Daguerre képei elkészítése módjának leírása
fordította Dr. Zimmermann Jakab
Bécs, 1840
A fényképezőgép
Bármilyen (nagy)formátumú fényképezőgép megfelel. Én 9x12cm-es képformátum mellett döntöttem, 4x5"/ 9x12cm formátumú gépet használok. De eredményesen lehet használni 35mm-es kisformátumú gépeket, 6x6/ 6x7cm-os középformátumú masinákat is. Kezdetnek nem érdemes túl nagy méretet választani: kis méret, kis problémák, nagy méret, nagy problémák. Mivel a dagerrotípia sok fényt igényel, érdemes nagyobb fényerejű objektíveket használni. Kisebb fényerőnél az expozíció hosszabbodásával kell számolni. Én egy 1887-es iriszredőnyös Petzvalt (kb. f/4,5-5,6) és egy Schneider-Kreuznach Symmar 180/f 5,6-os objektívet használok. Az utöbbi elég kemény rajzolatú, ami számomra nagyon megfelel. Zárszerkezet és rekesz nem feltétlenül fontos, ugyanis több perces expozíciós idővel számolunk. Természetesen szükségünk lesz egy stabil állványra is.
Átalakított Fidelity filmkazetta
Olyan kazettát használjunk, mely illik a gépünkhöz, tud lemezt fogadni, kéznél van és olcsó. Én egy modern Fidelity Deluxe kazettát alakítottam át. Kis időre és néhány kéziszerszámra lesz szükség. A modern filmkazetták lemezekhez való átalakítását sokan leírták, az Interneten fellelhető. Én Alex Timmermans leírását javaslom: https://collodion-art.blogspot.com/2013/01/modifying-normal-4x5-film-holder-to-wet.html Alex kitűnő fényképész és kollódista, érdemes megismerni a munkásságát.
Pyrex üvegből készült edények
Dagerrotípiához való edényeket kis befekteteéssel és kevés munkával sokmindenből lehet fabrikálni. Nagyon megfelelők és jól használhatók az elemózsiás pyrex műanyag tetős üvegedények. Hőállóak, ezért az aranyozáshoz is megfelelnek. Kis találékonysággal, ügyességgel és néhány alapszerszámmal csodákat művelhetünk.
Érzékenyítő doboz
Az egyik legfontosabb eszköz az érzékenyítődoboz - specifikus, más eljárásoknál nem használják. Méretben illeszkednie kell a lemezmérethez.
A lemezek érzékenyítését elemi jód gőzével végezzük. A doboz alja - amiben a jód van - mindenképp üvegből vagy porcelánból legyen, fém alkatrészt a box ne tartalmazzon. A teteje lehetőleg légmentesen záródjon - a jódgőz veszélyes, mérgező, ezért lehetőleg ne párologtasssuk mindenfelé - fontos a megfelelő szellőztetés és a védőeszközök használata (maszk-reszpirátor, védőszemüveg, kesztyű, ruházat).
Érzékenyítő doboz/ AI
Az Analog Inside cég érzékenyítő doboza a történelmi formákat idézi. Nyers fából készül, és a cég honlapján megvásárolható.
Az érzékenyítés a dagerrotípia ennél a változatánál kizárólag jódgőzben történik: gyenge fehér fénynél 15 másodpercenként ellenőrizzük a lemez színét: az első ciklusban a sötét sárga és a mély bíbor a legmegfelelőbbek. Második ciklusban érzékenyített lemezek kontrasytalanabbak és kevésbé érzékenyek. Az időtartam 1-3 perc között várható, ez több tényezőtől is függ. Az elért szín után, biztonsági piros fénynél még 8-10 másodpercre visszetesszük a lemezt a jódgőzbe. Gyakorlatot igénylő folyamat, érdemes videón megnézni és persze sokat gyakorolni.
Képeinket nem higannyal, hanem Becquerel-módszerrel hívjuk elő. Ezt a sokkal egyszerűbb és főleg összehasonlíthatatlanul veszélytelenebb módszert Alexandre Edmond Becquerel javasolta 1840-ben. Arról van szó, hogy az exponált lemezt erős fénnyel hosszabb ideig piros szűrőn keresztül megvilágítjuk. A kép a fény hatására alakul ki. Az egyszerű, papírboltban is kapható főliákból 6-8 darabot teszünk egymásra rétegenként - 1-2 főlia rosszul fog működni. A legegyszerűbb talán, hogy a rétegelt fóliákat nagy iratkapoccsal erősítjük a kinyitott filmkazettára. Én is így használom, bár a találékonyságnak semmi sem szab határt.
A kész képeket aranyozzuk. Ehhez arany-klorid oldatra van szükségünk. Ezt a munkafázist Hippolyte Fizeau vezette be 1841-ben. Nem feltétlenül szükséges, de sok szempontból előnyös (tartósabb, tónusgazdagabb lesz a kép). Az aranyozás kétélű kard, nemcsak szebb képet eredményez, hanem kiemeli a hibákat, sőt ha rosszul csináljuk, akkor végérvényesen elrontjuk a viszonylag jó képet is. A toner vagy 2%-os arany-klorid oldat, de jobb a következő: A oldat - 1g arany-klorid 200 ml deszt. vízben oldva, B oldat - 4g nátrium-tioszulfát 500ml deszt. vízben oldva. A két oldatot 1:1 arányban keverük, mégpedig úgy, hogy a B oldatba keverjük az A oldatot - a sorrend nagyon fontos, mert egyébként tönketesszük a drága arany-klorid oldatunkat. Az aranyozás művészetére még visszatérünk.
Frissen ezüstözött rézlemezek
Az egyik legproblémásabb, legnehezebb és legköltségesebb része a dagerrotípiának. Több módszerrel készülhet, 1840-ben találták fel a galvanizálást,azóta általában így készülnek a lemezek. Tükörre polírozott és tökéletesen megtisztított rézlemezt vonunk be nagy tisztaságú ezüsttel, melyet szintén tükörre fényezünk. Ez a sikeres kép alfája és omegája.
A lemezek fényezéséhez a vas-oxid viszes szuszpenzióját használjuk. Nálam a fényezés három fázisból áll: durva: vas-oxid sűrűbb szuszpenziójával, finom mikrofíber kendővel és vibrációs csiszológéppel végzem. Közepes: finomabb kendővel és hígabb szuszpenzióval történik, a finom: vastag, hosszúszállas finom bársonyon csiszolóanyag nélkül kézzel húzogatom a lemezt, miközben nagyon finoman nyomom csak az anyagra. A tükörfényt szó szerint kell érteni.
A vas-oxidot már régen használják fémek finom fényesítéséhez. Vízben nem oldódik, de vele szuszpenziót képez, melyet különböző módon viszünk fel a tiszta polírozó anyagra.
A fényesítésnél minden kompromisszum a minőség rovására megy. A port gumiballon segítségével fújjuk le a lemezről, csakis moszlint, finom mikorfíbert és bársonyt használunk. A viszonylag puha ezüstfelülete könnyen sérül. Még a puhaszálas ecset is karcolásokat okoz rajta. Kézzel, és egyéb durva dologgal nem érinthetjük a lemez felületét.
Fényforrásként használatjuk a Napot, de kb. 400 W-os halogén reflektor vagy ennek megfelelő LED fényforrással is eredményesen dolgozhatunk Vannak, akik a gyengébb fényben történő, de jóval hosszabb ideig (10 óránál is több...) történő előhívásra esküsznek. Előhívás közben ne felejtsük el hűteni a lemezt - túlmelegedés a kép tönkremeneteléhez vezet. Hűtéshez nagyon megfelelnek kisméretű elektromos PC ventilátorok. Az előhívás időtartama átlagosan két óra (400W-os halogén-reflektort és kb. 40cm-es távolságot véve alapul).
Ennek a módszernek kapcsán említsük meg a Becquerel família négy egymás után következő zseniális tagját, akik nagyban hozzájárultak az elektromágneses rezgések (fény, rádioaktivitás) megismeréséhez: Antoine César Becquerel (1788-1878), Alexandre Edmond Becquerel (1820-1891), Antoine Henri Becquerel (1852-1908) Nobel díj 1903-ben, és Jean Antoine Becquerel (1878-1953)
Egy darab nagyon átlátszó piros fóliával előhívva így néz ki az exponált lemez. Olyan, mint egy lapos száraz ezüstzselatinos negatív, nem látni a dagerrotíp lemez ezüstjét sem, hívás közben a kép kifejlődik, majd halványulni kezd, sokszor szinte eltűnik. Az oka az, hogy a piros fólia túl átlátszó és kevéssé bordó.
Túl rövig ideig hívott és alulexponált lemez. Az árnyékokban nem látunk részleteket. Lapos kép, nem elégséges kontraszttal. A foltokat a nem megfelelő mosóvíz (desztillált vizet használjunk) és a nem megfelelő szárítás (forró levegővel száritsuk úgy, hogy a vizet az egyik sarokra szorítjuk az erős forró levegőáramlással) okozza. Ezeken gondos munkával segíthetünk.
Kell-e ennél örömtelibb látvány? A fixírben kb. 8-10 percet tartjuk. Ügyeljünk arra, hogy friss legyen a rögzítőnk: 15g nátrium-tioszulfát, 15g nátrium-szulfit, 500 ml deszt. vízben oldva, szobahőmérsékleten. Mosáshoz szintén deszt. vizet használunk, többszörös vízcserével 25-30 perc az időtartam.
Vigyázzunk, a képünk ebben az állapotban (is) nagyon sérülékeny. Szárítás után igyekezzünk minél hamarabb légmentesen keretezni.
A kész dagerrotípiát a lehető leghamarabb légmentesen keretezzük - erre több lehetőség adódik, én a gyakorlatiasságot az esztétikummal kombináltam: 30x30cm-es barnára pácolt diófa-keretet és chamois hasított paszpartut alkalmaztam, gondosan légmentessé téve a keretet, pH neutrális anyagokat használva. A neutrális környezet és a levegőmentesség döntő a kép tartósságát illetően.
Üveget is használhatunk, ezüstözött rézlemez helyett. Camilo Sabogal videója látványos és meggyőző: https://www.youtube.com/watch?v=aUU7ThSEDU8
Szabad a gazda? A bal oldalon lévő az ezüstözött rézlemez. A jobbon lévő az ezüst tükör.
Erősen túlexponált lemez: az ezüstöt látni, de a kép negatív marad, feketét tükrözve sem fordul pozitívvá. Nehéz eltalálni a megfelelő megvilágítást, és elég pontosan kell exponálnunk. Próbálkozhatunk expoziméterrel: az érzékenységet állítsuk 100 ASA-ra, 14 EV felel meg kb. 2 perces expozíciós időnek f/5,6-nál. Ez csupán erősen informatív érték, mert anyagunk kék- és UV-érzékeny. Az én sikeres expozícióim 10 perctől 1 perc 35 másodpercig terjedtek. Jobb a felhősebb idő, a túl erős napsütés túl erős kontrasztokat eredményez.
Kevésbé túlexponált lemez. A sötétebb alsó részt már pozitívként lehet látni, de felső világosabb a túl sok fénybe vész.
A műtermem munkaasztala. Sok egyébbel, közöttük Nagyferenc Gyula kézőművész-fafaragó 24x30cm-es ferrotípiájával, melyet 2022 júliusában készítettem róla a Gombaszögi Nyári Táborban.
Ezzel a módszerrel készítjük az ezüstözött rézlemezeket. Ez (is) olyan, mint a végtelen történet. Köteteket lehetne megtötölteni csupán az én szerény tapasztalataimmal is.
Lemez: nagyon nehéz nem összecsikargatott, megfelelő rézlemezt vásárolni. Legjobb nem mechanikus eszközzel feldarabolni (lézer, plazma, magasnyomású vízsugár - ezzel minimalizáljuk a mechanikai sérüléseket. Ha nagyon durván csikarásos lemezeink vannak csak, akkor ajánlatos ezüstözés előtt nikkelezni. Másképp nem tudjuk eltüntetni a sérüléseket, megmaradnak és a kész dagerrotípián is látszakanak majd. 0,6-1mm es lemezeket vegyünk - szerintem jobb a vastagabb.
Műterem-részlet
24x30cm-es és a 4x5" (9x12cm) gépeim. A dagerrotípia hőskorában ritkán készítettek nagyméretű képeket. Sokszor csábít a nagyobb formátum, de úgy érzem, hogy még a 9x12cm-es méretet sem tartom biztosan a kezemben. Talán lassan megpróbálkozok majd műtermi dagerrotípiákkal - csendéletekkel, bár állandó gondjaim vannak az expozícióval. Portréra még gondolni sem merek. Eddigi dagerrotípiáimat kint, természetes fénynél készítettem.
Fenti lemez: a rézlemez előkészítése - ugyanúgy vas-oxiddal tükörre fényezzük, az egyik oldalát öntapadó fóliával lemaszkoljuk (ezt az oldald nem vonjuk be ezüsttel, takarékoskodunk a drága nyersenyaggal), zsírtalanítjuk (elégséges a többszörös forró vizes, szappanos mosás, közbeiktatunk egy alkoholos mosást is, a végén desztillált vízben leöblítjük), majd így merítjük be az ezüstöző elektrolitba.
Lenti lemez: ez a bevonó elektród, az anód (a tápforrás pozitív + pólusára kapcsoljuk), olyan anyag, mint amilyennel bevonunk, vagyis ezüst. Használhatunk bármilyen nagy tisztaságú ezüstből (gyakorlatban 800/1000 feleltt) készült tárgyat (kiskanalat, zsebórafedelet, stb.). A negatív pólust a bevonandó anyaghoz (rézlemez) csatlakoztatjuk. Ügyeljünk a polaritásra és galvanizálás közben a megfelelő szellőztetésre, elszívásra. Védőszemüveg, védőkesztyű... ugye mondani sem kell, magától érthetődik.
Ami kell: folyamatosan szabályozható, rövidzárlat- és áramvédett egyenáramú tápforrás, feszültség- és áramerősség leolvasással, és/ vagy voltmérő és amperméter. A tápforrás 0-15 V (1-3 V között fogjuk csak használni) és 2 A (max. 1 A áramig fogjuk használni). Megfelelő keresztmetszetű és szigetelésű vezetékek banándugókkal, csatlakozókkal, krokodilcsipeszekkel, műanyag (üveg) galvanizáló kád (én egy 3 és 5 literes deszt. vizes flakon elvágásával készítettem).
Desztillált víz, elektrolit. Az elektrolit az komoly sor: az iparban cián-tartalmú elektrolitokat használnak. Kétségtelenül ezek adják a legjobb és legstabilabb felületet. De mondani sem kell, hogy ezek erős, halálos mérgek. Senkinek sem ajánlott, hogy ilyen veszélyes anyagokat használjon. Tudatosítsuk, hogy nemcsak magunkat, hanem a környezetünben lévőket is veszélybe sodorjuk. A következmények sokszor borzalmasak.
Természetesen vannak ciánmentes ezüst-elektrolitok is. Ezeket lehet a kereskedelmben készen venni, vagy ha valaki ügyes, akkor akár otthon is megkeverheti. Amit én használok az ezüst-nitrátot tartalmaz. Az sem tejecske, de odafigyeléssel és vedőszözök alkalmazásával minimális a veszély. Én kb. 1,2 - 2 V feszültség mellett max. 200-300 mA áramnál, egy órán keresztül galvanizálok, ilyen beállításnál kb. 15-20 μm ezüstréteg képződik a rézlemezen. Ennyi elég akár többszörös újrafényezéshez is.
Kb. három órás munkával készültem el két darab 9x12cm-es rézlemez ezüstözésével. A lemezek ezüstözéséhez 1 liter elektrolit elégséges - persze ha okosan, takarékosan alakítjuk ki a kádat. Az elektródákat mindig kikapcsolt állapotban kötjük össze, belehelyezzük a kádba, majd feltöltjük elektrolittal úgy, hogy a bevonandó lemezt teljesen ellepje. Bekapcsoljuk a tápforrást, majd lassan emeljük a feszültséget max. 2 V-ig, közben ellnőrizzük az áramot is - 600 -700 mA-t ne lépjük túl. Galvanzálás közben állandóan ellnőrizzük az áramerősséget, időnként mozgassuk meg a kádat - figyeljünk oda, hogy az elektródák ne érjenek össze! Túl nagy áramot ne használjunk, inkább hosszabb ideig tartson a bevonás kisebb áramerősséggel. A végén desztillált vízzel öblítsük a lemezeket, majd szárítsuk meg. Az ezüstözött felületre vigyázzunk, mert elég puha és sérülékeny.
Az első két ezüst-nitrát elektrolittal galvanizált rézlemez elkészült. Fényezés után jöhet a próba. Első ránézésre jól néznek ki, a lemezek felülete fénysítés nélkül is nagyobb fényűek, mint az ipari elektrolittal készültek. Persze ez nem sokat jelent. Fontos lesz a stabilitás és a réteg valóságos vastagsága. Kérdés, hogy lehet-e gépi fényezést használni,. Minden kiderül, ha eljön az ideje.
Tükörre fényeztem az első két ezüst-nitrát elektrolittal galvanizált rézlemezt - kicsit féletem az ezüstréteg stabilitásától és vastagságától, de ennek ellenére vibrációs kézi csiszológéppel estem nekik. Először durván, sűrű vas-oxid szuszpenzióval, félnedvesen kb. 10 percet, eléggé erővel rányomva a gépet, majd ugyanennyit híg vas-oxid szuszpenzióval. Aztán száraz és tiszta anyaggal, csiszolópor nélkül, 10-15 percet, finoman nyomva, javarészt a gép saját súlyával. Minden esetben mikrofíber rongyot használtam. Teljesen renben van, nem volt rétegleválálás, nem jött elő a réz alap az ezüstrétegen, vagyis elég vastag a réteg is. Még holnap egy 20-30 perc gyengéd kézi fényezés - kézzel fényezve puha bársonyon - és a felület megfelelő lesz. Holnapután, úgy néz ki dagerrotípia-nap, kiderül, hogy milyen fényképet lehet készíteni ezekre a lemezekre.
Iegn, lehet fényképezni az ezüst-nitrát elektrolittal ezüstözött rézlemezre. De: úgy tűnik, hogy hosszabb érzékenyítés kell és jóval nagyobb expozíció szükséges. Vagy mások voltak a fényviszonyok, érzékenyítés, hőmérséklet.. stb, ? Eddig minden eredmény biztató, de végleges következtetések levonásához még további tesztekre van szükség.
Expozíció: 20 perc, f/5,6, érzkenyítés 2 perc 30 mp, első ciklusban bíbor színre. Már az érzékenyítés is talán lassaban ment, az expozíció meg nagyon hosszú volt, az első 3 perces expozíció csak képnyomokat eredményezett, 10 perc kevés volt, erősen alul volt exponálva, 20 perc meg már sok volt - erősen túlexponáltam az utolsó képet. 100 ASA/ 13 EV-t mértem, persze, ez csak hozzávetőleges és csak szalmaszál-kapaszkodó. 15 perc szerintem jó lett volna, de mivel csupán arról volt szó, hogy megtudjam lehet-e erre a lemezre fényképezni, három tesztkép nekem most elég volt. Minden expozíció, 3-10-20 perc, értékelhető képet eredményezett, ami azt jelenti, hogy ezzel a technológiával készített lemez használható. Persze még van mit javítani - erősen összekarcolt rézlemezeket adott a cég, szinte lehetlen volt kifényezni. A köztes réteg - nikkelezés megoldást jelentett volna, de jobb forrás és tisztességes, rendes szállító után kell nézni, az egyszerűbb lesz talán, mint plusz egy galvanizálást beiktatni.
Öt új lemezt készítettem ipari elektrolittal. Balra a frissen ezüstözött, még nem fényesített rézlemezekből kettő, jobbra a már használt ezüstnitrátos elektrolittal készített lemezek - fényezés, illetve újrafényezés előtt. Az új lemezeket 1 mm-es sárgaréz lemezre készítettem, a régieket pedig 0,7mm-es vörösréz lemezre. Gyakorlatilag a réz fajtájának nem nagy jelentőságe van, mindkét lemez remekül megfelel erre a célra, sőt foszforbronz (és a bronz különböző változatai) is használhatók. Apróság, de nagy haszna van, hogy a lemzek sarkait kicsit köszörűvel, reszelővel legömbölyítsük: hegyesen mindenbe beleakad és megcsikarja a kezünket. Kicsit abbamarad az eső, és elkezdem fényképezni a losonci sorozat harmadik és negyedik dagerrotípiáját a város római katolikus temetőjében. Komoly munka lesz, egy-, másfél hónapot szánok rá.
A fenti négy lemezt fényeztem tükörre - először alkalmaztam ezt a megoldást, hogy összes lemezt kétoldalas ragasztószalaggal rögzítettem egy vastag habgumi lapra, majd minden fényezési lépést egyszerre végeztem mindegyiken, a lemezetre keresztben, a habgumi lapon hosszában. Az általam használt fényezési eljárást fentebb leírtam, a három lépésból a durva és a közepes fényezést hajtottam végre vas-oxidos szuszpenzióval a lapon, a finom kézi fényezést érzékenyítés előtt végzem egy puha bársonnyal bevont habgumi alátéten.
9x12cm-es dagerrotípia, egy tíz képből álló sorozat második képe, mely Losonc számomra kedves helyeit mutatja majd be. A következő két kép a losonci katolikus temetőben készül majd. Készítettem néhány előtanulmányt 4x5"-ös negatívra, ígéretesnek tűnnek. Igazi kihívás lesz azt a viszonylag nagy kontraszt-tartományt dagerrotípiára tenni. Terveim szerint sorra kerül a református és a neológ zsidó temető, valamint a város több utcája és törtőnelmi épülete is.
Megfelelő keretezés a dagerrotípiáknál nemcsak esztétikai követelmény, hanem élet és halál kérdése. Ha nem keretezünk megfelelően, akkor a képünk nem lesz hosszú életű. Tudjuk, hogy az ezüst levegőn megszürkül. A levegő kéntartalma ezüst-szulfidot képez az ezüst felületén, s mivel a képalkotó fémezüst itt nincs emulzióban, vagy lakkozva, dagerrotípiánk idővel szürkévé, kontraszttalanná válik. Ezen segít az arany-színezés, meg a légmentes keretezés. A légmentes keretezésnek csupán a kreativitásunk szab határt - teljesen hétköznapi kereteket tehetünk egyszerű módon légmentessé. Nemkevésbé fontos a keretező anyagok pH neutralitása is.
További két dagerrotípiát készítettem. Érdekes jelenségeket tapasztaltam az expozícióval kapcsolatban...
Meg kell mondanom, hogy egy nap alatt sikerült két dagerrotípiát is első expozícióra, ha nem is hibátlanul, de használhatóra készíteni. Ebben segített a "fénymérés" olyan furcsa változata, mikor abból indulunk ki, hogy ha 100 ASA-ra beállított expoziméter 14 EV-t mutat, akkor f/5,6-os blendénél megközelítőleg 2 perc az expozíciós idő. Természetszerűleg, más EV-értéknél át lehet kalkulálni a megfelelő rekeszt, időt. Hát nem mondhatnám, hogy ez egy precíziós mérés, de hellyel-közzel működik.
A losonci katolikus temető I. (2023, Losonc)
Első dagerrotípiám, mely nem kékes-kékeszöld-szürkés árnyaltú. Azt írják, hogy a kékes árnyalat a túlexpozíció, és/vagy a szükségeshez képet rövid hívásidő következménye, vagyis hiba. Az előző képeim sohasem árnyékban készültek, hanem kevés arnyékú, vagy árnyékmentes helyeken. A losonci temető régi kriptasora nyáron szinte állandó árnyékban van a sűrű falomboknak köszönhetően. Ezért már eleve hosszú expozíciós idővel számoltam. Ilyen hosszú expozícióval még nem dolgoztam, s ezért nagy tapasztalattal rendelkező barátomtól Ondřej Přibyltől érdeklődtem, hogy a Schwarzschild-effektus műkődik-e ennél a fotográfiai eljárásnál. Ondřej azt mondta, hogy a gyakorlatban nem tapasztalta jelentőségét. Kb. 45-60 perccel számoltam, de valahogy megijedtem ettől a hosszú időtől és 30 perc mellett döntöttem - hibásan, mert valószínűleg kb. 45 perc lett volna a jó. Persze a hiba azért nem volt olyan nagy, mert ugyan a kép kicsit sötét, mondhatni alulexponált, de nem jelentősen. Az előhíváso i időt is meghosszabbítottam, a standard 2 órához képest 30 perccel, és a végeredmény egy kékes árnylattól mentes dagerrotípia. Persze teljes bizonyossággal egy kép elkészítéséből messzemenő következtettéseket botorság lenne levonni, de mégis... valószínűleg minden erősebben kékes árnylatú dagerrotípia többé-kevésbé túl van exponálva, ill. alul van hívva.
Egyébként ez az első dagerrotípiám, mely első exponálásra sikerült.
A losonci katolikus temető II. (2023, Losonc)
A második dagerrotípiám, mely első próbálkozásra sikerült, az a losonci katolikus temető régi ravatalozója és az előtte lévő nagy feszület. Az előző képhez képest néhány órával később készült, délután, erős kora délutáni napsütésben, gyenge árnyék csupán az épület homlokzatára vetült. Az expozíciós időt 2,5-3 perc közé tettem, megint hibásan, mert kb. 2 perc lett volna megfelelő. Ez a kép pont fordítva az előzőhöz képest a túlexpozíció és a még használható határan helyezkedik el. Az előhívást a szokásos 2 ürához képest csupán jelentéktelenül, 5 perccel hosszabítottam. Az ég szép szürkés-zöldeskék színben dereng. Ha jobban meggondoljuk, akkor igaz hibát jelent a kékes szín, de talán a képnek mégis jót tesz a kék ég...
Érdekes, mert a helyes expozícióval, vagy ahogy a hőskorban nevezték, "kitétellel", már kezdetek óta küzködtek a degerrotípisták. Már 1840-ben Jean-Francois Soleil optikus megállapította, hogy a "kitétel " ideje olyan kérdéses tényező, mely seregnyi elrontott felvételért viseli a felelősséget. Ezért egyszerű "fénymérőt" javasolt, amely voltaképp ezüst-kloriddal érzékenyített papír volt, mely úgy határozta meg az expozíciós időt, hogy a megvilágítási idő egyenlő azzal az idővel, míg az ezüst-kloriddal bevont fehér papírlap palaszürkére változik.
Kicsi méricskélés, meg előtanulmányok
Az ezüst-kloridos papírnál nincs szó a blendéről, csak az időről. Vagyis ezt magunknak kell kikísérletezni. Nem volt még időm összehasonlítani az 100 ASA-s expoziméteres hókuszpókusszal, de már érdekel. Köpülök egy kis ezüst-kloridot (ugye ez a sópapír, vagyis nátrium-klorid+ezüst-nitrát, vagy mint a kollódiumnál ammónium-klorid+ezüst nitrát...). Azzal viszont egyezzünk, ki, hogy tökéletes fénymérés itt nem létezik. Mindig valami hókuszpókusz, plusz gyakorlati tapasztalatok, plusz az Isten kegyelme, jó sors, szerencse, vagy ahogy akarjuk.
Szerintem szerencsés, ha a dagerrotípiákhoz előtanulányokat készítünk. Nekem ez nagyon bevált, hiszen a tanulmányképeken gyakorlatilag látom, hogy mi lesz a dagerrotípián - honnan, milyen szögből, milyen perspektívából kell fényképeznem, hogy azt kapjam amit szeretnék. A tanulmányképeket természetesen olyan objektívvel és formátumra készítem, mint a tervezett degerrotípiát. Foma Medix XG rtg nyersnayagra szoktam, mert az olcsó és abból rengeteg van.