tíz év messze kiteltén, nem lett meg tizenegy, szűken az égben a kegy. Domb-töve-majd ha lefekszem, s emlék nem sajog egy sem, szálllok elébe magam, s nincs, ami ott odavan. Ülni se, állni, feküdni, s járni se kell, csak az üdvi térnek a szárny meg a láb, szélben, od’adja magát; szállni, mi semmi e tűnés…! ott leszek én, velem ő és társam, s mind, aki még –  messzi, de messzi vidék.

(2018, Gombaszög) - ferrotípia 18x24cm                                                                    (2018, Gombaszög) - ferrotípia 18x24cm

[ Lágykemény, keménylágy ]

Lágy vagy kemény? Talán puha? Pepita rajta a ruha. Vagy kemény? Utoljára hal meg a remény. Lágykemény, vagy keménylágy? Morcos agyalágy, esetleg biztosan csendes hagymaágy? Mennyire más jellegű képet ad egy lágy és egy kemény rajzolatú objektív, csak megfigyelni is ezt már csodálatos. Fokozottan érdekes ez a nagyformátumú, haványozottan a nagyformátumú nedves kollódiumos fényképezésben. De most senkiben se merüljön fel az oktondi kérdés, hogy akkor mégis milyen rajzolatú objektív használandó? Hát először is, olyan amilyen van. Ha többfajta is van, vagy lehet, hogy legyen, akkor olyan, amilyennek a képe tetszik. Mondják, portréra inkább lágyat használjuk, tájképhez meg keményet... de én ezt nem mondanám. Milyen szép, amikor az arcokra kiülnek az apró ráncok, szakalábak, mikor a szem nézése metsző, a homlokon apró részletek is láthatóvá válnak - és ha egy ködös, párás, fás mező a lassan málló téren át a kézzel meg nem fogható végtelenbe vész...  de persze mindezeknek a teljes fordítottja is igaz lehet. Nincs jobb és rosszabb.  Csak ember és látasmód van.

Hét akkor nézzük: az első kép egy hatalmas képkör kirajzolására is alkalmas Meopta írásvetítő-objektívvel készült, melyben nincs rekesz sem. Egy Meopta Epijunktar 3.8/ 400 mm-es objektívről van szó, mely ultralágyan rajzol és ahogy említettem nem is fényképészeti célokra készült. A második kép szemlátomást teljesen más jellegű. Kemény rajzolatú Carl Zeiss Jena 4,5/360 mm-es optikával készült, mely szabályozható irisz-blendével rendelkezik, Tessar-rendszerű és  szintén nagyobb képkört képes kirajzolni, mint amilyet a gyártója megad. Nyitott rekeszel is elég kemény, f/8-f/16-os blendénél mát  igencsak keményen rajzol. Én általabán keményebb rajzolatú objektíveket kedvelem, portréra is, de ez nem azt jelenti, hogy időnként nem használok lágy optikákat. És, hogy mit akarok mondani ezzel az egésszel? Semmit, egyáltalán semmit.

Nyári rózsa (2018, Losonc) - ambrotípia 30x40cm                      Téli rózsa II. (2019, Losonc) - ambrotípia 30x40cm

[ Sohamár ]

S ahogy guggolt zordon ében méltóságú tollmezében, / Gyászos kedvem mosolygóra váltotta a vén madár, / S szóltam: "Bár meg vagy te nyesve, jól tudom, nem vagy te beste, / Zord Holló vagy, ős nemes te, éji part küld, vad határ, / Mondd, mily néven tisztel ott lenn a plútói, mély, vad ár?" / S szólt a Holló: "Sohamár!"

Mintha ez meg sem történt volna. Mintha nap sem múlott volna azóta, olyan gyorsan rohant el az idő. Megállt az egyik ezüst zsebórám, s elvirágzott minden rózsám, sic transit gloria mundi, de azért készítettem két 30x40cm-es ambrotípiát, téli rózsa, sok kisebb méretű próba után, majdnem úgy sikerültek, ahogy szerettem volna. Majd még egy téli tájképet is az ablakból... 30x40-re. Meglepett, mert első nekifutásra próba nélkül majdnem olyan lett, mint ahogy a fejemben megszületett. Bekereteztem mindet - már egész jól keretezek, paszpartuzok:  masszív acélvonalzó és éles, jól fogható penge kell. Néhány kész kép, rengeteg munkával - ez a gondolat azért megnyugtat, mert ugye mire is lenne az a rengeteg kép. Talán nem veszett el még minden. Meg amúgy idő sincs. Akkor minek az ezüst zsebóra...  Hát a szépség miatt, ugyanúgy, mint az ezüst kép. Mert ugyan mi is lenne velünk szépség nélkül ebben a világban...

                                Téli rózsa I. (2019, Losonc) - ambrotípia 30x40cm                            Nyárfa télen (2019, Losonc) - ambrotípia 30x40cm                 

[ Én vagyok az, aki nem jó ]

Kint szakad a hó. A reggeli szigorú hideg, délutánra is alig szelídül. Ebben az irdatlan télben úgy nyílnak a rózsáim, mintha széles kedvű, tikkasztó nyár lenne. Mosolyogva néznek ki az ablakon, bent meleg, állandó öntözés, s minden, egy rózsa-léthez szükséges dolog, kint meg hó, fagy s halál. Egy rózsának, talán szabadságra sincs szüksége, eszeveszetten futni nemigen akar a bársonyos tavaszi mezőkön, s a friss illatos szénában hanyatt fekve sem tekint fel a csillagos végtelenségre a mindenségen elmélkedve. Ilyet talán csak néhány ember csinál. Pár nap és itt a Karácsony. Ilyenkor inkább elkerülöm a vásárokat, a csillogó áruházakat - nem mintha máskor szívesen járnék ezekre a helyekre -, ez az időszak nekem teljesen mást üzen. Karácsony előtt szeretteinkhez Pestre utaztunk. Nem is értem ezt az egészet, minden olyan mint egy megbolydult hangyaboly. Az Újbuda központban egy hajléktalannak pár darab házi süteményt adok, abból, amit Judit sütött a gyerekeknek. Mindenki leszegett fejjel járja kijelölt pályáját, mint amolyan vak villamosok, melyeket mások igazgatnak. Vasárnap nagy hidegből, s télből a tavaszba ugrunk, a havat egy nap alatt felfalja a tíz fokos meleg és az eső. És hétfőn megszületett a Megváltó.

Lea 3  2018.11.25 - 2017.05.02  (2018, Losonc) - ambrotípia  10x15cm

Elmúlt a Karácsony, s minden szép pillanat lóhalálában rohan. 24x30cm-es filmkazettáimba síkfilmet raktam, valamikor a napokban ki kellene menni az Ipolyhoz fényképezni, ott a hó nélküli tél is gyönyörű tud lenni. Kollódiumot kevertem, nyárra kell már, ideje van, mert a Lea 3 sokáig érik. Rögtön vége az évnek, de azért tegnap ki kellett próbálnom, hogy a kicsit több, mint egy hónapos előző keverésű Lea 3 kollódium mit produkál, összevetve a másfél évessel. Természetesen mindkettőt egyformán exponáltam, ablakon keresztül jött a napfény, szemben oldaról egy 400 Ws-os vaku, egy villanás, egy másodperc és f/5,6-os blende. Érzékenyítés négy perc, hívás húsz másodperc, rözítés öt perc. Nekem úgy tűnik, hogy az új kollódium a régebbihez képest kicsit még kevésbé érzékeny, de már bőven használható. Hát így. Ez a két 10x15 cm-es ambrotípia előtanulmány egy 30x40cm-es képhez, mert evés közben jön meg az igazi éhség. A két 10x15cm-es tesztkép után  után rögtön felöntöttem egy 18x24cm-est, majd jött egy 24x30cm-es üveget is - a 30x40cm ezért nagyobb előkészülést igényel, de a héten megcsinálom. Ablakban virágzó rózsa, Karácsony havában...

[ Novemberben, ősszel ]

"Holdvilágos, fehér úton,/ Mikor az égi pásztorok/ Kergetik felhő-nyájakat,/ Patkótlanul felénk, felénk/ Ügetnek a halál-lovak. // Nesztelen, gyilkos paripák/ S árnyék-lovagok hátukon,/ Bús, néma árnyék-lovagok, /A Hold is fél és elbúvik, / Ha jönnek a fehér úton. // Honnan jönnek, ki tudja azt?/ Az egész világ szendereg: / Kengyelt oldnak, megállanak./ Mindig van szabad paripa/ S mindig van gazdátlan nyereg. // S aki előtt megállanak,/ Elsápad és nyeregbe száll / S fehér úton nyargal vele/ Holdvilágos éjjeleken/ Új utasokért a Halál."  A halál lovai... Mint egy kalotaszegi varrottas, annyira cifrán gyönyörűek, csodálatosak ezek a szavak. Mint mikor vén nagyszakállú bölcs mormog misztikus varázsigéket, amelyek lassan, mint szétszakadt dunyhából a pihe hullanak alá a végtelen magasból. Ady Endre, aki talán a magyar költészet valahavolt legszebb sorait vetette papírra, örökké  tagadta, de örökké kereste, s úgy gondolom végül meg is találta Istent. A tékozló fiú, ki százszor megtagadja Atyját, de  csak a keblén lel nyugalomra. Ady az égben szárnyaló óriás, és a porba leroskadt ember, aki mindig, minden állapotában ugyanaz.

b     

(2018, Gombaszög) - ferrotípia 18x24cm                                                                   (2018, Gombaszög) - ferrotípia 18x24cm

[ Mezei Lajos 1954-2018 ]

Hát kedves Lajos, pár hete, mikor Borzován a konyhátokban ültünk, Margó finomságait eszegettük, s ahogy szoktunk huncutkásan, jó kedvűen beszélgettünk és pálinkát ittunk hozzá, nem gondoltam volna, hogy ebben az életben ez az utolsó alkalom...  Ma meg a Halál aratott, és itt az idő, búcsúzni kellene, - ha kellene... -, de nem megy. Szemem bepárásodik, megbicsaklik minden gondolatom, gorcsbe rándulnak ujjaim s a lelkem is. Nem tudom, hogy mit mondjak Neked és mit mondjak magamnak. Hogy lehet az, hogy vége... csak így egyszerűen, egyik pillanatról a másikra? Ugye ez nem lehet, ugye van és lesz folytatás?  Hisszük, hogy van tovább, bízzuk a találkozást, reméljük, hogy ha majd eljön az ideje, akkor ismét egy asztálnál fogunk ülni.   Drága Lajos, a puha szülőföld adjon testednek nyugodalmat, s a Teremtő Isten fogadja magához lelkedet.

[ Teljes napfogyatkozás ]

Felületes szemlélőnek talán úgy tűnhet, hogy talán kicsit hűtlen lettem a nedves kollódiumos eljáráshoz. Persze pont az ellenekzője igaz:  kezdek ráérezni 30x40cm-es ambrotípiák és ferrotípiák ízére, egyre kevesebb hiba jelenik meg a képeket, már meg tudom rendesen fogni a 30x40cm-es 3mm vastag, elég nehéz üveglapokat, vagy az ugyanilyen méretű, de csupán 0,6mm vékony fémlemezeket (ami sokszor még kevésbé egyszerű), satöbbi, satöbbi.  Egy kép egy hétig készül. Jó esetben...  Igazán lelassítja az embert ez a formátum, gyönyörű csigatempót diktál, kikényszeríti, hogy csak rá összpontosíts, a szétszórtság helyébe a saját rendjét állítja, általa megszűnik a világ, csak a kollódium marad. Érdekes, hogy hamarabb nem tűnt fel az a hatalmas különbség, mely ezt a formátumot elválasztja akár a 24x30cm-estől. Csodálatos !  

A kollódium mellett egyre inkább beleszédülök az ultranagyformátumú síkfilmes fényképezés gyönyörű feneketlen kútjába. Már 24x30cm-re sem egyszerű és olcsó mulatság pankromatikus síkfilmet filmet venni, főleg ha kicsit jobb márkát szeretnénk. Ugyanez a 30x40cm-re igencsak komoly döntés, és nagy vállalkozás. Igaz, az Ilfordnál van ULF (Ultra Large Format - ultra nagy formátum, 18x24cm vagy 8x10" felett) program  - akár atipikus és hatalmas méretben is legyártak FP4 Plust, Delta 100-at, HP5-öt, stb. -, de bevallom, hogy az árak láttán kissé elszédültem. Ez az út bármennyire csábító, de számomra nem járható, ezért más megoldást kellett keresnem. Az egyik megoldás a Fomapan 100-as, melyet a Foma gyárt 24x30cm-es méretben (de sajnos ez a legnagyobb méret) és megfizethető áron. Sohasem lekesedtem a Foma filmekért, de a szükség törvényt bont. A másik megoldás (ha a pozitív papír negatívként való használatától eltekintünk) az orthokromatikus film  - vagyis rtg film. Ennek az egyedi és nagyon érdekes képi világ mellett előnye, hogy piros fényben is kidolgozható. 24x30cm-re szintén a Foma készít Medix XBU (kékérzékeny) és Medix XG (zöldérzékeny) két oldalon öntött síkfilmeket, 30x40cm-re pedig hozzáférhető az Agfa CP-GU (zöldérzékeny) vagy CP-BU (kékérzékeny) síkfilm. Például az első csomag Agfa CP-GU 30x40cm-es filmet egy állatorvostól vettem bagó pénzért, aki klasszikus rtg gépét digitálisra cserélte. Valószínűleg elefántokat és zsiráfokat röntgenezett erre a méretre. Nagyon kontrasztos anyagokról van szó, ezért érdemes úgy exponálni és hívni, hogy azért legyen szürkeárnylat is. Megoldható, megtanulható. Vigyázni kell, hogy előhívásnál ne karcoljuk össze a filmeket, ne hívjuk túl, stb.  Mindenki másképp csinálja és másra esküszik.  Én Ilford ID-11 1+3-ban, majd kicsi kiegyenlítő bóraxos fürdővel, szemre hívom és ez számomra jó eredményt ad. Egyszerűen fotótálban hívom a síkfilmeket úgy, hogy méretre vágott üveglapokat teszek a tálak aljába - a sima felület nem karcol. Kis gyakorlattal és odafigyeléssel szinte tökéletes. Jó mulatság ekkora (vagy még nagyobb) negatívokkal dolgozni.

Tea (2018, Losonc) - Foma Medix XG 24x30cm/ Fomatone MG Classic 532-II  Nature 30x40cm

Évtizedek óta imádtam az Ilford és Kentmere papírokat. Aztán jött a Fomatone MG Classic 532-II Nature és minden mást elfelejtetem. Multigrade pozitív nyersanyagról van szó, érdekesen strukturált természetes krémszínű karton alapon, matt egyedi klór-bróm ezüst emulzióval, meleg tónusú barnás, zöldes, krémszínű és még ki tudja milyen színvilággal. Nagyszerűen kezelhető pl. tiokarbamidos vagy szelénes tonerrel, lith printhez is kimondottan kínálja magát. Csodálatos papír. 1+4... 1+6-os hígítású Foma GD-L-ben (reprográfiai hívó) hívva gyönyörű mélyfeketéket produkál,  s elképesztő képi világ jelenik meg, amit még néhány apró trükkel fokozni lehet. Nekem ez a fotópapír - előhívó párosítás kontakhoz, de nagyításhoz is jelenleg a non plusz ultra. Csúcs, egyszerűen lenyűgöző, nem tudok betelni vele. 24x30cm-es negatívot 30x40cm-es, 30x40cm-es negatívot pedig 40x50cm-es papírra kontaktolom. Így könnyebb paszpartuzni,  keretezni. Teljes napfogyatkozás.

Tugári patak ősszel  (2018, Losonc)  - Fomapan 100 24x30cm/ Fomatone MG Classic 532-II  Nature 30x40cm

[ Történelmi arcképcsarnok, háromszáz képpel ]

Nagyon szeretem ezt a könyvet. Sőregi Nagyapámé volt. Amikor a kezembe veszem, akkor visszerepülök térben és időben Nagyapám idejébe és falujába Sőregre. Érzem, hogy velem fogja a könyvet, látom kedves, huncutkás mosolyát. Emlékszem gyermekkoromban, csodálkozástól és ámulattól nagyra nyílt szemmel és eltátott szájjal hallgattam őt, aki Árpádról, a törökverő Hunyadiról, Mátyás királyról és a többi nagy emberről mesélt, mutatta a könyv képeit, melyeken a honfoglás-korban magyarok fehér lovat áldoznak, és déceg vitézek harcra emelt pallossal vágtatnak. Titokban mikor senki sem látta, zöld zsírkrétával a könybe rajzoltam néhány dölőngélő ákombákomot. Gondoltam, ezzel hátha én is hozzájárulok a dicső múlthoz. "1909. szept. hó, Emlékül kaptam Gulyás Pál tanítótól, 1909-19010 iskola év elején. Mihály János." - olvasható a könyv legelső lapján Nagyapám szépírású bejegyzése. "Történelmi arcképcsarnok az ifúság és a nép számára háromszáz képpel, bolti ára két korona"  Megsárgult lapok, melyek szélei töredezettek, ismeretlen eredetű foltok, több helyen szakadások, melyeket átlátszó pénzragasztóval javítottak. "Dolinay Gyula hírlap- és könyvkiadó vallalata, Budapest, IV. Kecskeméti utca 13. szám, Pázmáneum nyomda és irodalmi vállalat, Budapest 1909."  Képek, metszetek, melyeken megelevenedik a képzelet stilizálta múlt, lovasok, vitézek, évszázadok vonulnak a lapokon keresztül, s én nagyszüleim konyhájában ülök Sőregen, s hallgatom Nagyapám elbeszéléseit. "Minden érzéseddel szeresd földedet, mely szült, ápolt, s hantjával egykor eltakar... El tudnátok-e viselni  a szégyent, hogy őseitek sírhantja felett idegenek üljenek győzelmi ünnepet, ti pedig mint leigázott nép merüljetek dicstelen sírotokba ?" - így ír az ajánlásban a könyv szerzője, benne minden korszellmel, ami a huszadik század elejét  jellemezte a korabeli Magyar Királyságban, kicsit több, mint száz éve. Azóta elképesztőt fordut a világ, s többekel együtt elhervadt Sőreg is. Azt a kertet, amellyel nem törődnek, belepi a gaz, piros alma helyett szúrós bogáncs terem benne. Háromszáz kép a történelmi arcképcsarnokból, Nagyapám keze írása, a barnult, töredezett lapok... ablak a múltba, egy rég elmúlt és szinte elfeledett világba, ami már soha nem jön vissza.

Diófák  (2018, Sőreg)                                                                                                         Borostyán  (2018, Sőreg)

[ Ideje van az ég alatt minden akaratnak ]

Végefele jár a meterológiai nyár, igaz a hőmérsékletek nem ezt látszanak alátámasztani. Panaszolják, hogy szokatlan a forróság, pedig nem is. Ezen a nyáron ritkán volt sokkal harminc fok feletti hőmérséklet. A médiáknak egy-két jól sikerül szenzációs hazugsáért semmi sem drága. Hiába, a zűrzavar és az ipari mértékű dezinformáció korát éljük. Pedig szabott ideje van mindennek, mi meg még azt sem tudjuk, hogy miért születünk és miért halunk, csak vaksi szemmel és bugyután bámulunk magunk elé. Legfeljebb néhány többé vagy kevésbé sikerült okoskodásra futja. A nyáron semmit sem csináltam annak érdekében, hogy a 30x40cm-es gépen használni tudjam a nyagyobb objektíveket - de most kezdek hajlani arra, hogy elfogadjam Lujó segítségét, s ezzel talán elmozdulok a lustaság és tehetetlenség okozta holtpontról. Jön az ősz, s kezdődik a 30x40cm-es ambrotípiák ideje, mikor mindenre van idő, mikor az ember elbújik műterembe, sötétkamrába, mikor egy hónap alatt készül egyetlen kép. A lassúság ideje, az időtlenségé, a megállt idő kora. Kellenek a nagyobb objektívek is. Elmosolyodom, tudom, szép dolgok ezek...

(2018, Gombaszög) - ferrotípia 18x24cm                              (2018, Gombaszög) - ferrotípia 18x24cm

[ Folkszöglet, hívd elő a csacsit ]

Közepe elmúlt a nyárnak, aratnak, "a fákon kék ampullákban érik a szesz."  Harmadik éve, hogy nem volt pálinkához elég szilva, hát most egyszerre jött mind az elmúlt három év termése. Az sem jó ha kevés, az sem jó ha sok: leszakadnak a fák a gyümölcs terhe alatt, hiába a támaszték, hiába minden. Ráadásul a hamar jött nyárban hamarabb érik a szilva, már kék, de cukortartalom nélkül hullik le. Bilás Zsuzsi a Vadalma második számában azt írta a Folkszögletről, hogy ez a (egyik) legjobb dolog, mely Gombaszöggel történhetett. A Folkszögletet a Hagyományok Háza Hálózat felvidéki fiókintézményeinek a munkatársai változtatták  elképzelésből valósággá. Szerencsém volt ott lenni, s részese lehettem ennek az élménynek. Barátaim kitűnő munkát végeztek. Nemkülönben nagyszerű volt Gergő, Péter és Dani Hívd elő a csacsit nevű fényképész műhelye. Kisforátum, középformátum, fekete-fehér, színes, lyukkamera, cianotípia, nagyformátumú nedves kollódiumos fényképezés...  kb. ennyi fért bele ebbe a pár napba. Csodálatos volt ismét ezekkel a fiatal lelkes fényképészekkel együtt dolgozni. Kedden csatlakozott hozzánk Gibbó is,  vagyis két kollódista egy csárdában, de jól, és békésen megfért. Az idén szinte kizárólag ferrotípiákat készítettünk. Praktikusabb és gyorsabb volt az ambrotípiánál. Annyi volt az érdeklődő, hogy ha egész héten dolgozunk, az is kevés lett volna. Sajnos többeknek nemet kellett mondanom, sajnálom, de az idő véges. Köszönöm mindenkinek a közös munkát.

(2018, Gombaszög) - ambrotípia  30x40cm                                                                         (2018, Gombaszög) - ferrotípia 18x24cm 

[ Az elmúlt időkről ]

A felszín változik, a mély változatlan, igen ezt már mondtam. Nem tudok újat mondani, talán nem is akarok. Mindent elmondtam már, mindent amit lényegesnek tartottam. Akár szóval, akár képpel. A többi csak ráadás, önmagam ismétlése, ha úgy tetszik üres szószaporítás...  Régen ha fényképezkedtek az emberek, akkor  megmosakodtak, megfésülködtek, ünneplőbe öltözették testüket, lelküket, hisz tudták, hogy az időt állítják meg a kedvükért, s ezáltal az örökkévalóság egy kis morzsáját ízlelik meg.  Kicsit ebbe az időbe szerettünk volna visszatérni két nagyszerű fiatalember segítségével, akik példát mutattak virtusból.

     Palócz lyány (2018, Salgóbánya) - ambrotípia 30x40cm         Palócz legíny (2018, Salgóbánya) - ambrotípia 30x40cm     

Ezt a két 30x40 cm-es ambrotípiát csaknem három órán készítettem, segédem, valamint az ifjú hölgy és fiatalember becsületére legyen mondva tűrtek mindent: a bántóan éles fényeket, a hosszadalmas élességállítást, a felvételi anyag elkészítését., vaskos morgásaimat, a rengeteg kiváncsiskodó tekintetet.  A régi emberek jutottak róluk eszembe, azok a pásztornépek, akikkel életemben összehozott a jószerencse,  nagy- és dédszüleim, akik ereklyeként őrzött fantasztikus korabeli családi fotográfiákról és odaátról néznek vissza rám, simogató, immáron már mindent látó tekintetükkel. Az elmúlt idő az, ami alatt lassanként már elfogyott a szó, elfogyott a kép, mint ahogy minden elfogy egyszer, ujjaink között pereg le, s tűnik a semmibe.

  Gyulai Bence Fotóbetyár (2018, Salgóbánya) - ferrotípia 18x24cm        Strausz Franciska (2018, Salgóbánya) - ferrotípia 18x24cm     

Rodinal... igazán soha nem kedveltem ezt  a hívót. Talán azért, mert soha sem értettem, éreztem igazán. Találtam egy receptet, ami hasonló a Rodinalhoz, a neve is frappáns - PaRodinal - és érdekessége, hogy hatóanyaga egy (bármilyen)  paracetamol alapú gyógyszer...  fájdalom- és lázcsillapító. Érdekesnek találtam, hát kipróbáltam, íme a recept:   12 darab Paralen 500 (vagy hasonló) pirula, nátrium-szulfit 20g, nátrium-hidroxid 8g, esetleg 1 g kálium-bormid, 75 ml víz. Használat előtt 24 órával el kell készíteni, meleg vízben minden jobban oldódik, a nátium-hidroxiddal óvatosan bánjunk (veszélyes, maró vegyszer), hívás előtt nem árt egy gyenge átszűrés. Mielőtt életünk legjobb felvételeit hívnánk ezzel  a hívóval, talán jó lesz kipróbálni valami jelentéktelen filmen, ill.  az optimális hígítást és a hívásidőt stampedlis módszerrel meghatározni: ez nagyon hasonló lesz, mint a Rodinalnál. Alább Fuji Acros 100 és Ilford FP4 Plus filmek találkozását lehet megfigyelni a PaRodinal nevű löttyel. Jobb lett, mint amit vártam. Vagyis határozottan jóóó...

                           Rózsa tövis nélkül (2018, Losonc)                                                                                  Nagyszüleim temploma (2018, Sőreg)         

Mit tegyünk ha a fényképezőgépünk fénymentessége lassan, de biztosan kezd a múlté lenni? Olvassunk el pár haikut (5-7-5-ös japán versforma), mondjuk: "Minden romokban/ a tavalyi gyékények/ törnek, piszkosak." vagy:  "Gyökeret hajt a dugvány/ ködfátylas éjféli hold."   Aztán:  " Néma csönd honol/ sziklaszirtbe hasít/ kabócazene. ", majd kesessük meg  Aki Asahi honlapját, aki lézerrel vágott ezt-azt árul ilyen-olyan fényképezőgépekhez. Jó több színű gépburkolatokat kapni, de nekem Mamiya RB-67-hez fénymentesítő méretre vágott öntapadós szivacsmicsoda kell, mely megszünteti a beszűrődő fény által a filmen megjelenő kétségkívül érdeskes, de egyáltalán nem kívánatos jelenségeket.  12 dollár két teljes garnitúra, ez több mint jó. A csomagolásra, postázásra és az anyagra jellemző a precíz japán mentalitás. Tíz nap alatt meghozza a posta, Asahi honlapján található  fényképes leírás alapján egy kis kézügyesség és akarat birtokában profi fénymentesítővé válhatunk pillanatok alatt. Mikor szétszedtem az erbét, akkor csodálkozva láttam, hogy szinte nincs is fénymentesítő szigetelés a gépen sehol. Sem a kazettában , sem a tükör környékén, sem a forgóban. Elfogyott, elfogyasztotta az idő. Hát nem is értem, hogyhogy csak ennyi picike fény szivárgott akaratlanul a gépbe ezen a nagy hiányon keresztül. Cirka egy órás munkával megjavíthatjuk fényképezőgépünket, s megízlelhetjük a jól elvégzett munka édes gyümölcsét. Micsoda öröm.

Kora tavasz (2018, Ipolybolyk)                                                                         Ketten (2018, Szilice)

Lusta voltam, fáradt és morózus, elfoglalt, fejfájós, meg miegymás. Esténként pálinkát ittam, szilvapálinkát, de csak kicsit, egy kupicával. Február óta nem voltam képes megcsinálni a filmkazettát és befejezni az új 30x40 cm-es gépemet - bár rögtön az elején, nagy vehemenciával a nagyja munkát már elvégeztem. Hát most ismét nekiestem. A gép hamar kész, az utolsó lépés a hamonika megtámásztása, mert már közepes kihuzatnál is belóg és takar. Csodálatos ez a fúrás, faragás. Imádom a nagyformátumú fényképezést. A kazetta-készítés technológiája már a kipróbált réteges módszer, fenyőfa-lecekből, szololit lemezből, miegymásból. A kazettához még egy 18x24 cm-es szűkítőt is tervbe vettem.  Expozíciós próbákhoz okosabb a kisebb méret. Néhány munkaóra, meg néhány óra munka, és készen is a filmkazetta. Síkfilmhez, 2-3 mm-es üveglaphoz egyaránt használható. Lakkozás, festés, tökéletes kiszárítás s jöhet a tesztelés. Először fotópapírral, majd Agfa orthokromatikus síkfilmmel, aztán kollódiumos üveglappal.

A kész fényképezőgép a filmkazettával, az új mattüveg, valamint az első 30x40 cm-es ambrotípia

A papírnegatívos próbából kiderült, hogy a kazetta tökéletesen fénymentes, de a síkja és a mattüveg síkja között 5-8 mm különbség van. Vagyis: ami a mattüvegen éles az már a felvételi anyagon életlen. Számítottam erre, mivel nem nem kaptam megfelelű vastagságú (vékonyságú) anyagot a kazettához. Másik kazettát egyenlőre nemigen szeretnék készíteni, ezért nem marad más hátra, mint a mattüveget eltolni. Szerencsére a keret lehetőséget ad erre a pár mm-es eltolásra, csupán új rögzítő füleket kell készíteni. Egyéként elég sötét, karcos, nem nagyon jó ez az eredetinek tűnő mattüveg, ezért elhatároztam, hogy csiszolok egy másikat - jó alkalom a cserére és az összehasonlításra. Továbbá nem tetszik a élesítés sem. Elég primitív, nehézkes és pontatlan megoldás ez így, hogy fa csúszik fán, ezért már nézegetem a készen kapható fogasléc-fogaskerék megoldásokat. Úgy tűnik egyszerűen beszerezhető és alkalmazható, a gép bonyolult és durva átalakítása nélkül is. Csupán meg kell rendelni a megfelelő léc-kerék párost és fel kell szerelni. Tehát a kollódiumos tesztelés most elmaradt és jön a mattüveg síkjának a korrekciója. De ami késik, nem múlik...

Félkész 30x40 cm-es filmkazetta,  gombok, előlaplap objektívmenettel, kihuzat, mattüveg, réz fogantyú, Moisson & Vilette Paris 30x40cm állványon

Utazókamera, 1902-ből, 30x40cm képmérettel. Össze is lehet csukni, s lehet emberi léptékkel hurcolni is, hát ez a kredencnyi FKR 30x40-el nem nagyon ment... Ez annyit tesz, hogy  ezt a képméretet ezentúl idehaza  is tudom fényképezni és kidolgozni. Érdekes, hogy száz tizenvalahány évvel ezelőtt ugye milyen mást jelentettek a méretről s egyebekről alkotott fogalmak. Pedig nem is volt az olyan régen. Vagy olyan sok lenne ez a kicsit bő egy évszázad? Tudom, a hihetetlen technikai fejlődés...  De hát mire megyek én ezekkel a mostani kis mütyürökkel, hát igaz, az is csinál képet. Csakhogy milyet...  mondják, szépet. Szépet? Hát mi a szép?  Vagy a szépség, mint esztétikai kategória is fejlődőképes?  Ma minden eszközünk okos, de a felhasználók az egyre butábbak. Régen a buta eszközöket a felhasználóknak kellett megtölteni értelemmel (ha úgy tetszik okossággal, ismerettel, tudással). Hát igyekszem én is így tenni és okosságban felnőlni ehhez a géphez. 

[ Berki Pál  1934-2018  ]

Ez a pillanat, melyet a fényképezőgépem zárszerkezete megörökített a mai napig elevenen él az emlékezetemben. Kellemesen meleg október eleje volt, igazi vénasszonyok nyara, Feleden, Pali bácsi házának az udvarán ültünk kint. Még nyíltak a nyárutó virágai, a bokrok zöldek és dúsak. Négyen voltunk, Gergő az asztalra tette a diktafonját, Jocó néhány fényképet készített, én is portréra emeltem a gépemet, Pali bácsi pedig, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna, elkezdett hegedülni. Minden póz és erőltetettség nélkül, úgy, mint amikor az ember embertársaival csendesen beszélget. Most is hallom a hegedű hangját, látom Pali bácsi finom mosolyát, szemének csillogását. Ez a pillanat nemcsak filmen hagyott maradandó nyomot, hanem bennem is örökre megmaradt. Gömörben sok híres zenekar volt. Szerencsémnek és a sors különleges kegyének tudhatom, hogy közülük sok nagy és kitűnő zenészt ismerhettem. Mára hírmondónak is alig maradtak. Az Utolsó Óra már elhagyott bennünket. A nagymutató kaszaként suhan el az arcunk előtt, túl a husznegyedik órán.   Pali bácsi, nyugodj békében.

[ Z6I3  ]

Zalka Imre kiváló fotográfus-mester, gitáros, a Csókolom zenekar alapító tagja, szenvedélyes horgász  hatvanhárom éves. Barátai, tisztelői ünnepi kiállítást rendeztek születésnapja alkalmából a FUGA Budapesti Építészeti Központban. Délután fél háromra értünk a fugába, Gálos Laci a főszervező kicsit késett, rengeteg dolga volt, de nagyon ügyesen csinálta. Mi meg  ráérősen beszélgetve vártuk, mikor egyszercsak befutott Imre, bicajjal. Fények villogtak rajta. Sok-e ugyan az a hatvanhárom év, vagy tán kevés, vagy pontosan annyi, amennyi kell, hogy legyen?  Hatvanhárom év emberi életbe mi minden fér bele? Ilyenek jártak a fejemben, közben a Fuga újságpapírral tapétázott falán egy fakó Petri György-portrét és a sarokban Zalkát és gitárját nézegettem. Egy éve nem láttuk egymást. A lányok nagyra nőltek, valódi nők lettek. Isten éltessen, boldog születésnapot, boldog életet, Barátom.

                            Zalka Imrével pálinkázgatunk (2017, Losonc) - ambrotípia  24x30cm                      ZI parafrázis (2017, Losonc) - ambrotípia 24x30cm             

A napokban lecseréltem két nagyformátumú gépemet egy harmadikra. Az FKR 30x40-el sosem fértem el, a 4x5-ös Cambót meg már második éve nem használtam. Így tettem szert egy 30x40cm-es franszisz Moisson&Vilette kamerára, melyet 1902 körül gyártottak Páris városában, ha hinni lehet ennek a világnak. A kutya tudja, hogy hol raktározták az elmúlt fél évszázadban, mert egy napos munka kellett hozzá, hogy a koszból kivakarjam. Mikor végeztem, akkor majdnem úgy néztem ki, mint egy kéményseprő és egy meglepően jó állapotban lévő mahagóni fényképezőgéppel találtam szembe magamat. A harmonikák  fénymentesek, jó állapotban, eredeti mattüveg, egészséges, igaz picikét szétszáradt fa. Enyhe felújítás, sellakk, smirgli, vercajg, ez-az, s mindjárt emberi kinézete van ennek a párizsinak. Nagy öröm ám egy ilyen fényképezőgépen dolgozni. A jövő héten jön az anyagbeszerzés majd a filmkazetta barkácsolása. Aztán tesztkép fényképpapírra (30x40 cm-es planfilmem még mindig nincs), majd kollódiumra. Várom.

Tulipános ajtó, Midland Camera Company W &W 24x30 cm, FKD 18x24cm, 

[ Kallós Zoltán  1926-2018 ]

Fordulj kedves lovam napszentület felé úgyse jövünk többet soha visszafelé messze földre megyek elbujdosok innet szép szülőhazámat nem látom meg többet Fújd el jó szél fújd el hosszú útnak porát hosszú útnak porát fakó lovam nyomát jó ló volt a fakó jó a viselete áldja meg az Isten aki felnevelte Porladozik csontja fekete főd nyomja az én bús szívem is csak a bú rongálja árva vagyok árva mint réten a tarló kinek ékességét elvette a sarló

Az idegen földön olyan beteg vagyok szomszédim házáig alig elámbolygok szomszédim azt mondják talán meg is halok én is azt gondolom meg sem is maradok Idegen országban idegen emberek járok az utcákon senkit nem ismerek szólanék hozzájuk de ők nem értenek ezen az én szívem de nagyon kesereg

[ Maradiak ]

Mondják, maradiak vagyunk. Az ajtót meg az ablakokat is csak most cseréltettük ki modernre, nincs mikrohullámú sütőnk, sem házi mozink. Az időm ezüst óraláncon függ, nem pedig mobiltelefon érintőképernyőjén hunyorog. Kedvesem nem jár műkörmöshöz, én meg kollódiumra fényképezek.  Szakadt a hó majdnem két napig, de aztán olvadt, majd megint megszigorodott. Boldogasszony hava van, de egyszer ilyen, másszor olyan az idő. "Pálnak fordulása / Fél tél elmúlása / Piroska napján a fagy  / Negyven napig el nem hagy.  / Ha fénylik a Vince,  / Megtelik a pince.  / A ködös január  / Nedves tavasszal jár."   Maradiak vagyunk, modják, nem is értem miért, süt a nap kint, de valahogy nem tudom szeretni ezt az alacsonyan sütő téli napot, olyan éles, kemény és hideg, mint egy jófajta kés acélja, és úgy át is járja az embert, mosolyt hazudva, csendben. Előhívókat kevertem, nedves kollódiumos eljáráshoz, többet kipróbáltam és összehasonlítottam az egyszerű vasszulfát-jégecet-alkohol  formulával, réz-szulfáttal, bárium- és kálium-nitráttal kísérleteztem, jégecet helyett hangyasavat, kénsavat, salétromsavat próbáltam, de semmi jelentősre nem jutottam. Némelyik kicsit más tempóban hívott, más volt a szaga, nem is vártam mást. Maradtam hát az egyszerű hagyományos hívónál.  Itt van a báli szezon. Inkább otthon maradok.

           Én, mint kettévágott alma (2018, Losonc) - ambrotípia  24x30cm             Cserbóka (2018, Losonc) - ambrotípia  24x30cm                           

[ Mennyből az angyal ]

A minap Zalka Imre beszélt a Tilos Rádió Haladó c. horgászati műsorában, szeretem hallgatni Imre történeteit... Lassan Karácsony, legyön hozzánk mennyből az angyal, de megérezünk-e ugyan ebből valamit, vagy csak a mai világ műkarácsony-hangzavara szűrődik be a redőnyőkön át?  A hideget már viszont megéreztünk, reggelre a minusz tizet ostromolta a hőmérő higanyszála, napközben sem ment feljebb mínusz kettő-háromnál. Mindenen zúzmara, s néháy centi friss porhó. Valami marad még a régiből is, úgy néz ki, az idén fehér karácsonyunk lesz. Manapság ez már ritka. Ilyenkor néha eszembe jut Márai verse is, "És elmegy sok ember előtte: / A Katona, ki szíven döfte, / A Farizeus, ki eladta, / Aki háromszor megtagadta. / Vele mártott kezet a tálba, / Harminc ezüstpénzért kínálta...", de leginkább gyermekkorom karácsonyaira emlékezem, szentesti sétáinkra, ahogy Édesapám kezét fogjuk, egyik oldalról az Öcsém, a másikról én, hallom és érzem, hogy talpam alatt ropog a friss hó, gyalogolunk végig a városon, meg vissza, számoljuk a kivilágított fenyőfákat, teljesen lemegyünk a gyárig, miközben Édesanyánk otthon csomagolja az ajándékokat.  Szürke az ég, talán havazni fog, reggelre erős fagyot mondanak, kikészítem a bélelt bőrkesztyűmet,  "Ő leszen néktek üdvözítőtök, valóban."

Veres Hunor (2017, Budapest) - ambrotípia                            Juhász (2017, Budapest) - ambrotípia

[ Trükkök ]

Trükkök?  Tegyünk kb. 50%-al több vas(II)-szulfátot (FeSO4) az előhívóba... világosabbak lesznek a "fehérek" és a feketékben több lesz a részlet (természetesen ideális expozíciónál). Fogjuk fel a használt hívót (persze ne a hívóba öntsük a megszakításra használt viszet...), gondosan szűrjük le, akár többször is mindaddig, míg a hívó nem lesz teljesen tiszta, áttetsző. A friss (frissen keveret) hívóval 1+1 vagy 1+3 arányba vegyítsük. Előhívás után a megszaktást lehetőleg végezzük desztillált vízzel, a lemezt tartsuk víszintesen és ne függőlegesen vagy a függőlegeshez közlítő slégen. Ha nincs kéznél desztillált víz, akkor a csapi, kuti, vagy ilyen-olyan vizet használat előtt hagyjuk egy nyitott edényben pár órát állni. A megszakítóvíz legyen bőséges. Úgy szakítsunk meg, úgy öntsük a vizet, mint a kollódiumot. A vízszintesen öblített lemezt csak  csak akkor fordítsuk függőleges helyzetbe, mikor már többszörösen átöblítette a megszakításra hasznalt víz - képünkön nem lesznek függőleges csíkok. Érzékenyítésnél a felöntött lemez minél hamarabb és minél egyenletesebben süllyedjen el az ezüst-nitrátban. Ebben segítsünk megfelelő eszközzel, vagy használjunk álló érzékenyítő tankot. Öntsünk magunknak egy pohárka finom pálinkát, gyújtsuk rá egy jó cigarettára és csendesen meredjünk a semmibe. Basszunk bele az egész világba.

             Szajkó Gyuri (2017, Somogyfajsz) - ambrotípia*                      Lulu de Rue (2017, Somogyfajsz) - ambrotípia*     

[ Fomatone MG ]

Újra felfedeztem magamnak a Fomát, pontosabban néhány Foma-nyersanyagot. A Fomatone MG fekete-fehér papírt, melyet a Foma több típusban gyárt, aztán a Foma PW meleg tónusú  pozitív-hívót, valamint a Foma GD-L grafikai (litográfiai) előhívót.  Nézzük a papírt:  meleg tónusú, multigrade klór-bróm-ezüst papírról van szó, mely a brómpapírokhoz képest kevésbé érzékeny, de a maga nemében talán egyedülálló tonalitással rendelkezik. Gondolom a klór-bróm réteg az, ami ezt a különleges, zöldes-barnás tónust eredményezi, ami miatt ez a papír érdekes. A Fomatone MG jelölés RC alapú papírt takar - matt, velvet és fényes változatokban készül. Fomatone MG Classic baritált alappal rendelkezik, szintén matt, velvet és fényes változatban. A Fomatone MG Classic természtes karton alappal is készül, krémszínű  (532-II) és  chamois (542-II) alapszínnel.  Nagyszerű kontaktoláshoz és nagyításhoz is jól használható. Kitűnő lith printhez, de erről még később majd szólok.  A Foma ehhez a papírhoz többek között a F - PW meleg tónusú hívót ajánlja, összehasonlítva pl. az Ilford Multigrade-el valóban erőteljesebben jelentkezi a jellegzetes zöldes-barnás tónus, de a feketék nem az igaziak.  A PW egyébként oldva rövid ideig áll csak el. A GD-L hívó meg gyönyörű feketéket, de igen erős kontrasztot eredményez még túlhígítva is. A Foma LQN elég jellegtelen képet adott, nekem az Ilford Multigrade volt a nyerő. A kontraszt-szabályzás hasonló, mint bármilyen multigrade papírnál, pici különbséggel: Durst színes fejjel  0 -  40 Y, 1 - 20 Y, 2 - 20 M, 3 - 60 M, 4 - 130 M beállításokkal szűrőzhetünk, míg Meopta fejjel pedig 0 - 80 Y, 1 - 50Y, 2 - 20 M, 3 - 60 M, 4 - 130 M értékeket használjunk. Alább két 30x40 cm-es kontakt látható Foma Medix XG síkfilmről.

                      Csend  (2017, Losonc)                                                  Rohadó birsalma  (2017, Losonc)

Fentebb említém a lith print nevű nagyítási/ előhívási technikát. Valamikor régen már szóltam erről az érdekes eljárásról. Most nem kívánom részletesen taglalni a dolgok mikéntjét, elég terjedemes irodalma található a világhálón. Viszont megismétlem egy a lith módszernél nagyon jól használható előhívó receptjét (ID-13), csupa egyszerű, olcsó és könnyen beszerezhető alapanyaggal. Tehát az ID-13:  A oldat - hidrokinon 25g, nátrium-metabiszulfit  25g, kálium-bromid 25g,  kb. 40-50 fokos 750 ml meleg vízben oldva, majd felöntve 1000 ml-re, B oldat - nátrium-hidroxid 50g, 1000 ml hideg vízben oldva. Fontos, hogy a marónátront (nátrium-hidroxid) mindig hideg vízben oldjuk (ui. oldódásnál jelentős hőt termel). Óvatosan bánjunk vele, mert erős lúg, óvjuk szemunket, bőrünket, mindenünket. Az A és B oldatot használat előtt öntsük egymásba, ízlés szerint:  pl. 1+7 arányban 20 C-on használhatjuk, gyorsabban hív, alacsonyabb kontraszt, mérsékelt "lith" hatás, 1+20 arányban kb. 40 C-on használjuk, a hívás lassú, magasabb kontraszt, erőteljes "lith" hatás. Az alábbi két kép 6x7 cm-es átlagosan fedett Ilford FP4 Plus negatívról készült nagyítással 30x40 cm-es fekete-fehér Fomatone MG Classic papírra, saját keverésű ID-13-as hívóval. A fényképeket semmivel nem színeztem, a látható tónusok a lith print technikának köszönhetőek. Fekete-fehér negatívról, fekete-fehér papíron.

                              Ősz II. (2017, Losonc)                                                  Nagyapám cseresznyefája II. (2017, Sőreg)             

[ Kín és dac ]

Hogy indult végre egyszer a magyar / Kivált és bátor férfiaival, / Szédülten szállt előle a sötétség / S az emberek egymást oly hittel nézték / Ez országban, mint soha az-előtte. / Mindegy: / Vidámuljunk, ha a bánat / Fülünk közé vág is néha, / Kín volt mindig itt a dacnak / Legízesebb tápláléka. // Selmáskodnak már az igazak is, / Tréfa kis dolog, tréfa a nagy is, / Úgy romlunk, mint az esős nyári körte,  / Volt egy-két hitünk, azt is összetörte / Alkus úr-had és vert, futó parasztság. / Mindegy: / Vidámuljunk, ha a bánat / Fülünk közé vág is néha, / Kín volt mindig itt a dacnak / Legízesebb tápláléka. // Bécs jó süketfajd s mi jómadarak, / Szabad minden nép, üdvéért szabad, / Csak nálunk rothad minden bárgyu kínban. / Be másként hittük ifju álmainkban, / Új honszerző vágy mikor tombolt bennünk. / Mindegy: / Vidámuljunk, ha a bánat / Fülünk közé vág is néha, / Kín volt mindig itt a dacnak / Legízesebb tápláléka. // Paraszt leromlott s régi a nagyúr, / A többi vállat-vonva igazul, / Kín van már csak itt s egy-két ember, távol / Ki tekint daccal s új dacot kovácsol, / Hogy hátha mégis csoda esik vélünk. / Mindegy: / Vidámuljunk, ha a bánat / Fülünk közé vág is néha, / Kín volt mindig itt a dacnak / Legízesebb tápláléka.

      Aleksa   (2017, Somogyfajsz) - ferrotípia*                                   Klára  (2017, Somogyfajsz) - ferrotípia* 

Ady Endre ezt az alighenem egyik legmegdöbbentőbb versét Eötvös József emlékének ajánlotta. Eötvös személyét nem nagyon kell magyarázni: meghatározó alakja a XIX. század magyar kultúrpolitikájának, közéletének, irodalmának. A Batthyány-kormány minisztereként részese az 1848-as eseményeknek, de az erőszaktól megrettenve világgá fut. Évek múltán hazatérve előbb visszavonultan él, majd egyre inkább bekapcsolódik a politikai életbe. A Kisfaludy Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia  elnöke, de részese a kiegyezésnek is, 1867-től az Andrássy-kormány tagja. Érdekes, hogy erre a versre ugyanúgy érvényes az a megállapítás, mint amit Gergge Orwell 1984 c. regényére. Minden sora ma is időszerű. A világban járva, gyakran jut eszembe ez a vers...  Selmáskodnak már az igazak is...

Akár tetszik, akár nem a fotográfia bizonyos fémsók fényérzékenységén alapuló képalkotási módszer. A fényképnek minden kétséget kizáróan anyagi mivolta van. Lujó barátomtól még régebben kaptam egy régi, igencsak rusztikus fa képkeretet. Már akkor tetszett, de valahogy el is feledkeztem róla, mostanság keretezgettem, s a kezembe akadt. Rácsodálkoztam egyszerű, faragatlan gyönyörűségére. A keret szinta a végleteig egyszerű, elég durva munka, lemértem, egy 30x30 cm-es kép fért el benne. Fogtam és először kiskefével estem neki, majd nedves ronggyal suvickoltam, valamelyest eltüntettem az évtizedek alatt rárakódott kosz-rétegeket. Másnap, méhviaszt oldottam kevés szeszben, s ezzel kentem le többször is a keretet. Napokig hagytam, hogy magába szívja a viaszt, majd türelmem fogytával a maradékot száraz puha ronggyal töröltem le. Aztán pár napig hagytam békében. Közben azért nézegettem egyre nagyobb elégedettséggel. Aztán fogtam egy 30x30 cm-es ambrotípiát, a kedvenc csendélet-motívumommal, két tulipánt egy gerberával, s a keretbe próbáltam. Az Isten bocsássa meg nekem elbizakodottságomat, de szinte tökékeltes. Néhány csavar, lemez-darabkák, fúrógép és csavarhúzó és készen van. A kereten az akasztó egy rozsdás szögből készült, fantasztikusan jó dolog fényképeket keretezni.

Megéredett a kollódium, július végén kevertem. Kisebb üvegcsékbe öntöttem át, s ilyenkor ki szoktam próbálni. Tudvalévőleg a kollódiumokat három csoportba oszthajuk (...ha akarjuk, igazán fasza dolog ez az osztályozási mánia), az igazán tartós kollódium csupán kadmium-sókat  tartalmaz - ez a Lea 3.  Van két éves Lea 3 kollódiumom, mint a friss, olyan. Évekig megőrzi tulajdonságait, de ennek hosszabb érési idő (és még néhány picike dolog) az ára. Minimum egy hónap, de kettő-három sem árt. Egy hónap után kipróbálom, egész jó lett a próbakép. Csakis a szomszéd ház lehet, az már mint a tesztábra, hitelesítve van.  Éter és tisztaszesz helyett izopropil-alkoholt használtam. Nagyon úgy tűnik, hogy hosszú távon is jól működik ez a cserebere. Izopropil, szeretlek.

30x30 cm-es ambrtotípia keretben, vegyszer-keverés, méret-redukáló keretek, új keverésű kollódium-tesztkép

Hasznos dolog a képméret-redukció. Nemcsupán azért, mert kérésre igény szerint kisebb képeket is bármikor készítnetünk, hanem mert tesztképekhez elég a kisebb formátum: kevebb anyagot használunk, könnyebb kisebb lemezzel dolgozni. Ez olyan, mint egy óvodásoknak készített játék:  a 24x30 cm-es kazettába szépen befér a 18x24 cm-es, ebbe a 13x18 cm-es, majd a 10x15 cm-es és végül a 9x12 cm-es redukció, de nyugodtan kezdhetjük a 30x40 cm-es kazettával is. Rétegelt keménypapírból, vagy hasonló famorzsából anyagokból könnyen és olcsón elkészíthető, a végén akrilos matt feketére festettem le, kemény és stabil, mint a fa. Kevés ügyességgel, meg pici találékonysággal ilyen-olyan fémlemezkékből, drótokból elkészíthetjük a rögzítőelemeket is.  A 13x18 és 9x12 cm-eseket ritkan használom, hanem a 18x24 és 10x15 cm az a príma. Ugye mondani sem kell: egy 24x30 cm-es gépet kell csak hordani, s rögtön benne a többi méret is. Ki gondolta volna, kész csoda.

[ 1984 ]

"Üdvözlet az egyformaság korából, a magányosság korából, a Nagy Testvér korából, a duplagondol korából" - írja a naplójában Winston Smith, az 1984 c. emblematikus regény központi alakja.  George Orwell (eredeti nevén Eric Arthur Blair) 1948-ban fejezte be ezt a regényét, mely remekmű lett. Ami az azóta eltelt időt illteti, Orwell nem sokat tévedett, regénye születése óta folyamatosan és a mai napig időszerű. Ma is embertelen ideológiák mentén vad és eszeveszett rezsimek váltják egymást szerte mindenhol a világban. Némelyik rendszer időnként kicsit finomabbra veszi a tempót, de mindegyik végső célja ugyanaz: "Ha el akarod képzelni a jövőt, képzelj el egy csizmát, amely örökké egy emberi arcon tapos."

        Dömötör Péter (2017, Somogyfajsz) - ambrotípia*               Pettendi Szabó Péter (2017, Somogyfajsz) - ambrotípia*    

[ Lea Három és Lecsó Egy ]

Mathew Carey Lea (1823 – 1897) zseniális vegyész volt. Mint ismeretes, tőle erednek azok a kollódium-receptek, melyek kadmium-sókat tartalmaznak. A Lea 3 receptjéről már írtam, kedvenc formulám. A technika lehetőségein belül stabil, biztos eredményt ad. Ennek az oka a kadmium-sók használata. Pusztán kálium- , ammónium-, vagy újabban cink- és lítium-sókkal elérni ezt a nagyfokú stabilitást nem lehetséges. Sőt, a kizárólag kadmium-bromidot és kadmium-jodidot tartalmazó kollódium az igazán stabil. Másfél-két év múltán is alig változnak a tulajdonságai. És akkor a fényképészeti érzékenységről nem is beszéltem. Az Extra Dry (kálium-bromid és kálium-jodid) és a Lea 3 (kadmium-bromin, kadmium-jodid) között szerencsés esetben 2-3 EV a különbség a Lea 3 javára. Ez nem kevés. Lehetőséget ad a blende használatára is. További előnye, hogy a kadmium-bormid és -jodid éterben és alkoholban is jól oldódik, vagyis nem kell nem kívánatos vizet vinnünk a kollódiumba. Viszont hátrányai is vannak a kadmiumos kollódiumnak. A kadmium-bromid és kadmium-jodid erősen mérgező, elég nehéz beszerezni és ráadásul még meglehetősen drága is. Keverés után legalább egy hónapot hagyjuk éredni, de a tapasztalatok szerint 2-3 hónap érés után lesz az igazi. A kész kép zöldes-szürkés árnyalatú, hideg tónusú. Ezen változtat, barnítja a tónust, ha több ideig hagyjuk a lemezt fixírben (vigyázzunk, azért maradjon a képből is valami...). Ez egy véletlen empirikus ismeret:  egy alkalommal annyira nem láttunk, nem hallottunk az éhségtől, hogy egy ambrotípia egész vacsora alatt (több, mint egy óra hossza) a rögzítőben maradt. A kép felére halványodott és sárgás-barnás tónusú lett. Félreértés ne essék, a jelenség nem meglepő és nem is követendő példaképp említem...  Mikor elkezdtem Lea 3-at keverni, akkor természetesen az eredeti receptet használtam. Átszámítva modern mértékegységekre és optimalizálva ez így néz ki:  120ml 4% kollódium, 60ml alkohol, 60ml éter, 1,5g kadmium-bromid, 3,5 g kadmium-jodid.  A kollódiumunk nagyon picit sárgás árnyalatú, de majdnem víz-szerű, teljesen átlátszó szirupos folyadék lesz.  Mivel étert, főleg stabilizált étert lakóhelyemen egyáltalán nem tudok vásárolni (rendelnem kell), az orvosi tisztaszesz meg elég drága, ezért az olcsó és könnyen hozzáférhető izopropil alkohollal helyettesítettem a 60ml étert és a 60ml alkoholt is. Tehát 120ml izoprolil alkoholba öntöm a 120ml 4%-os kollódiumot, majd ebbe a pár ml izopropil alkoholban oldott kadmium-jodidot és -bromidot. Több éves tapasztalataim azt mutatják, hogy gyakorlati szempontból elenyésző a különbség az eredeti és a modifikált recept között. Szembetűnő, hogy a kollódium nem színtelen, hanem világos szalmasárga színű lesz. A fotográfiai érzékenysége is valamivel alacsonyabb.  De ez minden, semmi sem változik, ami lényeges, még viszonylag hosszútávon sem.

           Radu Igazság   (2017, Somogyfajsz) - ferrotípia*                          Kása Béla  (2017, Somogyfajsz) - ferrotípia*        

Ha már a kevergetésnél tartunk,  talán nem ártana szót ejteni egy teljesen másfajta kevergetésről...  Miután megkevertük kollódiumunkat, s alaposan kezet mostunk, készíthetünk magunknak egy igazi finom nyári vacsorát, mely kellemesebbé teheti a tomboló hőségben 29 C fokra hülő augusztus-eleji esténket. Vétek lenne nem kihasználni a kert nyújtotta friss zöldségeket, ezért olyan étket gondoltam ki, amelyet télen nem eszek:  lecsó füstölt házi kolbásszal, kovászos uborkával, friss  kenyérrel és száraz fehér borból (pl. Olaszrizling, Irsai Olivér, Chardonnay, stb.) készült hideg fröccsel.  Elkészítése mint a kollódiumé: gyors és rendkívül egyszerű. A kovászos uborkát már előzőleg elkészítettünk (recept valahol alább...), és hűtőben kellemes hőmérsékletre hűtöttük. Ugyanígy lehűtöttük a fröccshöz használt szódavizet (nem ásványvizet !!!) is. Kikészítünk és megmosunk egy közepes édes zöldpaprikát, két nagyobb érett paradicsomot, három megtisztított hagymát. A lecsóba füstölt házikolbászt teszünk, nem pedig silány minőségű ún. "lecsókolbászt". A egy szál finom kolbászt karikára vágunk, majd megfelelő edényben lassú tűzön megsütjük. Közben felaprítjuk a zöldséget és a megsült kolbászkarikákra szórjuk. Pici víz és só hozzáadásával összepároljuk, -sütjük, majd a végén erőspaprikával ízesítjük. Friss kenyérrel, kovászos uborkával fogyasztjuk.

                       Demjén Gergő (2017, Somogyfajsz) - ambrotípia*                    Gaspárik Márton Pál (2017, Somogyfajsz) - ambrotípia*   

Somogyfajszon a Mediawave-táborban az idén sűrű volt a helyzet: klasszikus fekete-fehér negatív és pozitív laborálás, osztott szűrőzés mellett, színes C-41es negatív kidolgozás, és nagyformátumú síkfilmes fényképezés is terítéken volt. Ezért az öt effektív napból csak két nap jutott a nedves kollódiumos eljárásra. Az első napon fényképeztünk, míg a másodikon lakkoztunk, festettünk, vagyis készre, keretképesre készítettük a képeket. Fiatal kollégáimmal tizenhat 10x15 cm-es, 18x24cm-es és 24x30 cm-es ambrotípiát és ferrotípiát készítettünk Mindezt úgy, hogy egy képet sem rontottunk. Kíváló volt az összmunka, de kétégtelen, hogy jól előkészítettem a műhelyt (öndícséret fokhagymaszag...), jó volt a koncepció, technika s nyersanyag is. Kitűnő fiatal fényképész-barátaim dacolva a fesztiválhangulattal, a könnyű szórakozás csábításával, sokszor inkább a sötétkamra piros fényét választották. Aleksandra Stanisheva, Mirela Vlad, Tóth Péter Jason, Szajkó György és Demjén Gergő, Gaspárik Márton Pál... ők a nedves kollódiumos műhely, azok a fotográfusok, akik étert inhaláltak, vakufénybe hunyorogtak, mattüvegen komponáltak, és még szakmai dörgedelmeimtől sem riadtak meg. Köszönöm, Barátaim.

* /A ferrotípiákat és az ambrotípiákat a Mediawave Passport Control fotográfus-alkotótábor résztvevői  készítették Gyetvai Zoltán vezetésével./

[ Csaszenka ]

Csaszenka: gyermekkorom varázs-szava, melyet nem értettem, csak sejtettem. A csehoszlovmagy egyik gyöngyszeme. Ezt igazán nem nagyon lehetett magyarul mondani úgy, hogy megmaradjon a hangulata. Időpapír, időcske, időpontocska. Valami, egy piros bélyegszerű cetli, amiért időt adnak cserébe. A Cebrián grófok  füleki, egykor csinos kastélya, melyben a népi demokrácia orvosi rendelőintézetet létesített, összekapcsolódik a csaszenkával: itt hallottam először ezt a mágikus kifejezést. Úgy látszik Cebriánék nem kértek csaszenkát, mert az ő idejük teljesen lejárt, szülővárosomban egyre romló kastélyukon kívül, csak a mohásodó sírjaik maradtak abban  a temetőben, ahol édesapám s nagyszüleim is nyugszanak.  Így múlik el a világ dicsősége...  Ehhez az épülethez kapcsolódik egy másik szó is, amit nem értettem, de annyira furcsán hangzott, hogy a számomra érthetetlen idegen beszéd sűrűjében felfigyeltem rá :  kasle...  Ebbe a Cebrián-házba akkor hoztak a szüleim, mikor beteg voltam, itt fehér köpönyeges emberek jártak, a régi pompa vajszínű olajfestékkel volt lekenve.  A szülővárosomban akkor még úgy állt a meccs, hogy az anyanyelvemtől különböző nyelvet máshol nemigen hallottam, csak itt ebben a létesítményben (saját magunknak köszönhetően, azóta ez is megváltozott...). Kašle  (szlov.: köhög, de van olyan jelentése is, hogy köp), kérdezte a doktor néni édesanyámtól, mert köpni nem nagyon köptem, de néha köhögtem...  Kardfogú tigris meg lánctalpas oroszlán már nem nagyon volt akkoriban, de jöttek a japángok meg a vietmányok, s aztán összeomlott az is, ami még a régi időkből talán megmaradt.  A cseviccét is sikeresen megszüntették a városban, s azóta a romokon éldegélő népek, köszönik szépen jól vannak. Eszik a szépen csomogolt műsonkát, isszák rá a kannásbort, meg a csodás sárgára festett üdítőitalt, aztán majd lesz valahogy. Mégis szívesen járok ide vissza, keserédes, s gyakran fájó időutazás.

 

  István öcsém  (2017, Fülek) - ambrotípia                                    Illés Gabi (2017, Fülek) - ambrotípia

[ A bodza virágzik ]

Bodzaitalt kell készíteni, mert virágzik a bodza. "Ha visszanézek esztendeim ködbe mosódó alléjába, a legvégén egy bodzafát látok. Azon túl nincs semmi, hanem erre a kaszvadt öreg fára elég tisztán emlékszem. Úgy gubbasztott a pernyésgödrök szélén, mint valami szürke boszorkány." - írja Móra Ferenc, de arról nincs hírünk, hogy ő maga is készített volna bodzaszörpöt. Most van szezonja az ízes nedű készítésének, Egyszerű (az egyszerűség, mint gasztronómiai kategória...), és nagyon finom ital. A receptek közismertek, írtam párat néhány évvel alább is, a bodzaszörp receptjét meg majd most írom. Az ital és a szörp között annyi a különbség, hogy az ital híg és rövid ideig áll el, míg a szörp sűrűbb, vízzel hígitandó, s tartós. A bodzaszörphöz szedjünk 20-30 darab bodzavirágot, vagy hat kilo kristálycukrot, öntünk egy nagy fazokba öt-hat liter vizet, kapunk és szeletelünk négy-öt citromot, meg egy kiskana (értsd: kiskanál) tartósítót (nátrium benzoátot, szalicilt, vagy valami hasonlót).  A vízbe beleszórom a cukor nagy részét, s felforralom. A maradék kisebb rész cukrot karamelllizálom, ettől lesz szép aranyba hajló színe a szörpnek, s a kettőt összeöntöm, s főzöm egy darabig. Kihűlés után belerakom az összes többit, a citromot szeletelve, a bodzavirágokat, meg a tartósítót. A bodzavirágokat nem kell túlmosni, sőt az az igazi, ha meg sem mossuk. Viszont a bogarakat azért szedjük le, ne fózzük a szörpbe. Ha több cukrot teszünk a löttybe, akkor tartósító nem is kell, de biztos ami biztos, azért mindig jobb tenni bele egy kicsit, mint erjedt szörpöt inni. Egy kis NaC6H5CO2 nem árthat. Vagy öt napig hagyom éredni, mint az egyszerű kollódiumokat, aztán leszűröm, s tiszta üvegekbe töltöm. Emberi számítás szerint legalább egy telet el kellene állnia megromlás nélkül.

         ifj. Csontos György (2017, Budapest) - ambrotípia                    Csontos György, juhász (2017, Budapest) - ambrotípia    

[ Vihar, vad zivatar ]

Egy vihar, vad zivatar járja körül a vidéket. Fekete felhőit szépen bodorítja, időnként szürkébe hajlítja, majd kicsit fehéresbe, majd hirtelen megint feketébe. Az ember nem tudja, hogy féljen-e vagy gyönyörködjön. Félőket is lenyűgözi s a gyönyörködőket is rettenettel tölti el. Hiába süt ki időnként a nap, ez már örökké így marad.  Március vége óta lassan befejeztem a Fonó Budai Zeneházban készült ambrotípiákat. Igaz, nem siettem el őket, meg festés előtt üvegnegatívként használva őket kontaktmásolatokat készítettem róluk.  Ez nem volt túl egyszerű, mert kollódiumos direktpozitívként exponáltam és hívtam a lemezeket, nem pedig kollódiumos üvegnegatívnak szántam őket. Vagyis: negatívnak laposak, kontraszttalanok, kevésbé fedettek voltak.  Egyáltalán nem szeretem a krosszoverkedést, de be kellett látnom, hogy sópapírra, vagy bármi korabelire ez nem fog menni. Kénytelen voltam multigrade papírokra (Ilford, Foma), kettős szűrőzéssel megoldani a dolgot. Miután sikeresen elkészítettem a kontaktokat, jöhetett a képek festése. Úgy döntöttem, hogy oldalhelyes ambrotípiákat szeretnék, ezért a képek kaptak még egy plusz lakkozást (persze több próba és az első lakkozás teljes és tökéletes száradása után), majd a réteg-oldalt festettem víz alapú mélyfekete festékkel. A többszörös próbának és a réteg valamint lakkok és festékek kölcsönhatását kutató időigényes tesztsorozatnak az lett az eredménye, hogy egyik sem oldotta  a másikat, vagyis nem valamiféle kollódiumos kvázi-akvarellt kaptam, hanem tiszta és oldalhelyes ambrotípiákat.

Ilyés Szabó Anna (2017, Budapest) - ambrotípia                         Végső Miklós (2017, Budapest) - ambrotípia

"Mint a ködpalást, ma úgy leped be, / komor istennő, ablakomat. / Ráng, süvít a fehér pihe telje, / ráng, zuhog belé a telt patak. / S jaj, míg villámfények kergetőztek, / s zabolátlan zengtek az egek, /s dőlt a köd, te boszorkány, kifőzted / halálhozó méregfőzeted." - így írt erről  az érzésről Éji vihar után (Nach einem nächtlichen Gewitter ) című versében a gondolkodók gondolkodója Friedrich Nietzsche.

[ Kontraszt, meg egy pici - harmadik felvonás ]

Ha már ennyire belebonyolódtunk a kontraszt kérdésébe, akkor suhanjunk vissza az időben rendesen vagy százhatvan évet. Mert valamelyest ez is összefügg a kontraszt-szabályzással. A kollódiumos nedves eljárásnál is időnként van igény arra, hogy a kidolgozásnál valamit csináljunk a kép kontrasztjával vagy/ és a fedettséggel. Ez a két dolog nem, nem teljesen ugyanaz, de sokszor a végeredmény szempontjából kissé egymásba csúsznak. A fedettséget erősítéssel vagy gyengítéssel tudjuk valamelyest mozgatni, és ez sokszor változtatja a kép kontrasztját is.  Kollódiumos nedves lemezek erősítéshez (ami lényegében növeli a fedettséget is, de jócskán a kontrasztot is) találtam ötletet egy régi könyvben, ami lényegében egy második előhívás. Azoknak, akik kollódiumos üvegnegatívot szeretnének, kontaktmásolathoz, bár a kezelt lemezeket ambrotípiaként is használhatjuk, ha erőteljesebb és kontrasztosabb képet szeretnénk. Először keverjünk:  A-oldat:  8g pirogallol, 10g citromsav, 500 ml desztillált víz.  B-oldat: 5 g ezüst-nitrát, 100 ml desztillált víz.  

            Majer Tamás (2017, Budapest) - ambrotípia                    Elbert Márton, gulyás (2017, Budapest) - ambrotípia     

A két oldatot közvetlen használat előtt keverjük össze, 5 rész A-oldat és 1 rész B-oldat arányban. Munkamenet: a vas-szulfátos hívás után a lemezt vízzel öblítjük, majd leöntjük a A5+B1 munkaoldatunkkal. Vízszintesen tartva figyeljük a hatását, addig hagyjuk rajta amíg el nem éri a kívánt hatást, majd vízzel öblítjük, s fixírbe tesszük. A végeredmény egy sűrűbb és jóval kontrasztosabb kép. A keverési arányokkal tudjuk mozgatni a vegyszerünk hatását. Tehát bőven van lehetőségünk a kísérletezésre.

[ Kontraszt, második felvonás ]

Amint ígértem, most a fix gradációs papírokról egy kicsit:  vagyis, hogyan szabályozzuk a kontrasztot akkor, ha fix gradációjú papírokat használunk, akár nagyításhoz, akár kontakt-másolathoz. Alaptétel: lágy negatívot kemény papírra, kemény negatívot lágy papírra, normál negatívot normál papírra nagyítunk, hacsak valamilyen egyéb okból nem akarjuk másképp. Jó, de ezen belül vagy kívül milyen lehetőségeink vannak még?  Kontrasztcsökkenést eredményez:  lágy hívók használata (Kodak Selectol Soft, GAF120, Ilford ID-3, vagy általában bármilyen hívó nagyobb arányú hígításban), a hívó hőmérsékletének a csökkentése (ez tónusváltozást is okoz, hideg tónusok felé tolódik), hívási idő csökkentése (szintén tónusváltozással jár), lágy gradációjú papír részleges hívással (túlexponált lágy papírt kb. felével rövidebb ideig hívunk), flashing – elővillantás (nagyítás előtt negatív nélkül elővilágítjuk), kéttálas hívás előhívó-víz (egyik tálban hívó van a másikban tiszta víz, a papírt felváltva hívjuk hívóban ill. áztatjuk vízben – kb. 15 sec. hívóban mozgatva, majd kb. 60 sec. a vízben mozgatás nélkül, ismét hívó 10 sec. mozgatással, majd megint víz kb. 60 sec. mozgatás nélkül, ezt mindaddig folytatjuk, amíg a papír a hívóban a normál hívási idő 2/3-át töltötte), Sterry-eljárás (a papírt Sterry-oldatban kezeljük:- 5 g kálium-bikromát, 1 ml ammónia, 100 ml deszt, víz – munkafolyamat: 10 ml Sterry-oldatot feloldunk 300 ml desztillált vízben s ebben exponálás után 2-3 percet áztatjuk a papírt, majd 1-2 percig mossuk ezután előhívjuk – vigyázat, se a kálium-bikromát, se az ammónia nem túl barátságos anyagok).

       Káposztás-hegy (2017, Sőreg)                                               Egy emlék a múltból (2017, Sőreg)

Most nézzük a dolgok másik végét. Kontrasztnövekedést eredményez: kemény hívók használata (Agfa 108, Defender 57-D, Edwald TST, Kodak Dektol, vagy bármilyen hívó kisebb hígításban), a hívó hőmérseklet-növelése (tónusváltozás a melegebb tónusok irányába), hívási idő növelése (tónusváltozás), kálium-bromid (készítünk 10%-os kálium-bromid oldatot – 10g KBr, 100 ml deszt. víz – melyet 3-5 ml-enként adagolunk a hívóhoz, minél több KBr, annál nagyobb kontraszt, persze először teszteljük, de ez a módszer is eltolja a tónust zöldesfekete felé), kéttálas hívás (egyik tálban kemény hívó, másikban lágy, először és több ideig a keményben hívjuk, majd a lágyban – az időket csakis kísérleti módszerrel tudjuk meghatározni, vagyis a harmadik tálban türelem és kísérletező kedv legyen).Természetesen az összes/ bármelyik módszer kombinálható, így növelhetjük vagy magunkra szabhatjuk a kívánt hatást. Az említett hívók egy része kereskedelemben nem kaphatók, de régi laborkönyvekben vagy a neten megtalált receptek alapján vígan megkeverhetjük őket. Azért vígan, mert ez is külön öröm. A kontraszt kérdése egyáltalán nem egyértelmű: valaki így szereti, valaki meg emígy. Ansel Adams, ha hinni lehet a fámának, erről a kérdésről így vélekedett: kevés fehér egy kis feketével, a többi meg legyen a szürkéé.

Szépen csillog, s az idő sem fogja a büdös rimáját. Úgy ég a tűz ha tesznek rá. Kínálgat ezt-azt, csábít ezer jóval, mosollyal, édes csókkal, plekaccsal, vagyonnal, illatos kenceficékkel. Emelvényt ácsol hitvány lécből az arra áhítozóknak. Minenki azt becsüli, aki e tákolmány legfelső fokán áll. Mindeki arra vágyik, hogy e tákolmány legfelső fokán álljon. Szól a világ mint hajtok rá. Kevesen gondolnak rá, hogy ki magasra hág, az magasról esik. Aki tudja, hogy kicsoda annak nem kell megmondani, az ékes szavak nem kábítják. Hiszen tudja: nem őt határozza meg a világ, hanem ő határozza meg a világot. Azt nem kell sehová emelni, aki magasan van.  Én is teszek hadd lobogjon. A valós érték ritkán került az őt megillető helyre.  Az elmúlt hétvégén olyan emberekről készíthettem portrét, aki soha nem vágytak a világ elismerésére, akik mindig a maguk útját járták, akik önmagunknak írták a törvényt. Ridegek, aki mellett nemcsak a szél süvített, hanem az idő is. Akik kevés beszédűek, ha szólnak az okkal van. Mogorvák. A Fonó Budai Zeneházban ilyen emberek álltak modellt nekem. Bírták a kollódiumos nedves eljárás minden tortúráját. Mi, silány kései utótok, annyit beszélünk a levegőbe, pedig csak csendesen kellen figyelnünk őket, s példát vennünk. Tanulni alázattal. A falevél kihajt, zöldül, de elbarnul, majd a szárazan a földre hull. Kutya világ meg hadd ugasson.

Németi János, juhász (2017, Budapest) - ambrotípia                     Árvai Sándor, juhász  (2017, Budapest) - ambrotípia

A levilágítások, nagyítások kontraszt-szabályozása igen érdekes téma. Ezt a műfajt csak az végezheti eredményesen, aki ismeri ezeket a fogásokat. Fix gradációs papíroknál jóval kisebb a mozgástér, de bizonyos korlátok között megoldható a kontraszt-kontroll. Erről majd kicsit később.  Viszont van más megoldás is. Többször szóba hoztam már a multigrade papírokat és az osztott szűrőzést. Szóba hoztam, de csak úgy foghegyről, mert eddig nem akaródzott leírni ezt az egészet. Technikailag arról van szó, hogy olyan fotópapírokat használunk, melyeknek két (több) fényérzékeny rétegük van. Ezek a rétegek más-más színű fényekre érzékenyek, Vagyis: színes szűrőkkel könnyedén változtathatjuk, szabályozhatjuk a papír keménységét, voltaképp a kép kontrasztját.  A kontrasztkülönbséget hasonlóan a fix gradációjú papírokhoz, itt is számokkal jelöljük. Van kis különbség az Ilford, Foma, Agfa, Kodak, stb. jelöléseiben, de leggyakrabban átjárható rendszerekről van szó.  Általában a szűrők számozását vesszük alpul, pl. az Ifordnál a leglágyabb a 00, a legkeményebb az 5, és az ultralágytól az ultrakeményig feles lépésekkel jutunk el, pl. 00, 0, 1/2, 1, 1 1/2, 2, 2 1/2, stb.  Vagyis 12 szűrő van a készletben, az ultralágy sárgás színű, s a számozás növekedésével arányosan sötétedik. Az ultrakemény bíbor színű.  Természetesen a a műanyagból, zseléből, esetleg üvegből készült szűrőlapok helyett speciális, kimondottan multigrade munkára készült fejet, vagy pedig színes keverőfejet is használjuk. A szűrőlapokat a nagyítófej erre a célra szolgáló fiókjába, rosszabb esetben a nagyítóobjektív alá helyezzük. Az utóbbi megoldás nagy valószínűséggel csökkenti a kép minőségét, ezért ha lehet, akkor keressünk más, jobb megoldást.

Nagyapám cseresznyefája (2016/ 2017, Sőreg)                                           Ősz (2016/ 2017, Losonc)               

A színes fejeknél folyamatosan szabályozhatunk az ultralágytól az utrakeményig. Csak a Y  (yellow - sárga) és az M (magenta - bíbor) szűrőket hasznájuk, s használt papírnak valamint a  szándéknak megfelelő szám-fokozatot állítjuk be. Pl. a Fomaspeed Varian papírhoz a gyártó ilyen beállításokat ad meg  (Durst és Meopta színes fejekhez) :

"Vagy az álarcosbál, amin/ saját magamnak öltöztem,/ és senki sem ismert meg./ Aztán a tükör, ahol/ én sem ismertem meg / magam, és a tükörkép, / amely még azt sem hagyta, hogy/ letegezzem --"  Ezek Nagy Hajnal Csilla Kötőszavai, egy olyan verseskönyből, mely amaz Csezmiczei János, akit aztán Janus Pannoniusnak neveztek és báró gyarmati és kékkői Balassi Bálint híres versei mellett hever a polcomon. Janus, Bálint és Csilla jól megférnek egymással. Ismét elvesztem a kollódiumban: több hét izgalom és öröm, gondolkodás, mélyebb elmélkedés, vegyszerkeverés...  A fénymérés alkalmazásának a kísérletei, "csíkpróba", ami nem a túrós csík kóstolgatása, hanem csíkonkénti expozíciós próbák készításe, erősítés és gyengítés próbálgatása ilyen-olyan elég maró és kevésbé jó szagú löttyökkel s várakozáson aluli eredménnyel és végül néhány kész ambrotípiával és ferrotípiával. Egy héten keresztül minden délután a vegyszerek szűrésével kezdtem, s nagyon érdekelt, hogy bizonyos kollódiumfajták hogyan viselik az idő múlását.  Hat üveg állt sorban a sötétkamrában, különböző formulák és különböző keverési dátumok. Táblázat, fénymérés, valós expozíciós paraméterek, összehasonlítás, következtetés levonása. A mostani, igazi tél is megihletett: nem tudtam ellenállni a kavargó hónak. A kinti kollódiumos fényképezés nyáron sem egyszerű, télen meg több mint érdekes. Igazi kihívás. A mínusz tíz fok alatti hőmérsékleten minden elég gyorsan fagy, amiben víz van. Nem csak a leöblített üveglemez, hanem az ember is.

       Kávé cigaretta nélkül II. (2017, Losonc) - ambrotípia                           Rózsa, almák  (2017, Losonc) - ambrotípia            

Néhány gondolatra még visszatérek a kollódiumos képekhez: tovább kísérleteztem az ambrotípiák  (nedves kollódiumos eljárás) lakkozásával és festésével is. Inkább a hagyományos receptúrák és anyagok használatát pártolom, mégis gondoltam teszek egy próbát. A tradícionális szandarak lakk mellett kipróbáltam a vízzel hígítható, akril bázisú, fényes átlátszó OBI lakkot is. Meg kell mondanom, hogy igencsak jó eredménnyel.  Kicsit féltem, mikor a megszáradt lakkra felvittem az ugyanitt kapható szintén vizes, akril bázisú matt fekete festéket is, de egyáltalán nem oldották sem egymást, de az ambrotípia rétegét sem. A siker kulcsa többek között  a rétegek tökéletes száradásában keresendő: minden réteget (az ambrotípia exponált fényérzékeny rétege, a lakk és végül a festék) legalább 24 órát hagyom száradni. A fényes lakk a matt társaival szemben kissé növeli a kép kontrasztját, ami általában növeli a vizuális élményt. Használat előtt mindenképp ajánlatos próbát végezni, mivel egy szép kollódiumos kép tönkretétele nagyon tanulságos, de nem igazán örömteli esemény.

Hóvihar  (2017. Losonc) - ambrotípia

"Fekete országot álmodtam én, ahol minden fekete volt, minden fekete, de nem csak kívül: csontig, velõig fekete, fekete, fekete, fekete, fekete. Fekete ég és fekete tenger, fekete fák és fekete ház, fekete állat, fekete ember, fekete öröm, fekete gyász, fekete érc és fekete kõ és fekete föld és fekete fák, fekete férfi, fekete nõ és fekete, fekete, fekete világ. Áshatod íme, vághatod egyre az anyagot, mely lusta, tömör, fekete földbe, fekete hegybe csap csak a csáklyád, fúr be furód: s mélyre merítsd bár tintapatakját még feketébben árad, ömöl nézd a fü magját, nézd a fa makkját, gerle tojását, csíragolyót, fekete, fekete, fekete, fekete kelme s fekete elme, fekete arc és fekete gond, fekete ér és fekete vér és fekete velõ és fekete csont. Más szin a napfény vendég-máza, a nap a színek piktora mind: fekete bellül a földnek váza, nem a fény festi a fekete szint karcsu sugárecsetével nem: fekete az anyag rejtett lelke, jaj, fekete, fekete, fekete." - Babits Mihály verse.

Rózsa az ablakban (2016, Losonc) - argentotípia                                  Ipoly-híd (2017, Ipolybolyk) - argentotípia

Csillogó fényei a nagyvárosnak, semmi sem egyértelmű, de mindennek van valós, rejtett értelme is, a villózó álkarácsonyi fények, melyek el akarnák takarni az árnyékot s homályt, a büdös rongyokba bugyolálkozott embereket, akik a nyílt utcán, hidegben, melegben, télben, nyárban élik nyomorult kis életüket, persze ez sem egyértelmű, hiszen valószínű, hogy ezek az emberek is részesei voltak saját sorsuknak, mert semmi nincs hiába, minden okkal történik, de ez a gondolat nem kellemes, ezért el kell rejteni a valót a sok csillogás és villogás mögé, rengeteg ember indul neki, hogy lássa ezt a csodás önámítást és hazugságot, sőt mi több elkövetője és egyben áldozata legyen ennek a szélhámosságnak, nem átallnak a szeretet nevében egymáson taposni, enni és inni a rájuk sózott moslékból, hiszen nekik ezt üzeni az ünnep, nemrég még retkes kecskét valagát vakarták, most meg fennhordott orral pöffeszkednek ízléstelen ruháikban, s idegen nyelven röfögve böffenek az üres szemű, szomorú és pattanásos pincérnőre, hogy ők kérték a somlóit, ő pedig, mint egy vézna kis őzike átverekedi magát a sűrű tömegen s nikkel tálkáján a remegő somlóival felénk közeledik, az egész olyan, mint egy látomás arról, mikor egy olajosan csillogó fekete gőzmozdony befut a tömött pályaudvarra, de nem, ez valójában Pest egy patinás cukrászdájában játszódik le Advent második szombatján, s az előtte levő téren tombol valamilyen vásárnak nevezett téboly, Ibolya tébolya, mint ahogy egy garabonciás Költő írta valaha, s a szomorú szemű ábrándozó pincérnő halovány mosollyal leteszik az asztalunkra a somlóit, köszönetemet szemlesütve fogadja és a kövezkező pillanatban már ismét alászáll az alvilág fenekére, s magunk is úgy teszünk, mikor a földalattival utazunk, s idegen ez a város, örömmel indulunk haza, ha egyáltalán van haza, szemünk csillog az örömtől, de a bánattól is, olyan keserédes ez, mint a régi francia sanzonok, vagy mint a mosolygós szemű kopott öreg nénik a Medvesalján, és így jött el a karácsony előtti utolsó hét is, kedvesemmel elmentünk néhány apróságot és karácsonyfát venni, mindenütt tömegre s egymásra taposó emberekre és fáradt, szomorkás elárusítókra leltünk, füstölt kolbászt és szárított gombát vettem még, mert azokból kevés van de a káposztalevesbe elengedhetetlen és szükséges, és néhány gyertyát a látható fény miatt,  mikor áldott ünnepeket kívántam a kasszás hölgyek szürke tekintetébe némi szín vegyült, arcuk egykedvűsége felderült, úgy gondolom emberi kapcsolatainkat és életünket kellene rendezni, hiszen számos családban is szeretet helyett állandó a háborúság, persze a család ma kevésbé divatos fogalom, mint ahogy nem divatos azt sem kimondani, hogy milyen ünnepet ülünk valójában Karácsonykor, pedig a világ örök dolgai függetlenek divatoktól, emberektől, mindenektől.

Galsa, kereszteződés (2016, Galsa)                                                                                  Feszület (2016, Galsa)

d

Mikszáth sokak szerint  legérdekesebb, sőt mi több a legjobb írása. Pongrácz István gróf, a különc ember emlékműve ez a regény, mely noha sokszor humoros, néha egyenesen gunyoros képet fest róla, mégis obeliszket állít annak az embernek, akit mindenki bolondnak tartott. Igen, mert bolondok azok, akik másként élnek, másképp öltözködnek, gondolkodnak, beszélnek és cselekednek, mint a többiek. Mikszáth nem írja, szóval nem meri kimondani, de mégis végig az az érzésem, hogy titkon csodálja a vélt-valós bolondot, aki a végletekig ragaszkodik a saját világához. Csodálja, mert ő nem tud olyan lenni, mint a teremtett regényhőse, mert ő minden nap megalkuszik a világgal, s eszméit váltja állandóan gerslire. A minap gondoltam erre, miközben Bohumil Hrabal Túlságosan zajos magány (Příliš hlučná samota) című írásából készült filmet néztem. Érdekes, hiszen nemigen vontak párhuzamot a két, más időben és más kultúrmiliőben született remekmű között. Pedig ez a párhuzam talán létezik: István gróf és Haňta nagyon hasonló karakter, életükben és halálukban egyaránt. És ez nem irodalomelméleti kérdés. Mi, akik egyszerre vagyunk Pongráczok és Haňták, tudjuk, érezzük ezt, a többiek meg csak elmélkedjenek, ha ugyan van mivel.

    Alma és Körte III. (2016, Losonc)                                        Kávé cigaretta nélkül  (2016, Losonc)

Advent második vasárnapja múlt, itt van Mikulás napja.  Az idő, mint valami örök folyam, úgy örvénylik, zuhog, rohan a medrében. Mi meg, mint kis dióhéj-csolnakok hánykolódunk és rohanunk a folyammal. Advent mindig remény és Karácsony mindig boldogság. Gyakran visszagondolok gyermekkorom Mikulásaira és Karácsonyaira. Az orromban érzem az illatukat, s a szívemben az emléküket. Annyira, hogy sokszor a szemem is belenedvesedik. Minden Karácsonyom örömteli és boldog volt, egy, egyetlenegy kivételével.  Istennek hála, hogy tanulhattam, okulhattam és láthattam.

Újabb 24x30 cm-es filmkazettát készítettem, ezúttal kétoldalasat. Síkfilmhez, kollódiumos üveg- vagy pléhlemezhez egyaránt megfelel. A koncepció az, mint az első saját készítésű kazettánál: összeragasztott rétegekből áll. Tovább folytatom a ablakban felejett tárgyak sorozatot. A nyersanyag s a technika ugyanaz: 24x30 cm-es Foma Medix XG planfilm, kontakt Ilford MGP.44M-re, vagy Fomabrom Variantra. Jobb előhívási módot a Medixhez nem találtam, mint amiről alább már  szóltam. Szeretném ennek a csendélet-sorozatnak egy részét kollódiumra is megcsinálni. Keverő, kísérletező kollódiumos korszakomnak úgy érzem ideje véget vetni, sok próbaképet csináltam, mint kollódiumban, mint hívóban sok már publikált, és sok saját recepttel experimentátorkodtam, "így es me` úgy es", többfajta kombinációban. Semmi eddig nem ismert csodát nem sikerült megtapasztalnom, ezért ezentúl is maradok a kipróbált, jól bevált formuláknál.

Péter és Bea II. (2016, Losonc) - ambrotípia                                                          Téglák (2016, Somogyfajsz) - ambrotípia*

Tegnap késő délután jött Csilla. Most nem fényképezni jött, nem előhívóba babrálni, fényt mérni, kollódiumot önteni.  Egy versekönyvet hozott.  Mi tagadás, nem lepett meg, hanem vártunk rá. Birsalmából készült pálinkával és mézes süteménnyel kínáltuk, elfogadta mindkettőt. Nagy Hajnal Csilla egy fura lány, akinek két lába van. Ezt ő írja önmagáról, első verseskötetében, amely valamikor mostanság jelent meg a Kalligram Kiadónál. És ő ezt a kötetet hozta el nekünk tegnap. Csalóka egy könyv ez. Kicsinek s könnyűnek tűnik, puha borítóval. Miért félünk az őrültektől. Már a címe is nagyon érdekes, hiszen ez a kérdés életem során bennem is gyökeret vert csak nyilvános megtárgyalására nem találtam magamban elég bátorságot. Menjük sorjában, s kezdjük onnan, ami egyszerűbben elmondható. Egyértlemű, hogy a grafikai szerkesztő jó munkát végzett, mert esztétikai s vizuális élmény megfogni s kinyitni a könyvet.  Még kézenfekvőbb, hogy a kötetet illusztráló rajzok csodálatosan varázslatosak. Itt és most követem meg tájékozatlanságomért Gužák Klaudiát, aki e gyönyörű rajzok világrahozója, hogy még nevét se nagyon hallottam. Nagy szégyen rám nézve, hiszem rajzolt figurái olyanok, mintha a legszebb álmaimból jöttek volna elő. Igaz, Csilla azt mondta, hogy ismernem kellene Klaudiát, hisz ott volt egy beszélgetésnél, mikor egy antikvár Ady-összes kapcsán kifejtett gondolataimat, s ezt hallgatta tetszéssel, de nekem már úgy látszik az agyam is vaksi nemcsak a szemem. Kedves Klaudia, leveszem Ön előtt a nagy fekete kalapomat. Kiváló, zseniális.

  Bence (2016, Somogyfajsz) - ambrotípia*                                András (2016, Somogyfajsz) - ambrotípia*

Ennél sokkal összetettebb viszont a kötet verseire vonatkozó kérdés. Mondom csalóka ez a könyv, hiszen kicsinek és könnyűnek tűnik, mégis nagy és nehéz. Nagy, mert az emberi lélek van benne, s az végtelen, s maga a végtelen meg akkora, hogy azt elképzelni sem tudjuk. Nehéz, mert a benne levő versek nehezebbek hat zsák sónál. Magam is meglepődtem, mikor megpróbáltam megemelni s vállamra venni őket: mikor meztelen lelket lát az ember az döbbenetes. Persze a szembesülés első élménye után rájövünk, hogy a mi lelkünkben is ezek a folyamatok zajlanak, csak riadt illemből sötét lepellel takarjuk le magunkat, mint a zárt szobában túl zavaróan éneklő kanárit. Nyitott szemmel nézve sok  minden felfedezhető ezekben az írásokban. Az is, hogy a vers egy több fullánkú darázs. Az érzelmi hatás csak az egyik fullánk. Ennek a poézis-darázsnak van olyan döfőkéje is, mely szavakkal, szójátékokkal, kifejezésekkel dolgozik. Csillánál ez a fullánk is hegyes s néha mérges is. Aztán egyet lapozva a méregről kiderül, az nemhogy méreg, de édes méz. De néhány oldallal odébb úgy látom, hogy nincs is szó semmiféle fullánkokról, méregről vagy mézről, hanem egy gyönyörű hajfonatról, melynek mélybe zúduló zuhatagait csomózza a költő nehéz, súlyos értelemmel bíró kifejező erőkké. Aztán látni benne drámát s melodrámát, útleírást s helyzetdokumentációt, kissé groteszk önarcképet, s vízügyi jelentést a fürdőző feneke s a kádfenék közéből, itt-ott  önmarcangolást. Mégis talán az a könnyedebbnek tűnő tragikomédia tette rám a legnagyobb hatást, melyre már utaltam: "Nem mindegy? / Majd növesztek még / párat."   Csilla, hát köszönjük ezt a hat zsák sót, ezt a kis-nagy, könnyű-nehéz remek könyvecskét. Bízunk benne, hogy nemsokára hozod a folytatást, további zsák sókat, további tragikomédiákkal, vélt vagy valós drámákkal, csinos szójátékokkal, szépen fúzött szó-kalárisokkal.

* /Az ambrotípiákat a Mediawave Passport Control fotográfus-alkotótábor résztvevői készítették Zalka Imre és Gyetvai Zoltán vezetésével./

Nem nagyon, sőt elég ritkán szoktam más fotográfusokat szóba hozni, egyre ritkábban nézem mások képeit is, nem önhittségből, vagy közönyből, hanem csak úgy következményképpen, mert inkább a féhomály foglalkoztat. Egy ideje nem tudok szabadulni Sudek Mester képeitől, gondolataitól. Josef Sudek egy csodálatos, de félkezű ember volt. Érdekes, mindig ez jut először eszembe. Nem a fantasztikus és lenyűgöző képi világ, nem a gyönyörűséges fotográfiák. Nem a világraszóló látvány. Mikor a statívra két kézzel is sokszor nehézkesen teszem fel a fényképezőgépet, s így is megbillen, néha majd leesik, bevallom néha vaskos, csúnya szavakat mormolok az orrom alatt, vagy mikor két kézzel is időnként akadozva teszem a filmkezettába a lemezt, filmet... sokszor eszebe jut, hogy egy, egyetlen bal kézzel ugyan én mindezt hogyan csinálnám? Mikor egy kézzel derítek, a másikkal exponálok, és sokszor jó lenne még egy harmadik, sőt negyedik is. Sudek az első világháború után vesztette el jobb kezét: elveszett egy könyvkötő, de született egy fotográfus. Nem egyszerű fotográfus, hanem kivételes, párját ritkító fényképész. Én meg két kézzel is általában nehezen, sőt sokszor egyáltalán nem boldogulok.

Mentha és Ahlma (2016, Losonc)                                      Halódó növényke (2016, Losonc)

Beköszöntött az igazi ősz, az örök csendéletek ideje. Úgy tűnik megszelídítettem a Foma Medix XG nevű rtg-filmjét. Nálam a két fürdős hívó volt a megoldás, halán az első tálban Ilford ID-11 1+3-as hígításban, míg a másodikban Foma LP-T 1+9-es hígításban adta számomra a legjobb eredményt.  Az ID-11 meg 1+3-as lötykölésben finom, akár a bársony. A Foma LP-T rtg-hívó, redkívül keményen s kontrasztosan dolgozik, még az 1+9-es keverés is talán sok.  A végeredmény még így is elég fedett és kontrasztos negatív lesz,  viszont az rtg filmhez képest azért elég szépen előjönnek a szürke féltónusok is. A filmet 25-50 ISO-ra exponálom, attól függ, milyen a szcéna, és a fény. Szemre hívom, ugye mivel lényegében ortho filmről van szó, bíbor-piros fényben kidolgozható, s hívás közben vizuálisan is nyomon követhető a folyamat. Kis gyakorlattal elég pontosan meghatározható, hogy mikor kell megszakítani a hívás folymatát.  Kontaktmásolathoz kellemes, jó eredményt ad, akár klasszikus fénykép-papírra, akár történelmi másolótechnikákkal, 18x24cm-es és 24x30cm-es méretben egyaránt.

   Fotóbetyár (2016, Salgóbánya) - ambrotípia                              Ölelés (Csákányháza) - ambrotípia            

Nedves kollódiumos eljárás: ismét a kísérletező, és nem képkészítő időszakomat élem. Az elkészült képek nagy többsége letörlésre kerül, de nem hiábavalóságnak szántan.  Az általam használt kollódiumok, s hívók keverési arányait igyekszem optimalizálni. Úgy látszik lassan, de biztosan sikerül megtalálni az adott kollódiumhoz kapcsolható sómennyiségeket. Ismét visszatértem az ezüst-nitrát oldat pH értékének fontosságához is.  Nyersanyag, kedv s idő van elég. Az eredményekről meg egyenlőre szemérmesen hallgatok. Az utóbbi időben leköt a fotóbarkácsolás is, új kétoldalas filmkazettát készítek, 24x30 cm-es (10x12") formátumra. Gyönyörű évszak az ősz. Kint szitál a köd, borong, hamar sötétedik. Minden az elmúlásról beszél, de nem szomorúan, hanem kedélyesen. Bent kellemes meleg, de jól esik egy pohár fűszeres forralt bor, vagy néhány kupica jófajta pálinka. Ilyenkor kellemes a munka a sötétkamrában, jó olvasni Martin Heidegger Lét és idő című elmélkedését, vagy úgy tenni, ahogy Ady Endre írja:  "Őszi délben, őszi délben,/ Óh, be nehéz/ Kacagni a leányokra. / Őszi éjben, őszi éjben, / Óh, be nehéz / Fölnézni a csillagokra. / Őszi éjben, őszi délben, / Óh, be könnyű / Sírva, sírva leborulni."

Álmomban valaki követ. Napok óta érzem. Rohadt almákat szedegettem a fa alól, s úgy tűnt, mintha valaki a kerítés résein keresztül figyelne. Azt hittem, hogy csupán az Ősz az, ezért a pajta és a szomszéd fal között lévő szoroskába iramodtam, A minap, a város főutcáján talán egy sötét kabátos alak járt a nyomomban, de ebben sem igazán voltam biztos. Tibold atya a fotőjbe veti magát, és harsog. Tejet forraltam, s az ablakon kitekintve ismét láttam azt a rejtélyes valakit, akit nem ismertem fel, talán nincs is igazán, csak sejtem a létezését.  A fiút én Demonaxnak kereszteltem, de Mirabel akkor dühös lett, és azt mondta, mit akar ilyen nevekkel? János vagy Károly legyen. Azelőtt azt hittem, hogy Demonax csakis nő lehet. Neki köszönhetem, hogy felfedeztem a tévedésemet. És most azért követ?  Hoppy Demonax ugrálni szokott. (Vatta úr reám néz, én a heverőből intek, hogy igen). Aztán bementem egy átjáróházba, gondoltam csapdát állítok neki, ő bekapta a horgot, jött utánam,  egy szűk folyosóra értünk, s ekkor én hirtelen megfordultam. Erre ő menekülőre fogta, szaladt, s én utána, üldözöttből üldözővé váltam, de egyszercsak elveszettem a nyomát: de ajtócsapódás hallatszott. Hoppy Demonax a piacon cseresznyét árul. Jávorka odajön, és azt mondja: Tud ön az almákkal beszélni?

                    Kedvesem  (2016, Losonc) - ambrotípia                 Napraforgó almával, körtével (2016, Losonc) - ambrotípia

          Rohadt almák (2016, Ipolybolyk)                                                                           Szoroska (2016, Ipolybolyk)

[ Sópapír eljárás ]

A sópapír eljárás egy másolótechnika, a fényképezőgépben exponált negatívról készült pozitív. Állítólag 1835 és 1839 között dolgozta ki William Henry Fox Talbot és egy változatát a talbotípia pozitívjaként használta, 1841-ben szabadalmaztatták. A későbbi időszakban más eljárások, pl. a nedves vagy száraz kollódiumos üvegnegatívok pozitív kimasolópapírjaként volt használatos. Klórezüst papírnak nevezik, mert a fényérzékeny anyaga az ezüst-klorid (AgCl). Enyvezett, vagy más módon előkszített papírt nátium-klorid (NaCl, konyhasó) oldaban 5-6 percig áztatunk, majd kiszárítjuk. Ezüst-nitrát (AgNO3) oldatban 4-5 percig úsztatva érzékenyítjük, majd sötétben (piros fényben) megszárítjuk. Másolókeretben a klasszikus síkfilmről vagy üvegnegatívról kontaktmásolatot készítünk, napfényben vagy UV fénynél exponáljuk. A kép kifejlődése szemmel látható, a világos partíciókat kissé fedettre, míg a sötéteket csokibarnára világítjuk.  Ezután félhomályban (piros fényben) többszörös vízcserével tiszta vízben mossuk, mindaddig, amíg a mosóvíz tiszta nem marad. A kimosott képet nátrium-tioszulfátban rögzítjük, majd szárítjuk. A kész kép színe a papír enyvezőanyagától függ, a barnás árnyalatoktól egészen a vörösesig terjed.  Receptek -  sóoldat: 100 ml desztillált víz, 4g nátrium-klorid - érzékenyítő:  100 ml desztillált víz, 15g ezüst-nitrát, 1 csepp citromsav (vagy salétromsav, esetleg ecetsav) - rögzítő: 500 ml desztillált víz,  120g nátrium-tioszulfát. A negatív, melyet a másolat elkészítéséhez használunk, jó, ha kontrasztos. Erre a célra a síkfilmek közül a Foma cég Medix XG nevű kékérzékeny rtg filmjét használom.18x24cm-es és 24x30 cm-es méretekben is gyártják, s viszonylag jutányos áron árulják. Viszont erős, kontrasztosan működő hívóval hívva talán túlzottan kontrasztos lesz, a finomabb részletek elveszhetnek. Ez vitt arra, hogy ne a filmhez gyártott Foma LP-T hívót használjam, hanem más klasszikus előhívókkal kísérletezzek. A Rodinal (Foma R09) 1+25 hígításban volt talán a legjobb, de ennél jobban tetszett a klasszikus Ilford ID-11 (vagy Kodak D-76, esetleg FomaDon P/ W37) 1+1 vagy 1+3-as hígításban. A filmet 16-50 ISO között exponálom, 20 C-on piros fényben szemre hívva (kb. 3 perc  körül) elégségesen jó eredményt adott.  Kipróbálásra ajánlom ezt a szép történelmi másolótechnikát. Megízlelni egy feledésbe merült, de később mégis előkerült, poros, pókhálós üvegben lévő száraz vörösbort...

Úton (2016, Csákányháza) - sópapír másolat                                               Kerítés (2016, Ipolybolyk) - sópapír másolat

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, a Flexaret egy kultikus kétaknás, középformátumú 6x6 cm-es gép. Még zöldel a nyárfa az ablak előtt. 1940-től gyártották Csehszlovákiában, pontosabban Csehországban. 1948 után a Meopta cégére alatt került forgalomba. De látod amottan a téli világot? Használtam ilyen gépet, a II-es változatot, ezt a típust még a negyvenes években, közvetlenül a második világháború után kezdtek gyártani. A hátán kis ablak a film számozásának.  A zárat is külön kell felhúzni, teljesen kézi. Egyáltalán nem hatott meg ez az egyszerű TLR. Már hó takará el a bérci tetőt. Úgy kezdődött, hogy Somogyfajsz után Picúr a gépben hagyott egy tekercs Delta 100-at, hát mondom, ne jusson az a jó Ilford filmecske ebek harmincadjára, kifényképeztem. Teljesen meglepődtem, hát nagyon szép képeket csinál ez a gép, és nagyon könnyű masina. A Hasselblad helyett ezt vittem Egerbe, és élmény volt vele fényképezni. Még ifju szivemben a lángsugarú nyár, egyszóval nagyon megtetszett. Mivel ez a II-es gép kell az iskolában, hát vettem egy IV-est, Brünnben hatszáz cseh koronáért. Ez a modell az ötvenes években készült, félautomata: a filmkockákat már számláló számlálja, exponálás nélkül nem lehet tovább tekerni a filmet, de a zárat külön kell felhúzni. Az enyémen Metax zár van, a keresőobjektív az Meopta Anastigmat 80 mm/ f3 a főobjetív pedig Meopta Belar 80 mm/ f3,5.  S még benne virít az egész kikelet, kitűnően működik, szinte új állapotban. Ekkor az utamba jött egy Flexaret VI-os, ez a már a hatvanas évek, zöldesszürke art deco, nem tudtam ellenállni ennek a szépségnek, de fájdalom, nem működik a zár, s az élesítés, ez már teljesen automata, a filmtovábbítás húzza a zárat is, ígyhát javítóba került, remélem hamarost működőképes lesz. De íme sötét hajam őszbe vegyűl már, csodálom, hogy eddig nem fedeztem fel magamnak ezt a fantasztikus gépet. A tél dere már megüté fejemet. A Tonak Nový Jičínben 1799 óta gyárt kalapokat, főfedőket. Hát tőlük vettem egy nagyszerű, szép kalapot. És, hogy felkerüljön az i betűre a pont, vásároltam pár üveg Pilsner Urquell-t is (Plzeňský Prazdroj) is. Hazaérve pedig levettem a polcról és felütöttem egy Hrabal-kötetet, habzó Prazdrojt öntöttem egy korsóba, fejemre tettem a kalapot és a Flexaret mattüvegén szemléltem a világot. Mondhatom, mindig nagy híve voltam a cseh kultúrának.

      Péter és Bea I. (2016, Losonc) - ambrotípia                                         A losonci zsinagóga II. (2016, Losonc) - ambrotípia

Nedves kollódiumos eljárás:  az idei nyáron csak egyszer fényképeztem kinti térben kollódiumra. Komoly munka, sőt mi több, jó fizikai erőfeszítés. Minél nagyobb a képméret, annál nehezebb.  A 18x24 cm még elmegy. Hogy ne legyen túl könnyű a feladat, ezért inkább a 24x30 cm-t választottam. Két ambrotípiát készítettem - egy álló és egy fekvő képet -, mindkettőt ugyanarról a témáról: a losonci zsinagóga főbejáratát fényképeztem. Mindkettő sikerült, de technikailag egyik sem tökéletes kép. Hát igaz, ami igaz: a szó szoros értelmében alaposan megizzadtam ezzel a két képpel. Nehézséget okozott a nem ideális hőmérséklet, a meleg időjárást valamelyest, bizonyos tekintetben és mértékben fotokémiai úton kompenzálni lehet, létezek meleg időben használatos vegyszer-receptek, de attól még  a természetszerűleg egyeletlenül nedves lemez egyeletlenül is szárad, ezért foltos lesz, és...  További forrása a technikai hibáknak a szűk tér, melyben laborálni kell (mobil sötétkamra). Ennél a lemezméretnél ez elég komoly gond. Innen erednek a karcolások, cseppek, akaratlan beletörlések és egyéb ragyák. Sok fejtörést okoz a változó fény is. Sokszor valóban csupán szerencse kérdése a helyes expozíció. Az utómunkákat már otthon végzem, a félkész ambrotípiákat szállítani kell. A hímestojás-érzékenységű üvegek sokszor ekkor is megsérülnek. Megtörtént, hogy így törtem össze ambrotípiát - otthon megragasztottam, de pár hónap múltán keretezés közben ismét összetörtem a képet, de ekkor már végérvényesen és visszavonhatatlanul. Ahogy Lujó barátom mondta: aminek össze kell törnie, az össze is törik. És ez nem csak az ambrotípiákra érvényes...  Azzal fejezem be, amivel kezdeni akartam: miután a képünk tökéletesen megszáradt, jó ha lakkozás előtt, puha vattával finoman és érzéssel letisztítjuk a lemezről azt az alapfátylat, mely majdnem minden kollódiumos képen jelen van. A polírozással növelhetjük az ezüst-felületek fényvisszaverését, ezzel a kép brillanciáját is. Fontos, hogy csakis tökéletesen száraz képet tisztítsunk és csakis laza, puha struktúrájú vatta-tamponnal, finom mozdulatokkal. Ha ambrotípiát készítettünk, akkor ne feletkezzünk el a kép üveg (réteg nélküli) oldalának tökletes tisztításáról sem.

       Kovácsmester (2016, Eger)                                                                          Kávéházi szeglet (2016, Eger)

Kisasszony havában már lassan hanyatlik a nyár. Érik, s hullik a szilva, mert az idén hároméves pihenés után teremnek a fák, munka után jól esik kézbe venni egy-egy könyvet. Történetünk kezdetén olyan idők járnak, mikor Erdély fejedelme Bethlen Gábor. "Csudálatos dolog, de igaz, hogy az emberek a völgyeket szeretik és nem a hegyeket. Talán mert félnek tőlük; lehet. Hogy itt fenn erdőt látnak, meg követ, meg felleget, aki az ormok körül tekereg. Hogy itt fenn erősebben zeng a zivatar. De itt korábban kél a nap és későbben nyugszik és – közelébb az Isten. Talán éppen ezért nem szeretik a hegyeket."  Kalotaszegen Varjuékat nemzedékekre visszamenőleg bolondnak nézik, néha hátuk mögött nevetik. Mert mindig máshogy és másképp csinálnak mindent, mint a többiek. Öntörvényű emberek, de egy fejjel mind kiemelkedik a környezetől, s ezt a népek nemigen viselik.  "Tudod, hogy a mi nevünk: bolond Varju. Mindig is az volt, és az is lesz talán örökké. Jegyezd meg: mindenki bolond, aki nem olyan, mint a többi, aki más, aki nem úgy éli az életet, mint a többi mind. " - mondja a halódó apa a fiának.

 Péter (2016, Gombaszög) - ambrotípia                                Hanna (2016, Gombaszög) - ambrotípia

A hajnalok már hűvösödnek, közeledik a kedvenc évszakom, az ősz. A nap is úgy perzsel, mint az az ember, akinek már erejét kell feszítenie a munkához. Hanyatlik a nyár...  Barátaimra gondolok, érdekes, ahogy a sorsok keresztezik egymást, mint a találomra lefektettek vasúti sínek hálózata, melyre valaki csak úgy vonatokat dobott, hogy azok véletlenszerűen egymással szembe vagy bárhogy másképp közlekedjenek. S mikor elérkezik az idejük - mert hiszem, hogy szabott ideje van mindennek e világon - akkor összetalálkoznak, s néha össze is koccannak. Erről jut eszembe a kovászos uborka, hát a mostani nyár ebben nem vitt nagy sikerre. Ellenben úgy gondolom s reménykedem, hogy sikerre vitt a fotográfia, s bár, mint ahogy többször megjegyeztem ez nem kollektív műfaj, hanem magukba forduló emberek foglalatossága, mégis időnként megcsillan egy-egy drágakő a sötét kút fenekén.

                  Nóra (2016, Somogyfajsz)                                   Guczó (2016, Drégelypalánk) - ambrotípia   

A nyáron nagyon élveztem a kollódiumos fényképezést. Ez nem meglepő, mert én mindig nagyon élvezem a kollódiumos fényképezést. Bevallom függő vagyok. Pedig sokszor annyira meleg volt, hogy megszáradt a kollódium még a hívás előtt. A kinti fényképezésből meg az eső zavart be. Lassan megállapodom háromféle kollódiumnál: Lea 3 (1,5 g CdBr2, 3,5 g CdI2, 60 ml éter, 60 ml etanol, 120 ml 4% kollódium), Lea 7 ( 120 ml 4% kollódium, 120 ml etanol, 60 ml éter,  1,5 g CdBr2, 1,3 g NH4Br, 2,6 g NH4Br. 2,6 g CdI2), Osterman Extra Dry (1,5 g KBr, 2 g KI, 120 ml 4% kollódium, 60 ml éter, 60 ml etanol). Ezek kicsit modifikált formulák, sőt néha teljesen önkényesen és erőteljesebben is változtatok rajtuk, időnként teszek beléjük kloridokat (1,5-2,5 g NaCl, vagy CoCl2), esetleg éter és etanol helyett izopropil alkoholt használok. S megállapodtam a hívónál is. Klasszikus hívót használok (360 ml desztillált víz, 16 g FeSO4 - kénsavas vasélecs, 15 ml ecetsav, 10 ml etanol). Ecetsavval savanyítok mindent, hívót, ezüst-fürdőt, az utóbbit ha kell, akkor ammóniával (légköneg) lúgosítom. Szandarak lakkal lakkozok (200 ml etanol, 30 g szandarak, 20 ml levendula-olaj, 4 ml desztillált víz).  A lelakkozott réteget festem feketére vizes alapú Aqua fekete festékkel vagy hagyományos aszfalttal (150 g aszfalt, 150 ml terpentin, 100 ml kanadai balzsam).  Megállapodtam a világításnál is, ami nagyon fontos ennél az eljárásnál:  2x4(8)x180 W/ 5500 K  csavarintott fényforrás, vagy 2x 600Ws (2x1600 Ws) stúdióvaku, esetleg a kettő kombinációja. Az utóbbi időben főleg a vaku tetszett meg: az éles fény jobban kirajzolja a portré részleteit, s nem kell expozíciós idővel sem bajlódni. Csak blendével. Az expozimetriát viszont már kezdem teljesen elhagyni. Zalka Imrénél láttam egy LED-panelt, hát megmozgatta a fantáziámat. Elsősorban a kis mérete és kompaktsága tetszik.  Más: érdekes fotográfiai anyagot próbáltam ki a minap. Gombaszögön Csambival és Péterrel az Ilford Harman direktpozitív papírokról beszélgettünk. Csambinak volt is egy csomag 4x5"-es papírja, s terveztük is, hogy kipróbáljuk. De első nap kollódiumoztunk, második nap meg szakadt az eső. Így ez elmaradt. Aztán a sors úgy hozta, hogy nagyon olcsón hozzájutottam egy csomag (25 db) 8x10" méretű Ilford Harman FB direktpozitív papírhoz. Hát nekiláttam kipróbálni. Kezdem azzal, hogy legjobb esetben is nagyon kontrasztos képet ad. Némi szürkeárnyalatot ki lehet belőle csikarni előmegvilágítással (preflash) - 1 s, f/8-22 nagyítóval világítva. A preflash nem feltétel, csak nélküle erőteljes mély kontrasztra számítsunk. A gyártó 1-3 ISO fotográfiai érzékenységet ad meg. Ez reálisan 1,5-2 ISO között van. Előhívóként én Ilford Multigrade hívót használtam 1+9 hígításban, 20 C fok mellett 2-3 percig. Megszakítás, rögzítés, mosás, esetleg színezés, mint a baritált papíroknál. Komolyan kell venni a gyártó biztonságos megvilágításra tett ajánlatát: mélyvörös (Ilford  906-os szűrő) fénynél kell kidolgozni a papírt. A válasz az esetleges miértre az anyag adatlapjában spektrális érzékenységet firtató diagrammban található. Saját káromon tapasztaltam, az új fejlámpám látszólag pirosan, de valójában sárgán világított - ezzel sikerült is egy-két papírt tönkretenni. Empirikus tapasztalat: valóban így van, 1 másodperc preflash, 1,5 ISO-ra exponálni, rendesen előhívni, rögzíteni és kimosni, persze mélyvörös fényben dolgozni. Cserébe papírképeket kapunk negatív nélkül. Más kérdés, hogy milyen áron.

A losonci zsinagóga (2016, Losonc) - ambrotípia                                Orchidea (2016, Losonc) - ambrotípia 

[ Létformák ]

A nyár nem kedvez a kollódiumnak. Mert gyorsan szárad. Micsoda létformákkal találkozik az ember, ha akarja, ha nem, micsoda lények néznek, mosolyognak,fintorognak rád lépten-nyomon...  Némelyek furcsa eszközökkel zörögnek, mások furcsán vonaglanak erre a zajra, vagy csak úgy a csendtől is. Megint mások csak úgy vannak hunyorogva, vagy eső után sertés módjára sárban hemperegnek. Aztán járnak-kelnek, jogokról, szabadságról meg olyasmikrő fecsegnek, amikről igazán fogalmuk sincs. Mondják magunkról, hogy művészek. Meg költők is... vagy az is művészet? Mindenesetre buta beszéd a színpadon még senkit sem tesz költővé. De a látszat sokszor csal. Az idei nyáron olyan emberekkel keveredtem elég komoly szellemi kapcsolatba, akikből ezt ki sem néztem volna. Tanulság számomra: talán kevesebb előítélet, de több érdeklődés az enyémtől eltérő létformák iránt. Hát ez furcsán hangzik a fülemnek. Azért a régi barátok... azok mások:  gombaszögi diáktábor, hívd elő a csacsit-fényképészműhely, Péter, Gergő, Csambi és a többiek, somogyfajszi médiavév paszport kontrol, drégelypalánki fotófalu, sorolni sem akarom a számomra kedves embereket, hát igen. Öregszem. Akit s amit megszerettem azt már nehezen adom, de egyre kevesebb embert engedek közel magamhoz, jó kicsit a mogorva magány.

                                                    A fa  (2016, Losonc) - ambrotípia                       Paizs Miklós - Korai Öröm (2016, Gombaszög) - ambrotípia                                   

A lovak egész éjjel legelnek. Villanypásztorral határolt térben, de tág időben. Gémeskút, zavarbaejtően hamvas zöld fű, szálló hajnali köd, és lovak: fiatal virgonc lovacskák, erejük teljében lévő felnőttek, meglett korúak, s egy piszkosfehér gebe, melynek minden csontja kilátszik. Állítólag ő itt a legidősebb ló, már csak hálni jár belé a lélek. Olyan, mint a népmesék táltosa, mely parazsat eszik s értelmentúli dolgokra képes. Mikor előttem lépkedett, az olyan volt, mintha a múltam s jelenem vonult volna el előttem, méltosággal, mégis szomorúsággal s elmúlással telve. A teljes életem képe költözött abba a lóba. Nem tudtam szólni sem, lábam a földbe gyökerezett, ujjaim meggémberedtek, arcomba hideg-nyirkos fuvallat csapott.

                                   Hajnali lovak (2016, Somogyfajsz)                                               Lola és Léna (2016, Somogyfajsz, Radu Igazság képe)            

Kemény kontrasztok vesznek körül bennünket. Átláthatatlan káoszban utazunk, bár egyesek azt állítják, hogy nekik van áttekintésük, ők tudják, hogy mit és miért, de én nem hiszek nekik. A szilicei Káposzta Pista szépen kiforrott és pálított pásztorbotja - amivel Agócs állt közel száztíz éves mahagóni kamerám elé - még csak áttekinthető,  de a nagyvárosok plázái, nemigen. Ezek nemcsak valós létező dolgok, hanem allegóriák is. Nem múlt és jövő, hanem jelen. Mert az értelmezhető pásztorbot is reálisan ugyanabban az időben és térben van az értelmezhetetlen plázával. Ez nem múltba való révedés, hanem értékrend-beli különbség. Lefekszek a fűbe és a kék égen úszó haragos-szürke fellegeket nézem. Csend van, csak a szél hallatszik.

      Agócs Gergely (2016, Salgóbánya) - ambrotípia              Kazári népvislelet (2016, Salgóbánya) - ambrotípia

Megszerettem az Ilford Delta 3200-as filmet, megszerettem a 6x6-os formátumról készült négyzet-alakú nagyításokat, megszerettem a tiokarbamidos színezést.  No de szépen, sorjában: a filmet 1600 ASA-ra (iszó, de ugye aszának is mondhatjuk - ISO (International Standards Organization), ASA (American Standards Association)... no de ezerhatszáz aszára exponálom, de 3200-ra hívom Microphen 1+0-ban. 20 C fokon, kilenc percig.  Ilfotec DD-X, Kodak Xtol, vagy Perceptol is jól használható, meg persze valószínűleg sokminden más is, én viszont csak azt mondom, amit kipróbáltam magam is és tetszett. Téglalap alakú multigrade papírra osztott szűrőzéssel nagyítás, majd színezés. A színezésre sok lehetőség van. Instant kávé vagy fekete tea talán mindenkinek van otthon, ezekkel is érdemes próbálkozni, de szép eredményt ad egy már említett klasszikus kénvegyületeket használó közvetett módszer. Nátrium-szulfidot vagy tiokarbamidot (szulfo-karbamid) használunk, mely halványítás után (halványításhoz valamilyen oxidálószerrel kálium-bromid jelenléte mellett a fémezüstöt ezüst-bromiddá alakítjuk)  reagál a kialakult ezüst-halogeniddel. A reakció eredménye ezüst-szulfid, melynek mennyiségétől függ a kép színe a sárgástól egészen a mély feketébe hajló barnáig. A színezést halványítás előzi meg:  halványító oldat - kálium-ferricianid (vörös vérlúgsó) 35 g, kálium-bromid 10 g, desztillált víz 1000 ml-re. Színező oldat:  20 g nátrium szulfid vagy tiokarbamid, 1000 ml desztillált vízhez. A képet addig hagyjuk a halványító fürdőben, míg teljesen ki nem haloványul, ill. már nem halványul tovább. A színezőoldat hőmérsékletétől függ a képünk színtónusa:  20-25 C sárgás, világos barna, 25-30 C barna, 30 C-on felül mély sötétbarna.  Persze nemcsak szépia-barna tónusú színezésre van lehetőség. Színehzetünk pl. kékre is, (oxálsav - 4 g, kálium-ferricianid - 4 g, és ferri-ammóniumcitrát - 4 g segítségével), de érdekes, szép eredményt érhetünk el platinával, paládiummal, szelénnel, arany-kloriddal, stb. is. Minden színezésnél fontos, hogy papírumkból jól kimossuk a fixírt. Ne féljünk kísérletezni, de nézzünk azért kicsit utána a dolgoknak, hogy legyen fogalmunk arról, amit és miért csinálunk. Ez egy hosszú történet.

Huszonötezer (2016, Budapest)                                                                            Lefel (2016, Budpaest)

Másodjára vettem részt a Medvesi Fotós Maratonon, mint attrakció. Az első nap Salgóbányán, a második nap Csákányházán. Két segéddel dolgoztam: az egyik Nagy Hajnal Csilla, ifjú és tehetséges költőnő, az Irodalmi Szemle rovatvezető-szerkesztője, a másik Demjén Gergő barátom, egy frissen beszerzett gyönyörű Asahi Pentax 6x7-es fényképezőgép boldog tulajdonosa. Mindkettőjük előtt leveszem a mezőségi szalmakalapomat, ügyesen dolgoztak, kitűnő munkát végeztek, már-már önálló munkára is képesek. Remélem a vaskos beszéden kívül más okos dolgokat is sikerült tőlem ellesniük. Kedvesem Juditom nélkül meg sem tudtam volna lenni: a fele munkát a labor és a műterem építésénél ő végezte és nem utolsó sorban biztosította a nyugodt és gondoskodó hátországot. A két nap alatt hét darab 18x24 cm-es és kilenc darab 24x30 cm-es ambrotípiát készítettünk. Ez összesen tizenhat kép. Ez több, mint elég. Sok nyersanyagot vittem mégis, a klasszikus kálium-jodidos, kálium-bromidos kollódiumra esett a választásom: a Lea 3-hoz képest kicsit érzéketlen volt - mintegy 4 EV volt a különbség, de szépen lehetett vele dolgozni.

Komka Péter fotóriporter (2016, Salgóbánya) - ambrotípia       Gálos László kollódista (2016, Salgóbánya) - ambrotípia

Kellemes volt őszinte szakmai érdeklődéstől hajtott kollégákkal beszélgetni, közöttük Gálos Lacival, aki második éve öntögeti a kollódiumot Salgótarjánban, Gyulai Bencével a Fotóbetyárral, Komka Péterrel, sajtófotó-díjjas kitűnő fotóriporterrel. Szombaton fájront előtt aztán befutott Agócs Gergő barátom is, akiről már végre sikerült készítenem egy ambrotípiát. Estefele áthelyeztük magunkat Csákányházára, Lukács József birtokára. Lujó kemény háttérmunkát végzett most is - nagy köszönet érte. Két nap kemény fizikai munka, közötte pár órás alvással, talán kicsit felülmúlta a fizikai korlátaimat. A vasárnapi termésen már egyértelműen látszik a fáradtság, a szakmai következetlenség. Ez az én hibám: nem mértem fel reálisan erőinket. Az jó, hogy ha mindig és mindenből van valamilyen tanulság.